1989. január 29-én, egy vasárnapon arról érkezett tájékoztatás, hogy a csernobili atomerőmű, amelyben az atomenergia történetének legsúlyosabb szerencsétlensége történt 1986 áprilisában, újra régi munkarendjében működik.

"A sugárszint nem haladja meg a normát"

Alekszandr Lapsin, az atomenergetikai miniszter helyettese közölte az MTI tájékoztatása szerint, hogy az erőműben és környékén a sugárszint nem haladja meg a nemzetközi orvosi normát. (Elképzelhetjük, hogy a politikus szavai mennyire nyugtatták meg akkor a közvéleményt.)

A miniszterhelyettes elmondta, hogy 150 hektárnyi területet sugármentesítettek. Ehhez 150 ezer köbméter földet kellett elhordani a szennyezett terepről, 16 kilométeres szakaszon ki kellett cserélni az útburkolatot és a járdák burkolatát. Sugármentesítették a lakóházakat és a hivatali épületeket is. A negyedik blokkot, ahol a szerencsétlenség bekövetkezett, megbízhatóan lefedték.

Új város épült

A lakosság visszatelepítését Csernobil városába a belátható jövőben nem tervezik. Az erőmű kezelő személyzete az újonnan épített Szlavutics városban lakik. Ez a település kívül esik a 30 kilométeres biztonsági zónán.

Az atomerőmű ma már nem termel áramot, a felrobbant 4-es reaktort beborító szarkofág állapotát szigorúan ellenőrzik.

Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója a baleset huszadik évfordulóján tanulmányt publikált a Fizikai Szemlében. Ebben beszámol annak a kutatásnak a tapasztalatairól is, amelyet egy általa vezetett magyar kutatócsoport végzett 2005-ben a helyszínen.

Biztonságos?

Aszódi Attila a tanulmányában megemlíti, hogy "az utóbbi időben mind a sajtóban, mind pedig szakmai körökben sokat lehet hallani a 4. blokk fölé felépített szarkofág állapotával kapcsolatos problémákról. Tudnunk kell, hogy 1986-ban a baleset során nagyon mostoha körülmények között igen gyorsan kellett felépíteni a szarkofágot, és nem volt, nem lehetett cél egy hermetikus védőépület elkészítése. Szakmai körökben köztudott, hogy az évszakok során jelentkező nagy hőmérséklet-változások okozta hőtágulás elviselése érdekében a szarkofág tetején és oldalfalain mindig is voltak rések. Ezen kívül a belső és külső hatások (hőmérséklet-változás, sugárzás) következtében a beton állapota is romlott a szarkofág közel két évtizedes fennállása alatt."

A cikk utal arra, hogy a biztonsági elemzések szerint egy nagyobb földrengés vagy külső behatás következtében a szarkofág fala megsérülhetne. A kutató szerint a szarkofágon belüli falak esetleges leomlása esetén egyetlen veszélyforrással kellene számolni: az épületen belüli, radioaktivitást tartalmazó nehéz porok felkeveredhetnének és kijuthatnának a szabadba.

Ezt megakadályozandó, az ukrán szakértők 2004-ben egy speciális befecskendező-rendszeren keresztül műanyagoldatot szórtak a szarkofágon belülre, hogy a port megkössék. A biztonsági elemzések szerint az épület sérülése esetén a bent lévő porok nem juthatnának az erőmű körüli 30 km-es zónán túl, így ez Magyarországot nem veszélyeztetné.