A "super PAC"-eket (politikai szuper-akcióbizottságok) egy négy évvel ezelőtti legfelsőbb bírósági ítélet hívta létre. Az Egyesült Államok legmagasabb szintű bírói testülete a Citizens United konzervatív nonprofit szervezet és a Szövetségi Választási Bizottság peres ügyében olyan verdiktet hozott, amely lehetővé tette, hogy a cégek, szakszervezetek és magánszemélyek a szigorúan szabályozott kampányfinanszírozás keretein felül, korlátozás nélkül támogathassanak olyan szervezeteket, amelyek hivatalosan ugyan nem részesei a választási kampánynak, de politikai hirdetésekben foglalhatnak állást a jelöltek által képviselt ügyek mellett, vagy azok ellenében.

A demokraták "super PAC"-tömörülése ugyan kisebb, mint a republikánusok külső finanszírozási hálózata, ám jobban szervezett annál. Az ő tömörülésükön belül az adománygyűjtést és a hirdetéseket egyaránt jobban koordinálják, mint a másik oldalon. A kormánypárt "super PAC"-jei gyorsan lecsökkentették a két rivális oldal politikai költekezése közötti különbséget, ami némi aggodalommal töltötte el a republikánus stratégákat a demokraták számára meglehetősen balul sikerült év finisében.

A The New York Times beszámolója szerint a jobboldal hatékonyságát alaposan visszafogja a hagyományos párstruktúra által támogatott politikusok és a Tea Party mozgalom ultrakonzervatív lázadói közötti küzdelem. A Karl Rove, George W. Bush elnök volt helyettes kabinetfőnöke által irányított American Crossroads "super PAC" által támogatott jelöltek kemény előválasztási küzdelmek sorozatát a vívták meg olyanokkal, akik mögött a konzervatív milliárdos fivérek, Charles és David Koch által mozgatott politikai hálózat, nevezetesen a Freedom Partners vagy az Americans for Prosperity csoport áll.

Az adományozók kilétének titokban tartása érdekében a republikánus pénzeket döntően nem "super PAC"-eken, hanem inkább politikai nonprofit szervezeteken keresztül áramoltatják be a választási küzdelembe. E csoportoknak ugyan nem kell felfedniük pénzügyeiket, ám több korlátozás vonatkozik rájuk, mint a politikai szuper-akcióbizottságokra. Részben ezt ellensúlyozandó, a Koch-fivérek jelentős eszközöket pumpáltak Freedom Partners Action Fund elnevezésű "super Pac"-jükbe is.

Noha a republikánusok a jelenlegi "félidős" kampány során összességében többet költöttek hirdetésekre, mint politikai ellenfeleik, az egymással is versengő üzeneteik nem egyszer kakofóniába csapnak át, míg a demokraták fegyelmezettebbek, jobban koordinálnak és a mondanivalójuk is egységesebb.

A demokrata külső támogatások több mint fele a Senate Majority PAC elnevezésű csoporthoz fut be a szenátusi többség kérdése körül kibontakozott háborúban, s ehhez igazítja tevékenységét több kisebb "super PAC" és nonprofit csoport is. A liberális csoportok minden szinten rendszeresen egyeztetnek egymás között és összehangolják tevékenységüket a szakszervezetek és más érdekvédelmi csoportok tevékenységével.

A The New York Times úgy tudja, hogy a demokrata külső csoportok eddig 77, a republikánusok pedig 113 millió dollárt költöttek el eddig az idei kongresszusi választásokra, de az ősz egyes heteiben a demokrata jelöltek érdekében megjelentett és sugárzott hirdetések értéke már meghaladta azt, amit az ellentábor költött. A lap ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy noha a demokraták hálózata a jelek szerint hatékonyabban működik az idén, ez még távolról sem jelenti azt, hogy a kormánypártnak sikerül majd elérnie célját novemberben. A republikánusok ugyanis már tavaly megkezdték támadásaikat a demokrata szenátorok és szenátor-jelöltek ellen, ami defenzívába és a vártnál nagyobb kiadásokra kényszerítette őket.