Minden pártnak el kell fogadnia a jogállamiság elvét, és amelyik ezt nem teszi, mint például a német AfD, a francia Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés vagy a PiS Lengyelországban, az az ellenségünk, és le fogjuk győzni - ezt nyilatkozta nemrégiben Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójának vezetője. Erre Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, a PiS politikusa úgy reagált: a németek be akarnak avatkozni a lengyelországi választásokba, és tévévitára hívta Webert, aki ezt elutasította.
Gát Ákos Bence, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója, a Danube Institute külkapcsolati vezetője szerint a két politikus pengeváltása azt mutatja, hogy egyre jobban összefonódik az európai és a tagállami politikai színtér, és már nem lehet őket úgy elválasztani egymástól, mint 10-15 évvel ezelőtt.
Az említett szócsatában szerinte két tényező játszik nagyon fontos szerepet
- az október 15-én esedékes lengyel parlamenti választások,
- a jövő nyári európai parlamenti választások.
Érdekesnek tartja, hogy különösen élesen fogalmazott Manfrad Weber a lengyel kormánypárttal szemben, hiszen nemcsak ellenfélnek, hanem legyőzendő ellenségnek nevezte. Szerinte a néppárti elnök ezzel a kijelentéssel egyrészt kampányol az általa vezetett európai pártcsaládhoz, az Európai Néppárthoz tartozó a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Polgári Platform mellett - ők a PiS kihívói Lengyelországban -, ugyanakkor Weber már készül az EP-választásokra, és ezzel kapcsolatban egy stratégiai irányváltást lehet tapasztalni részéről.
"Ha megnézzük Weber politikáját, azt látjuk - és ezt különösen a Magyarországgal kapcsolatos viszonya mutatta -, hogy 2018-at követően a néppárti frakció elnökeként egyre inkább a baloldalhoz közelítette az Európai Néppártot, és ebből remélt magának politikai hasznot. Ez vezetett később a Fidesznek a néppártból való távozásához is. Viszont a jövő évi parlamenti választásokkal és az idén már megkezdődött kampánnyal kapcsolatban Weber most egy másik stratégiát választ, méghozzá azért, mert vélhetően érzékeli, hogy az európai polgárok elégedetlenek az Európai Uniót jelenleg irányító baloldali liberális mainstreammel, annak politikájával szemben. Úgy számolhat, hogy a konzervatív szavazatok erősödni fognak, viszont azt nem akarja, hogy az Európai Néppárt ebből veszteséget szenvedjen és az attól jobbra található politikai formációk profitáljanak a konzervatív szavazatokból, hanem ő maga szeretné begyűjteni a konzervatív voksokat. Itt viszont erős konkurenciába kerül az európai színtéren az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójával, amelyben egyébként a lengyel kormánypárt is helyet foglal."
Gát Ákos Bence szerint
Webernek most az a taktikája, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciót szétzilálja.
Egyrészt békejobbot nyújtott Georgia Meloni olasz miniszterelnök pártjának, amely az ICR meghatározó ereje, és megpróbálta azt az Európai Néppártba csábítani, míg a ugyanezen konzervatív frakció másik meghatározó erejét és legfontosabb pártját, a PiS-t folyamatosan ostorozza.
A két politikai színtér (európai és tagállami) összefonódásának oka
A kutató rámutatott: úgy alakultak az erőviszonyok és európai uniós politikák, hogy az EU intézményein keresztül megpróbálnak egyre nagyobb befolyást szerezni a tagállamok belpolitikájára. Ez 2010 óta zajlik, és ezt a magyarok pontosan ismerik. Gát Ákos Bence szerint
ez a befolyásolási kísérlet csak akkor lehet sikeres, ha meg tudják változtatni egy kormány politikáját a nemzeti színtéren.
Viszont az, hogy egy kormány milyen politikát folytat, vagy milyen politikai színezetű kormány van hatalmon, azt a nemzeti választások döntik el.
"Ezért én úgy látom, hogy a brüsszeli politika közvetlenül megpróbálja befolyásolni a nemzeti választásokat, a nemzeti közvéleményt. És ugyanígy, a nemzeti politikai színtéren is akkor lehet minél hatékonyabban érvényesülni, ha emögött egy szélesebb körű európai támogatást is fel lehet építeni. Nem feltétlenül szükséges, hogy itt a többség támogatásáról legyen szó, de legalábbis legyen egy egy szövetségi rendszer Európában."
