Kutatások szerint a melegebb légkör több nedvességet képes megtartani, ami utat nyit a hirtelen lezúduló özönvízszerű esőzéseknek. Ezek aztán a vizek kiöntését okozzák, ahogyan azt az elmúlt héten Belgiumban és Németországban is láthattuk. A keletkezett károk és az emberéletben esett veszteségek hatására sok helyen gondolkoznak azon, mit lehetett volna tenni az árral szemben – Németországban ugyanis a legsúlyosabban sújtott területeket felkészületlenül érték az áradások.
Sokféle megoldás létezik, melyekből a Euronews kiemelte Hamburg példáját: a német városban a HafenCity nevet viselő, új városrészt magasabbra emelik, mint amelyen a többi rész fekszik. Nem gátakkal akadályozzák meg tehát azt, hogy a víz betörjön lakott területre, hanem magasabb alapra építik a házakat, melyek így nyolc méterrel tengerszint fölött találhatók. HafenCitynek 15 ezer lakosa lesz a tervek szerint.
Jó példák sora létezik
Velencében régóta ismert az acqua alta jelensége: az áradások miatti magas vízszint időnként még vonzotta is a turistákat, de miután 2019-ben komoly károkat is okozott, újra napirendre került az egyébként már 1984-ben felvázolt árvízvédelmi projekt, a Mose. Ennek keretében víz alatti gátakat építenének, amelyeket csak akkor emelnek meg, amikor az Adriai-tenger felől érkező ár magasra emelné a vízszintet.
Késlekedés, korrupció és aggályok miatt a projekt megvalósulása egyre csak tolódik.
Manchesterben hasonló logika révén hoznak létre úgynevezett "szivacsparkot": a West Gorton Parkot annak érdekében hozták létre, hogy lassan nyelje el az esővizet ahelyett, hogy gyorsan bekerülne a szennyvízelvezető-rendszerbe. A 2020 júniusában az EU által finanszírozott GrowGreen kezdeményezés részeként megnyíló parkot vizet ivó parknak nevezik, mivel a környező utcák árvizeit egy sor csatornán keresztül a kifejezetten erre a célra kialakított esőkertekbe tereli.
A holland példa
A hollandiai Rotterdam, Európa legnagyobb kikötője a Rajna, a Maas és a Schelde összefolyásánál, kilencven százalékban a tengerszint alatt fekszik. Ennek a városnak más a célja: 2025-re "klímabiztos" akar lenni. Az árvizekkel szemben ellenállóbbá válás magában foglalja a part menti gátak és a viharhullámok elleni védelem megerősítését, valamint a folyópartok és a tetők zöldítését, miközben a garázsokat, parkokat és kerteket ideiglenes víztározókká alakítják át, amikor a vízszint megemelkedik.
Vannak ugyanakkor olyan mérnökök is, akik szerint
a természet segítségét kell igénybe venni
az árvízvédelmi rendszerek működtetéséhez: Hollandia a Rajna, a Maas, a Waal és az IJssel folyókra kiterjedő Helyet a folyónak elnevezésű programon is dolgozik. A terv a folyómedrek kiszélesítése és mélyítése révén megvédi a közeli városokat és településeket az áradásoktól: extra vízcsatornákat hoztak létre, az árvízveszélyes épületeket eltávolították és további tárolómedencéket hoztak létre. Amikor a vízszint megemelkedik, a helyi gazdákkal együttműködve szándékosan elárasztják a mezőgazdasági területeket.
Minden szinten fontos kérdés
Hollandia vízgazdálkodási infrastruktúrája egyébként is a világ legjobbjai közé tartozik a CNN szerint - beleértve a két futballpálya méretű, mozgatható karokkal ellátott óriási falakat, a part menti dűnéket, amelyeket évente mintegy 12 millió köbméter homokkal erősítenek meg, és olyan egyszerű intézkedéseket, mint amikor gátak és a folyók medrének vagy padlójának leengedésével és partjainak kiszélesítésével adnak nagyobb teret a duzzadáshoz.
A holland rendszer erőssége nagyrészt szervezettségében rejlik. Az ország infrastruktúráját egy kizárólag a vízzel foglalkozó kormányzati ág, a Közmunka és Vízgazdálkodási Főigazgatóság irányítja, amely mintegy 1500 kilométernyi mesterséges védművet tart karban. Emellett helyi árvízvédelmi hatóságok hoznak döntéseket a vízvédelemről. A vízgazdálkodási hivatal honlapja egyszerűen és világosan összefoglalja, hogy mit tesznek: "Több eső esik, a tenger emelkedik, és a folyóknak egyre több vizet kell elvezetniük. A magas vízállás elleni védekezés egzisztenciális jelentőségű, és az is marad".