A világszervezet leszögezte, a rendelkezésre álló források felhasználásának, kezelésének és felosztásának alapvető változásaira van szükség. Ha ez nem következik be, az - elsősorban a forró és száraz éghajlatú országokban - súlyos ivóvízhiányt okozna.

A jelentést kiadó Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakértői rámutattak, hogy 2030-ra a természetes vízképződés és az ivóvíz iránti igény közötti eltérés akár a 40 százalékot is elérheti.

A WMO becslései szerint 2050-re a jelenlegi 7,3 milliárdról 9,1 milliárdra emelkedhet a világ népessége, s emiatt akár 55 százalékkal is megnőhet a vízigény. Ennek elsődleges oka a mezőgazdasági termelés, amely már ma is a vízfelhasználás 70 százalékát teszi ki.

A beszámoló szerint a világon 748 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez, és 2,5 milliárdan élnek csatornázatlan lakhelyen.

A Föld népességének több mint a fele nyeri az ivóvizet a talajvízből. A világszervezet becslései szerint e készleteknek mintegy 20 százalékát fenyegeti túlzott kitermelés. Kína, India, az Egyesült Államok vagy a Közel-Kelet egyes részein a talajvízkészleteket fenntarthatatlan módon használják fel - kifogásolta Richard Connor, az ENSZ-jelentés egyik szerzője.

A szakértők szerint a vizeknek a növényvédő szerekkel történő, az ipari termelés vagy a tisztítatlan szennyvíz bevezetése miatti szennyezése ugyancsak problémát jelent.

Az ENSZ felszólította a világ politikusait, hogy lépjenek fel keményebben a vizek szennyezésével szemben, valamint hogy tegyenek többet a vízkészletek eltűnése ellen.