Huszonöt párt és politikai szövetség indult a szlovákiai előre hozott, rendkívüli választáson hat bejutott a parlamentbe. Ki kicsoda?

A győztes Robert Fico, a Smer, 2006-ban már kormányozhatott, 2006-tól 2010-ig tartott az első Fico-kormány, majd két év kihagyás után 2012-től újra kormányon volt a 2018-as bukásáig. Ez alapvetően egy szociáldemokrata párt, ez is a a neve, Irány Szociáldemokrácia, de mostanában erősen populista irányt vett föl. A második helyen befutó Progresszív Szlovákia lényegében Zuzana Čaputová államfő pártja. 2020-ban komoly esélyekkel indult, hogy parlamenti párt legyen, de akkor végül éppen a bejutási küszöb alatt maradt. Az elmúlt években parlamenten kívüli pártként tudott olyan helyzetbe jutni, amivel 2023-ban megszorongathatta volna Robert Fico pártját. Egy klasszikus, progresszív, liberális pártnak tekinthető, egy kicsit a spektrum bal oldalára húznak. A harmadik helyen ott van a Hlas SD, ez Peter Pellegrini pártja, 2020-ban jött létre, miután a Smer elveszítette a választást és kivált belőle Peter Pellegrini és néhány kollégája, létrehozta a Hlas, vagyis a Hang Szociáldemokráciát. Ez is egy szociáldemokrata párt, néhány hónappal a megalapítását követően már vezette is a közvélemény-kutatásokat, egészen 2023 januárjáig. A negyedik helyet érte el a választáson az OL’aNO, vagyis az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek Választási Szövetsége. Ez a korábbi miniszterelnöknek, Igor Matovičnak egy nagyon szabad szövetsége, három kisebb pártból állt össze, és az ötödik helyen pedig a KDH futott be, ami a Kereszténydemokrata Mozgalom. Ez az egyik legtradicionálisabb, konzervatív szlovák párt. Az elmúlt években parlamenten kívüli volt, úgyhogy most nagy eredménye, hogy visszatért. A múltja a rendszerváltás idejére nyúlik vissza, ami Szlovákiában furcsa dolog. A hatodik helyen pedig ott van a Szlovák Nemzeti Párt, az SNS, ez volt a Ján Slota fémjelezte régi, nacionalista, soviniszta szlovák párt. Ezt most Andrej Danko vezeti. Ő volt a házelnök 2020-ig. A 2016 és 2020 közt fönnálló Smer–SNS–Most-Híd koalícióban benne voltak, majd kiestek a parlamentből. Az elmúlt három évben parlamenten kívül voltak és most visszajutottak. Érdemes kiemelni, hogy végül a közvélemény-kutatásokkal ellentétben, kívül maradt a Republika, egy szélsőjobboldali, félfasiszta párt. Őket minden cég bemérte, de a tényleges választáson kívül maradtak.

Kicsivel maradtak kívül?

Kicsivel, 25 század százalékos ponttal. Éppen csak lemaradtak a bejutásról.

A magyar politikai erők hogy szerepeltek a választáson? Viszonylag kicsi volt az 5 százalékos küszöbhöz képest az elmaradásuk.

Így van, a Szövetség, a szlovákiai magyarok egységpártja, 4,38 százalékot szerzett, több mint 130 ezer szavazatot gyűjtött be ezen a választáson. Ez kudarc abból a szempontból, hogy kimaradt a parlamentből a Szövetség. De azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt négy választás során, 2010-től, az etnikai magyar párt, az MKP, a Magyar Koalíció Pártja, a Magyar Közösség Pártja, a Magyar Közösségi Összefogás, mikor milyen konstrukcióban indult, 108 és 113 ezer szavazat között gyűjtött. Ehhez képest most húszezerrel többen szavaztak a Szövetségre, de a Szlovákiában rendkívül magasnak számító részvételi arány miatt, 68 százalékos volt a részvétel, ez kevésnek bizonyult. Még körülbelül 15-20 ezer szavazat szükséges lett volna ahhoz, hogy a Szövetség is bejusson a parlamentbe, hogy átlépje az 5 százalékos küszöböt. Ez egy szlovákiai magyar egységpárt, de mégsem jött létre a szlovákiai magyar politikai egység, ugyanis a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum eleve kimaradt ebből, kisebb szlovák pártokkal fogott össze és hozott létre egy választási pártot. Ez volt az egyik formáció. Ezen kívül a Most-Híd vezetése néhány hónappal, héttel a választás előtt kiugrott a választási szövetségből és összeállt Mikuláš Dzurinda korábbi szlovák kormányfővel, létrehozták a Kékek‒Híd szövetséget, ez is egy választási párt volt. Ők ketten 11 ezer szavazat közül szereztek, ez óriási kudarc ennek a formációnak, és általában véve az interetnikus szlovák–magyar párt ideájának. A Most‒Híd 2016-2020-ban kormányon volt, és mostanra 0,2‒0,1 százalékos támogatottságra „tudták” ledolgozni a preferáltságukat. Ez a két kis pártocska fogott együtt 11 ezer szavazatot, a Szövetség pedig több mint 130 ezer szavazatot. Látszódik az, hogy reális esélye ‒ és ezt már láttuk a választás előtt is ‒ kizárólag a Szövetségnek volt arra, hogy bejusson magyar pártként a parlamentbe. De ez sem sikerült.

Ha valami csoda folytán az összes magyar érdekeltségű politikai erő egy listán indult volna, akkor meg lett volna az öt százalék? Elméleti kérdés.

Én úgy gondolom, hogy igen, mert nem elég hozzáadni a 130 ezerhez azt a 11 ezret és esetleg levonni belőle azt a számot, aki nem szavazott volna erre a formációra éppen azért, mert teljes a politikai egység és nagyon sokszínű, de egy teljesen más hangulatot közvetített volna a szlovákiai magyar választók felé. Az lett volna az egyértelmű, kristálytiszta üzenet, hogy egyetlenegy magyar párt van, ezt senki nem vitatja, ehhez képest a közvélemény-kutatások is korábban 1-2 százalék fölé mérték ezeket a kis formációkat és tizedannyit tudtak szerezni a tényleges választáson. Ez valamilyen szinten befolyásolta a szlovákiai magyar választót. Azt látta, hogy nem teljes a politikai egység, ezek továbbra is veszekednek, továbbra is megosztottság van, és ez eltántoríthatta a választáson való részvételtől.

Mérési tévedés vagy lehet mögötte szándékosságot sejteni?

Többéves, több évtizedes személyes nézeteltérések is tarkítják ezt a kapcsolatot. Azt nem szabad elfelejteni, hogy volt már a szlovákiai magyaroknak egységpártja, a Magyar Koalíció Pártja, 1998-ban jött létre akkor, azért, hogy Mečiart félre tudják tenni összefogva a demokratikus erőkkel és bejussanak a parlamentbe. Majd ez az egységes időszak megszűnt, amikor létrejött a Most‒Híd interetnikus vegyes párt és elindult kétféle úton a szlovákiai magyar politizálás. A 13 éves szembenállás alatt komoly sérelmek vetődtek föl, komoly sárdobálások, komoly viták voltak, és ezeket a választók is érzékelték. Ez semmiképpen sem volt szerencsés, ezt eleve nehéz volt ezeket az árkokat betemetni. A közvetlen kirobbantó ok például a Híd-vezetésnek a távozása mögött az volt, hogy a listára a Magyar Konzervatív Platform fölvett a listára egy Gyimesi György nevű képviselőt, aki 2020-ban az OL’aNo-nak a listáján jutott be a parlamentbe. A Híd azt mondta, ha ez az ellentmondásos személyiség felkerül a listára, elhagyja ezt a választási listát.

A nagyon magas részvételi arány miatt hígult föl a magyar politikai szövetségre adott szavazatok száma? Vagyis ha többen mentek volna el a magyarok és a Szövetségre szavaznak, akkor elvileg meg lehetett volna egy alacsonyabb általános részvételi aránynál?

Igen, és a problémát az is okozta, hogy a déli, magyarlakta járásokban a részvételi arány elmaradt az országos átlagtól.

Miért?

Az olyan települések, mint Madar vagy Csallóközaranyos ‒ ezek színtiszta magyar falvak ‒, ahol rendre magas a részvételi arány még a magyar vidékeken is, az idei évben nem mozdultak meg. Hogy mi ennek az oka, az rendkívül összetett, az elmúlt 13 év szembenállása, az éppen most uralkodó politikai kultúra, a fölfokozott kampány. De ez csak az egyik része, hiszen látjuk, hogy az elmúlt években, amióta sikertelen a szlovákiai magyar politizálás, amióta az egységes MKP kiesett a parlamentből, a magyarlakta részeken rendre alacsonyabb a választási részvétel. Korábban, a Magyar Koalíció Pártja idején a magyarlakta vidékek rendre magasabb részvételi arányt tudtak produkálni, mert egy sikeres pártot láttak. De 2010 óta az etnikai párt nem jutott be a szlovák törvényhozásba, öt parlamenti választás ment le úgy a szombati napot is beleértve 2010-től, hogy a magyarok elmentek, szavaztak az etnikai pártra és ebből nem lett parlamenti képviselet.

Az etnikai párt mikor vagy mitől lehet sikeres Szlovákiában? Mi az a példa, amire azt lehet mondani, hogy akkor elérhető, ha van magyar képviselet a parlamentben?

A Magyar Koalíció Pártjának 1998 és 2007 közti működését tudjuk figyelembe venni. 1998 és 2006 között kétszer volt kormányon a Magyar Koalíció Pártja. Akkor is három pártból állt össze és általában véve a szlovákiai magyar közösségről azt tudni kell, hogy mi, felvidéki magyarok, egy kényszerközösség vagyunk. A Felvidék korábban soha nem létezett úgy, mint például Erdély. Nagyon kevés dolog köti össze a somorjai magyart a komáromi magyarral, a gömörországi magyarral és az ungvidéki magyarral. Teljesen más habitusú emberek, teljesen más problémáik vannak, és egyébként is a szlovákiai magyar egységnek az alapvető feltétele az, hogy az ideológiai, világnézeti töréseket a társadalomban teljes mértékben félre kell tenni és kizárólag a magyar szempontot kell szem előtt tartani. Olyan ez, mintha Komárom‒Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyében azt mondanánk, hogy minden barna hajú szavazzon ugyanarra a pártra, minden világnézeti kérdést félre kell tenni annak érdekében, hogy a barnahajúak bejussanak a parlamentbe. Ez egy nagyon nehéz művelet, és ez akkor működött igazán jól sajnos, amikor azt láttuk, hogy a szlovák politikai többség részéről van egy támadás a magyar közösség ellen.

Össze kell zárni.

Így van, Vladimír Mečiar meg akarta szüntetni az iskoláinkat, összezártunk. Létrehoztak egy olyan választási törvényt, amivel el akarták lehetetleníteni a parlamenti bejutásunkat, létrejött a Magyar Koalíció Pártja. Ján Slota válogatottnál válogatottabb kifejezésekkel és ötletekkel illette a szlovákiai magyar közösséget. A külső támadás hatására összezártunk. Ez egy bizonyos ponton megváltozott és a szlovák politikai többség, beleértve egyébként a magyarok iránt ellenszenves politikai aktorokat is, rájöttek arra, hogy ez a támadás erősíti a szlovákiai magyarságot mint kényszerközösséget, és hogyha megszűnik a támadás, akkor föllazul az összetartás és láthatóbbá válnak a közösségen belüli törésvonalak.

Ügyesek a maguk szempontjából, ezek szerint.

Nagyon ügyesek.

Ellenszert, elméleti úton, a szlovákiai magyar politika ki tudott dolgozni ez a ravasz módszer ellen?

Nem. És ezt bizonyítja az is, hogy nem sikerült azóta a bejutás az etnikai pártnak a szlovák törvényhozásba. A szlovákiai magyar politika az elmúlt 35 évben, a rendszerváltás óta lényegében adós maradt a közös célok meghatározásával. Folyamatosan akkor voltunk sikeresek, ha támadás ért minket, mert akkor nagyon keményen össze tudtunk fogni. De amikor ez a támadás megszűnt, a közös célokat nem sikerült megfelelően megfogalmazni. Nem sikerült elmondani, hogy mi köti össze a somorjai magyart a komáromi magyarral, a gömörországi magyarral és az ungvidéki magyarral.

Az nem elég, hogy jussunk be a parlamentbe?

Az nem elég, már csak azért sem, mert, mondjuk, ellentétben Erdéllyel, Felvidéken van hajlandóság arra vonatkozóan a magyar emberekben, hogy szlovák pártra szavazzanak. Ezt föl is ismerték a szlovák pártok és ezért kezdtek el választóként tekinteni a magyarokra, magyar kirakatjelöltekkel, magyar platformokkal kampányolni és elhitetni a magyar választókkal azt, hogy ők is tudják képviselni a szlovákiai magyarok érdekeit. Továbbá a szlovák többségi társadalomban meglévő törésvonalak leképeződtek a szlovákiai magyar társadalomra is, és elkezdtek a baloldali, a konzervatív, a liberális pártok közti nézetkülönbségek megjelenni a szlovákiai magyarok körében is. Ez is oda vezetett az idei évben, hogy nagyon sokan szavaztak szlovák pártra annak ellenére is, hogy 2020-ban is ez megtörtént, és láthattuk, hogy semmi különösebb előnyük nem származik a felvidéki magyaroknak abból, hogy szlovák pártra szavaznak. Fiatal szlovákiai magyarok azért szavaztak a Progresszív Szlovákiára, mert azt látták a közvélemény-kutatásokból, hogy az a párt megszorongathatja a Fico-vezette Smert, megakadályozható Fico visszatérése. Korábban az volt, hogy az etnikai pártra szavaztak és az interetnikus szlovák–magyar vegyes pártra szavaztak. A szlovák–magyar vegyes pártra most hétezer ember szavazott. Az az idea megszűnt létezni. A legfőbb kihívást ‒ természetesen a közöny mellett, hogy elmegyek-e választani –, az etnikai párt számára a szlovák pártok kínálta lehetőség jelenti most. Főleg a fiatal generációnál, a Pozsonyban, városokban élő, dolgozó rétegeknél jelent az meg, hogy sokkal inkább hajlandók szlovák pártra szavazni és ha visszafele elkezdünk számolni az idei választás során, 130 ezren szavaztak a szövetségre, körülbelül 8 százalékos a felvidéki magyarok részesedése a szlovák társadalomban, hány választásra jogosult van abból a 420 ezer magyarból, akkor kiszámolhatjuk, hogy jócskán szavaztak szlovák pártokra szlovákiai magyarok is.

Az nem egy természetes, hogy a szlovákiai magyar társadalomban egy idő után megjelennek ugyanazok a törésvonalak, mint a szlovákiai társadalomban? Mert ha ez természetes, akkor nyilván magyar politikai erőknek is ehhez volna szükséges alkalmazkodniuk. De miért szavazna egy pozsonyi egyetemista a magyar politikai erőre, ha kiszámolja, hogy neki nincs esélye, mondjuk, megszorongatni a Smert?

Ez teljes mértékben így van, és ezt az is erősíti, hogy mi nem voltunk korábban egy organikus közösség, egy természetes egység. Egy identitás is nehezen határozható meg felvidéki identitásként. Nincsenek olyan tényezők, ami minket a kényszeren kívül közösséggé tenne. A trianoni kényszer tett minket közösséggé, és korábban ez nem létezett. Ezért kellene a célok meghatározása, hogy mi az, amit el akarunk érni, mert hogyha ezeket megfogalmazzuk, akkor sokkal könnyebb félretenni a többségi társadalomból a mi kisebbségi társadalmunkra rávetődő törésvonalakat, ezeket félretenni és a közös célok elérésére összpontosítani.

Magyarországról nézve ‒ pedig Szlovákia nagyon közel van ‒ egészen elképesztő körülmények között folyt a kampány. Itt nem képzelhető el újságírógyilkosság például, azt sem, hogy ilyenbe belebukik a kormány. Az sem, hogy a szlovák állam bűnüldöző szervezetei egymás vezetőit vadásszák le, teljes természetességgel. Miről szólt Szlovákiában a kampány?

Szlovákia történetének egyik legdurvább kampányidőszakát tudhatjuk magunk mögött. Két fő részre csoportosítanám a témákat, egyrészt a stabilitását a korrupcióval szemben. Egyik és a másik oldal is hangoztatott ezt és azt. Ficóék leginkább a stabilitásra helyezték a hangsúlyt, mert látták, hogy 2020 és 2023 között gyakorlatilag a permanens kormányválságok időszakát éltük, Igor Matovič veszekedett Richard Čulíkkal és erről szólt az ő kormányzásuk. Ezt a káoszkormányzást kívánták helyettesíteni a stabilitással. A másik oldal a korrupcióra helyezte a hangsúlyt. A 2016 és 2020 közti újságírógyilkosságokba is belebukott maffiakormányzásnak az elszámoltatására esküdött fel Igor Matovič, így jutott hatalomhoz 2020-ban. De ezt nem igazán sikerült megtenni, azonban a korrupció kérdése továbbra is ott maradt az emberek fejében és főleg a Fico-ellenes, liberális vagy jobboldali szavazók fejében. Ezenkívül pedig mindkét oldalt meghatározta kampánytémákat, a migráció, a gazdasági fejlődés és Szlovákia külpolitikai irányultsága jelentett. Az utóbbi kapta talán a legnagyobb hangsúlyt. A migráció néhány hetet határozott meg, a gazdasági felzárkózás pedig olyan téma, ami minden választásnál ott van. A külpolitikai irányváltás lehetősége viszont az idei kampánynak az egyik zászlóshajója volt.

A külpolitikai irányváltásban ki milyen irányt kíván felvenni? Milyen irányt kíván felvenni Robert Fico?

Ahogy korábban elmondtam, a Hlas, a Peter Pellegrini vezette másik szocdem formáció, vezették a közvélemény-kutatásokat 2020-as megalakulásától egészen 2022 februárjáig. Azóta Robert Fico vezeti. Meglátásom szerint ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy egyedüliként a szlovák politikai platformon, nagyon keményen fölszólalt az orosz–ukrán háborúban elfoglalt, Ukrajnát támogató szlovák magatartás ellen. Háborúellenes narratívát vett föl, emellett pedig nagyon keményen Nyugat-ellenes és mondhatjuk nyugodtan, hogy oroszbarát kommunikációval bírt. Szlovákiában nagyon sajátos helyzet áll fönn, ami arra terjed ki, hogy viszonylag jelentős az oroszbarátság, és ennek történelmi okai is vannak. A Globsecnek is voltak ilyen-olyan fölmérései, 78 százaléka az országnak 2020-ban azt mondta, hogy Oroszország a testvérnemzet. Ez fakad a pánszláv hagyományokból és fakad a szlovák nemzeti felkelésből származó emlékekből, a kommunizmus utolsó éveiből. Nagyon sok dologra visszavezethető, hogy miért oroszbarát alapvetően a rurális szlovák társadalom, de hogy az, az tény. Ezt ismerték fel 1998-ban, és amikor elkergették Vladimír Mečiart a demokratikus erők, született az én olvasatomban egy olyan megállapodás, ami arról szólt, hogy bár tisztában vagyunk azzal mi, politikai elit, hogy a szlovák társadalom egy jelentős része oroszbarát, a szlovák politikai, külpolitikai irányultság nem fog szembe menni a nyugati fősodorral, történjen bármi. Ezt egyébként Fico is betartotta a korábbi kormányzása alatt, mert bár voltak szimbolikus gesztusok, amelyek az oroszbarátságot táplálták az ő választóiban, formálisan Szlovákia nem ment szembe a fősodorral. 2018-tól viszont Fico szembekerült vele. Megbukott az újságírógyilkosságok következményeként, majd a covid alatt nagyon erősen oltás- és maszkellenes álláspontra helyezkedett. Ezzel párhuzamosan kivált a pártjából a Peter Pellegrini vezette Hlas. Peter Pellegrini volt Fico nyugatos arca korábban, a Smeren belül. Egyre több dolog sarkallta arra Ficót, hogy nyíltan fölvállalja az oroszbarát, Nyugat-ellenes politikáját és erre a háború adott egy nagyon komoly lehetőséget. Amikor Szlovákia kiemelten támogatta az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat, az egyértelműen nem élvezte Szlovákia lakosainak támogatását. Ezt Fico kihasználta, kőkemény üzenetekkel támadta ezt a politikát, kőkemény üzenetekkel kritizálta a nyugati szövetségi rendszert és ez meghozta számára a választási győzelmet. A nagy kérdés az, hogy ez csupán kampány volt vagy ez, a hatalom megszerzése után, a politikai gyakorlatba is átültetődik.

A szlovák politikai mezőnyben érdemes azt kérdezni, hogy egy lépés egy politikus részéről mennyire elvi megalapozottságú vagy mennyire szól a mért adatoknak? Vagyis annak, hogy mit kell mondani ahhoz, hogy enyém legyen a fő hatalom?

Ez különösen Fico politikai karaktere szempontjából nagy kérdés. Ő többször eljátszotta, hogy mond valamit azért, hogy hatalomhoz jusson és aztán igazodott a fő sodorhoz és a gesztusok szintjén maradt meg azoknál az üzeneteknél, amiket a kampányban is hangsúlyozott. Ez az egyik része ennek a kérdésnek. A másik része viszont az, hogy milyen kormánykoalíció jön létre a választásokat követően, hiszen láthatjuk, hogy legalább hárompárti kormánykoalíció fog létrejönni. Ha a megszerzett mandátumokat megvizsgáljuk, van elméleti lehetőség arra is, hogy egy Progresszív Szlovákia, Hlas, SAS és akár KDH koalíció, egy jobbközép koalíció létrejöjjön, de nem sok. A legegyszerűbb koalíció a Smer, a Hlas és az SNS, a Szlovák Nemzeti Párt koalíciója lenne, természetes szövetségeseké.

Ez mekkora többség a parlamentben? Még nem alkotmányozó messze…

Ennek nincs alkotmányozó többsége. Ez 79 széket jelentene a 150 fős törvényhozásban, 76 szék jelenti a többséget, amivel már meg lehet választani egy kormányt, és ennek a hármasnak, amely egyébként korábban sokat kormányozott együtt, mert 2006 és 2010 között is volt Smer‒SNS-kormány és 2016 és 2020 között is volt Smer-SNS-kormány, akkor a Most‒Híddal kiegészülve, de akkor a Smer még egységes volt. Egy Smer-Hlas-SNS kormány alapvetően természetes szövetségnek számít. Ha a KDH-t is belevennék, akkor az már alkotmányozó többséget jelentene 91 székkel a parlamentben, viszont a KDH, én úgy látom, hogy többet veszíthet azzal, hogy a Smerrel összeáll, és inkább törekszik arra, hogy stabilizálja a pozícióit. A királycsináló minden esetben Peter Pellegrini és a Hlas. Az a 27 mandátum jelenti a különbséget, jelenti azt, hogy az egyik és a másik oldallal is össze tud állni. Természetesen a természetes szövetséges okán és a politikai racionalitás mentén is sokkal nagyobb logikája van egy Smer-Hlas.SNS koalíciónak, de ez azt is jelenti, hogy Peter Pellegrini megkérheti az árát. Még egy olyan árat is megkérhet, teoretikusan felvetődhet, sőt a választást követő első sajtótájékoztatójában Robert Fico minthogyha utalt is volna arra virágnyelven, hogy nem is biztos, hogy ő lesz a miniszterelnök. Ő nyerte a választást, de egyáltalán nem kizárt, hogy a harmadik helyen befutó Hlas-SD első embere, Peter Pellegrini lesz a kormányfő.

A Smer vezette koalíció 79-es parlamenti száma szlovák viszonylatban egy masszív, stabil kormánynak számít a 150-es parlamentben?

Robert Fico ezzel kapcsolatban a már korábban hivatkozott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy 79-80 fő kényelmes többséget jelent. A 150 fős szlovák parlamentben, és úgy általában véve, a szlovák politikai hagyományokra figyelemmel, szerintem ha nem is nagyon erős, de stabil többséget adhat. Ha a KDH-t is beveszik a buliba, azzal már 90 fölött van a koalíció száma, de Fico azt mondta, hogy neki nem szükséges az alkotmányozó többség, nincsenek ezzel kapcsolatos tervei, elég lehet a 79-80 fős többség.

Milyen intézkedésekre lehet készülni? Egy koalíciós megállapodásról beszélt Robert Fico, mint az első feladata, amit a kormányának meg kell csinálnia.

Aami a választókat ebből érinti, a külpolitikai irányultság. Ez a nyilvánosság előtt fog zajlani. Lesznek ezenkívül olyan témák és olyan megállapodások, amiről a nyilvánosság sokkal kevesebbet fog tudni, akár a gazdasági fölzárkóztatás, akár a migráció ellen föllépés olyan elemeket is tartalmazhat, amelyek szűkebben, a koalíción belül, tárgyalóasztal mögött fognak elhangzani és vannak olyan elemei is, amik a nyilvánosság előtt. Például Robert Fico, egy érdekes külföldi újságíró kérdésére reagálva megemlítette ezen a sajtótájékoztatón a migráció elleni föllépés kapcsán, hogy ha létrejön ez a kormánykoalíció, az első ülésén kezdeményezni fogja a szlovák–magyar határon a határellenőrzés visszaállítást. Ő ott a zöldhatár ellenőrzéséről beszélt, de értelemszerűen, ha ellenőrzik a zöldhatárt, akkor a határátkelő helyeket is és ha a szlovákiai magyarság szempontjait nézzük, kevés olyan dolog van, ami hátrányosabban érinti őket a napi ingázás miatt, mint ez. Nagyon sokan dolgoznak Magyarországon, és láthattuk, hogy milyen anomáliákat hozott a Covid idején a határellenőrzés, mennyire megnehezítette a mindennapokat. Ficónak viszont nem igazán kell a szlovákiai magyarok kegyeit keresnie, hiszen a szlovákiai magyarok többségében nem szavaztak rá, a szlovákiai magyarok nem felejtették el a 2006 és 2010 közti, rendkívül sok magyarellenes intézkedését. Malina Hedvig megverése, a DAC-szurkolók megverése, az államnyelvtörvény, az állampolgársági törvény, Sólyom László kitiltása és a többi és a többi. Ezt Ficónak nem igazán tudták megbocsátani, ennek megfelelően Ficónak nem igazán vannak szavazói a szlovákiai magyarok köréből.

Vagyis nem is érdekesek neki.

Nem is érdekesek neki. Tehát olyan intézkedéseket hoz, amivel a saját választóinak kedvez, reagálva a migrációs nyomásra, mert Magyarország felől érkeztek az illegális migránsok az országba, az neki lesz az elsődleges szempont.

Milyen más külpolitikai döntéseket hozhat? Kilép a katonai szövetségből? Megakadályozza valamilyen módon az Európai Unió szolidaritási mechanizmusát? Mik vannak a talonban?

Ezzel kapcsolatban két dologra támaszkodhatunk, egyrészt a Smer által közzétett külpolitikai prioritásokra, amelyeket még a választási kampányban, szeptember 12-én tettek közzé, másfelől pedig a már hivatkozott első sajtótájékoztatóra. A külpolitikai prioritásokat illetően a kampányban Robert Fico egy mértékletesebb, de azért szignifikáns külpolitikai irányváltást helyezett kilátásba. Azt mondta, hogy az ország lételeme a NATO- és az EU-tagság, de bizonyos dolgokban el kíván térni az európai és nyugati fősodortól. A választást követő első sajtótájékoztatóján, amikor már a negyedik-ötödik kérdést kapta a külpolitikai irányultságra vonatkozóan, nyugalomra intette a jelenlévőket. Azt mondta, és ez volt az egyik központi állítása, hogy Szlovákia külpolitikai irányultsága milliméternyit sem fog változni. Ezenkívül azért mondott dolgokat, például, hogy sokkal kritikusabb lesz bizonyos európai uniós javaslatok kapcsán, és ennek hangot is fog adni. Magyar szempontból szintén releváns, hogy azt mondta, hogy a visegrádi négyeknek sokkal nagyobb szerepe, újra meg szeretné erősíteni ezt a szövetséget és a Szlovákiát körülvevő országok vezetőivel szoros kapcsolatot szeretne fönntartani. Finomítani kezdte a korábban belengetett külpolitikai irányváltást, ami megint csak azt támasztja alá, hogy pontosan érzékelte azt, hogy a választás megnyeréséhez kőkemény, fősodorellenes üzenetekre van szükség, de amikor már hatalomban van, akkor sokkal óvatosabb lesz. Azt gondolom, neki, vagy kormányfőként, vagy hogyha nem ő lesz a kormányfő, akkor a kormányon őrködő legfőbb politikai aktorként, az lesz az érdeke, hogy minél tovább hatalomban maradjon. Hogyha a világ ellen kell harcolnia, akkor sokkal nehezebb dolga van, minthogyha inkább csak arra összpontosít, hogy hogyan tudja megerősíteni a rendőrséget, hogyan tudja megerősíteni a titkosszolgálatokat és általában véve hogyan tudja stabilizálni a hatalmát, belpolitikai szempontból.

Miért lenne nehezebb helyzetben Robert Fico, ha a világ ellen kellene harcolnia? Van a szomszédjában egy olyan politika, amelyik igencsak harcol nagyon sok mindenki ellen, azt mondja, hogy az országa érdekében. Nem látszik, hogy ettől gyöngülne, Magyarország.

Ez a szlovák politikai kultúrától azért idegen. A szlovák politikai kultúra inkább a szürke eminenciás megközelítésre épült. Erről szólt a szlovák diplomácia, nagyon komoly szervezetrendszer és az alsóbb szinteken is nagyon hatékonyan működik. Nagyon hatékonyan működött a washingtoni körökben, a brüsszeli körökben, erre épült, két és fél évtizeden keresztül legalábbis, a szlovák diplomácia. Vladimír Mečiar elűzése komoly sarkalópont volt erre, mert pontosan látták akkor a szlovákok, hogy mit jelent az elszigeteltség egy olyan ország számára, mint Szlovákia. Itt azért a súlyokat és az általános politikai karaktert is figyelembe kell venni. 1994 és 1998 között ez az elszigetelődéspolitika Szlovákiának azt jelentette, hogy 1997-ben az a döntés született, hogy 1999-ben nem csatlakozhat a NATO-hoz Lengyelországgal Csehországgal és Magyarországgal együtt, erre csak 2004-ben került sor. Albright amerikai külügyminiszter ekkor titulálta a térség fekete lyukának Szlovákiát. Nagyon komoly hátrányok származtak abból, hogy rossz testtartást vett föl a szlovák külpolitika a nagyvilággal szemben.

De nem elég nagy és jelentős ahhoz, hogy egyenesebb testtartást tudjon fölvenni?

Én úgy látom, hogy Szlovákia külpolitikája attól volt sikeres, hogy eltalálták azt a testtartást, ami az ország képességéhez, politikai hagyományához és céljaihoz tartozik.

Mindenki tudja, hogy hol a helye. És Szlovákia ezek szerint tudja, hogy hol a helye?

Én úgy látom, hogy a szlovák diplomácia ebben sikeres volt az elmúlt években, és ezért sem gondolom azt, hogy radikális külpolitikai irányváltásra fog sor kerülni. De az a tény, hogy Robert Fico így jutott hatalomhoz, azzal kapcsolatban van egy választói nyomás rajta, hogy Andrej Dankóval is összeáll a kormánykoalícióban, aki szintén nagyon nyíltan oroszbarát üzeneteket fogalmazott meg az alatt az időszak alatt, amikor 2019-ben is házelnök volt. Ezek olyan irányba hatnak, amik arra sarkallhatják Ficót, hogy karakteresebb külpolitikai irányváltást valósítson meg. Ha a Republika, a szélsőséges párt bejutott volna és velük lépne koalícióra, ami szintén egy természetes szövetség lett volna, az még inkább ebbe az irányba tolhatná el. Az ellensúly Peter Pellegrini, Fico nyugatos arca, aki már a választási kampányban is kizárta az együttműködést a Republikával. A Republika ugyanis a NATO-tagságról kezdeményezett volna népszavazást. Azt mondta Pellegrini, hogy ez túl van a vonalon, ő ezzel a párttal soha semmilyen körülmények között nem működik együtt. Peter Pellegrininek megvan ez a nyugatos irányvonala, és amint mondtam, ő a királycsináló. Nagyon sok mindent kérhet, el kell találnia azt a mezsgyét, amin aladva még kellően sokat is kér, de nem kér túl sokat. Én azt gondolom, hogy meg fogják találni a közös hangot Ficóval, hiszen éveken keresztül kollégák voltak, egy pártban dolgoztak és mind a kettejüknek az az érdeke, hogy ezt a megállapodást megkössék. De Peter Pellegrini egy kicsit nyugatosabb irányba tolhatja el Robert Ficót, viszont azokat a tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, amik hatnak Robert Ficóra, a választási kampányban tett ígéretek.

Az a vita, ami egész Európában több-kevesebb erővel zajlik, hogy az ország a szuverenisták vagy a globalisták csoportjába tartozzon-e, a szlovák belpolitikában látszik?

Lényegében ez a kampányban is megjelent. Ezt úgy fogalmazták meg, voltak különböző fölmérések is, hogy Szlovákia lakosságának szignifikáns százaléka szuverenitáspárti. Ez az ukrán–orosz háború kapcsán vetődött föl igazán kérdésként. Azért is volt viszonylag egyszerű dolga Robert Ficónak, hogy ez irányba tematizálja a közbeszédet, mert ténylegesen ő volt az egyetlen politikai aktor a szlovák politikai térképen, aki a fősodortól teljesen eltérő üzenetet fogalmazott meg. Olyan üzenetet, ami egyébként az oroszbarát szlovák lakosságnak a lelkületével sokkal inkább egybevágott. A fő kihívójaként a Progresszív Szlovákiát kellett azonosítani, annak elnöke, Michal Šimečka, európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament alelnöke, sokkal könnyebben be lehetett őt rakni a globalista skatulyába, mint a másik oldalon Robert Ficót a szuverenistába. Ők is szorgalmazták ezt a különbségtételt, mert érezték, hogy az ő malmukra hajtja a vizet a választási kampányban.

Kik Robert Fico szövetségesei az európai politikában?

Az az érdekes helyzet áll elő, hogy Robert Fico egy szociáldemokrata párt elnöke, az európai politikában az S&D-be, a szocialista frakcióba tartozik. Mégis a legfőbb szövetségesei nem ebben a pártcsaládban találhatók, ahogy Robert Fico a kampány során elmondta, az egyik fő szövetségese éppen a magyar miniszterelnök és kormánya. Azok az üzenetek is, amiket a kampányban megfogalmazott, abba az irányba viszik őt, hogy az úgynevezett szuverenista irányvonalat képviselje. Egyébként mostanában a világban mintha kicsit háttérbe szorulna, hogy szociáldemokrata, liberális, kereszténydemokrata megkülönböztetés jelzi a pártokat, ő is azon dolgozik, hogy ez a szuverenista–globalista ellentétnek a megtestesülését vizionálja.

Hogyan fogalmazzák meg a szlovákok a szuverenista álláspontot? Nyilván ezt el kell magyarázni a választóknak, hogy ez egészen pontosan mit jelent.

Ez leginkább Ukrajna kapcsán vetődött föl, az orosz–ukrán háború 2022 februári kitörése, a második orosz agresszió után. Nagyon komoly viták voltak arról, hogy Szlovákia aláírja-e az Egyesült Államokkal a védelmi megállapodást, a DCA-szerződést. Erről a szlovák parlamentben is komoly viták zajlottak. Akkor még a parlamentben volt a szélsőjobboldali Republika is, amely szintén különböző performanszok keretében hívta föl arra a figyelmet, hogy például az amerikai jelenlét Szlovákia szuverenitást veszélyezteti. Ők ezt egy konkrét geopolitikai szituáció árnyékban és kontextusában, valami ellen határozták meg Szlovákia szuverenitását. Ez nagyon sajátos helyzet, de ez a társadalmi vita így bontakozott ki és az látszott, hogyha a szuverenitásvita, akár az Amerikai Egyesült Államok szerepe Szlovákiában összeér ezzel a már korábban hivatkozott történelmi hagyományokon alapuló oroszbarát lelkülettel, az komoly interakciót vált ki a társadalomban. Ennek a győztese jelenleg Robert Fico.

Mit gondol Robert Fico, ha elmondja persze, az amerikai befolyásról Szlovákiában? Mondja-e, hogy vannak olyan politikai ellenfelei, akik amerikai pénzen élnek?

Zuzana Čaputovát is amerikai ügynöknek titulálta azért, mert támogatja az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat. Robert Ficónak kőkemény kijelentései voltak az elmúlt években, és ezek mind egy irányba hatottak, a szavazatok maximalizálása felé. Szlovákiának azért el kellett jutni egy olyan ponthoz, amikor az embereknek, egyszerűen fogalmazva, elegük lett a háborúból. 2022 februárjától tart a háború. Robert Fico a közvélemény-kutatásokban egyértelműen a vezetést egy évvel később vette át. Volt egy bizonyos pont, amikor ez az embereknek elég volt, ráadásul a szlovák kormány is számos hibát követett el, olyan körülmények között juttatott MiG-29 típusú vadászrepülőket Ukrajnának, amik alkotmányos szempontból megkérdőjelezhető eljárásokon alapultak, és ezek mind-mind azt erősítették a társadalomban, hogy ez a külpolitikai álláspont nem jó. Ráadásul, s ezt különböző politikai elemzők is vizsgáltak, az orosz propaganda teret nyert Szlovákiában. Hány száz olyan Facebook-oldal van, ami Oroszországban gyártott üzeneteket közvetít? Magam is láttam ilyen Facebook-üzeneteket és hirdetéseket is, jól emlékszem, amikor Szlovákiában vagyok, akkor kapom meg ezeket az értesítéseket, üzeneteket. Oroszország anyácska van a Facebook-szövegben. Egyértelműen oroszról fordították még akár magyarra is, hogy ezeket az üzeneteket áttolják. Grigorij Meszezsnyikov politológus mondta, hogy Szlovákiában van egy sajátosan fogadó környezet az orosz propagandára és ezt Ficóék is pontosan tudták. Harcoltak ellene a szlovák hatóságok, hiszen a kormányzat ezzel ellentétes álláspontot képviselt, de úgy tűnik, hogy nem elég hatékonyan.

Volt egy ügyvivői kormány a Heger-kormány bukása után, meg volt egy szakértői kormány, Ódor Lajos kormánya. A kettő között miért telt el olyan sok idő, több hónap? Ennek technikai magyarázata van vagy politikai?

2020-ban Igor Matovič lett a miniszterelnök, ő 2021-ben bukott meg, az ő helyébe lépett Eduard Heger, aki folyamatos kormányválság idejében töltött be miniszterelnöki pozíciót. 2022 szeptemberében már kisebbségben kormányzott, hiszen akkor már kilépett a kormánykoalícióból az SAS, 2022 decemberében bukott meg a kormánya. Akkor nem írtak ki rögtön előrehozott választást, hiszen a szlovák alkotmány szerint, fő szabály szerint nem lehet előre hozott választást tartani. Az az érdekes, hogy Szlovákiában többször volt előre hozott választás, de aztán az alkotmánybíróság elé került egy ügy, amiben kimondta, hogy fő szabály szerint nincs lehetőség előre hozott választásra. Emiatt bár Heger megbukott 2022 decemberében, ügyvivő kormányként a helyén maradt egészen 2023 májusáig. Ekkorra sikerült alkotmányos többséget is szerezni az egyébként meglehetősen diszfunkcionális szlovák parlamentben ahhoz, hogy ezt a jogi, technikai nehézséget áthidalják. 2023. május 7-én lemondott és lényegében nagyon kevés lehetősége maradt az államfőnek arra, hogy mit lép. Kellett előre hozott választás, akkor már a lehetősége is megvolt ennek, de egyik napról a másik napra értelemszerűen viszont nem lehet választást tartani. Ekkor jött az az ötlet, hogy szakértői kormányt neveznek ki Szlovákia élére, először került sor ilyenre. Ennek az a sajátja, hogy olyan emberek vezetik az országot, akik társadalmi felhatalmazást nem kaptak, ezért az államfő viseli a politikai felelősséget, mert származtatott felelőssége van. Az államfő kérte fel Ódor Lajost arra, hogy a szakértői kormányt vezesse, olyan személyekből állt fel ez a kormány, akiknek korábban nem volt politikai tevékenységük, szakemberek és nem is volt különösebben várható, fő szabály szerint, hogy lesz politikai tevékenységük. Az semmiképpen sem üdvös fejlemény egy demokráciában, hogy fölhatalmazás nélkül vezessen bárki is egy országot. A szakértői kormány addig a pontig vezeti az országot, ameddig a legitim parlamenti választások során felálló kormányzat át nem tudja venni a stafétát.

Államelnök-választás és európai parlamenti választás is jön. A mostani választási eredményekből bármelyikre lehet következtetést levonni?

Nagyon sajátos szerepük van a szlovák politikában ezeknek a választásoknak. Az államfőválasztás Szlovákiában közvetlen, tehát Magyarországgal szemben nem a parlament, az Országgyűlés választja az elnököt, hanem közvetlenül a nép, méghozzá két körben. Ez azt jelenti, hogy első körben akármennyi jelölt, aki a jogosultságot megszerzi, elindulhat a választáson, a második körbe pedig a két legtöbb szavazatot kapó jelölt jut be. Ötévente tartanak államfőválasztást Szlovákiában. Čaputová 2019-ben lényegében a semmiből érkezve nyerte meg ezt az államfőválasztást Robert Fico jelöltjével szemben. Nem szabad elfelejteni, hogy addigra már az újságíró-gyilkosságok okozta botrányok megtörténtek és a Smert Szlovákia többsége ellenséges hatalomnak látta, amitől szerettek volna megszabadulni. Ez Zuzana Čaputová malmára hajtotta a vizet. Ami a jövőt illeti, Zuzana Čaputová bejelentette, hogy nem kíván indulni az államfőválasztáson. Itt nyílt lesz a verseny. Ivan Korčok korábbi külügyminiszter már bejelentkezett ezért a pozícióért. Most a kormányalakításon van minden szem, de azt követően egyre inkább rá fognak fordulni az államfőválasztásra, nagyon komoly eredményfölmérő azon pártok szempontjából is, akik egyébként nem pályáznak reális eséllyel az államfői tisztség megszerzésére, így például a magyar párt szempontjából. A valós esélyekkel pályázók körében különösen fontos választás, hiszen ha a Smer-Hlas-SNS vezette koalíció lesz a kormányon, akkor nagyon érdekes kérdés, hogy milyen államfője lesz Szlovákiának. Az ezzel a koalícióval várhatóan egyértelműen szembehelyezkedő Ivan Korčok, vagy egy ezzel a koalícióval inkább irányba álló, baloldali populista politikus. Emiatt ennek a választásnak komoly jelentősége van. Az európai parlamenti választás június 8-án lesz Szlovákiában, egy nappal korábban, mint Magyarországon, mindig szombaton vannak a választások, és az is sajátossága az európai parlamenti választásnak, hogy Szlovákia rendre sereghajtó a részvételi arányokat illetően. 2014-ben, ha jól emlékszem, 13 egész valahány százalék volt a részvétel, 2019-ben ez fölugrott 21 százalékra, 21-22 százalékra, de akkor is sereghajtó volt Szlovákia. Nagyon érdekes, hogy ez jövőre hogyan fog alakulni, és ez egyébként magyar szempontból sem mindegy, hiszen 2014-ben a 13 képviselői helyből kettő magyarnak jutott. 2019-ben egy sem, akkor is már két magyar párt indult, de az MKP 4,96 százalékot szerzett, éppen a picit magasabb választási arány miatt kívül maradt. Ha alacsony lesz a választási arány 2024-ben, akkor a Szövetségnek magyar pártként reális esélye van arra, hogy képviselőt küldjön ki az Európai Parlamentbe, mivel a szlovákiai magyar választói réteg egy bizonyos lélekszámig nagyon stabil. Tehát 50-60 ezer főig nagyon stabilan tud mozgósítani a szlovákiai magyarság. A Szövetségnek nagyon komoly regionális struktúrái vannak, az MKP-nak is az volt, a Csemadoknak, kulturális szervezetként is komoly struktúrái vannak. De mint ez a választás is mutatta, abból többet nem indulhat ki a szlovákiai magyar párt, hogy Szlovákiában alacsony lesz a választási részvétel, mert akkor kudarc fogja érni.

Ura a szlovák állam a belbiztonságnak meg a közbiztonságnak? A NAKA nevű szervezet időnként a belügyminiszter ellen indít eljárás, titkosszolgálati vezetőket tartóztat le. Mindenki emlékszik még a dunaszerdahelyi gyilkosságokra, Jozef Roháč egy magyar börtönben ül.

Sosem volt a szlovák állam legstabilabb szegmense, és 2020 óta ez különösen látható vált. Elindult a rendőrháború, rendőri egységek jártak el egymás ellen, csukták le egymást. Szó szerint a Belügyminisztérium berkein belül komoly háború robbant ki, néhány hete pedig a szlovák információs szolgálatnak, a hírszerzésnek az igazgatóját is leváltották. Nagyon súlyos gondok vannak a SIS háza táján. Régi adóssága a szlovákiai politikának, hogy a szlovák hírszerzés kérdését rendbe tegye. Ficónak elemi érdeke, hogy a rendőrháborút lezárják és a SIS-t is újraszervezzék. Azt gondolom, hogy Ficónak, ha nyilvánosan erről különösebb sok szó nem fog esni, az egyik legfőbb prioritása lesz, hogy a kormányzás alatt a hírszerzést megfelelően újra tudja szervezni, a saját szája ízének megfelelően.