Az athleticsweekly.com portál szakírója szerint a budapesti volt az eddigi legjobb atlétikai világbajnokság. Ezt Steve Smythe írja, aki eddig összesen 13 atlétikai világbajnokságot nézett meg, valószínűleg tudja, miről beszél. Amikor beszélgettünk a vb előtt, mondjuk ezt a nézőszámot aláírta volna?

Alá. De a legtöbb olyan mutatószámot, ami azt tükrözi, hogy talán ez egy jól sikerült sportrendezvény volt, aláírtam volna. Sőt, nagyon örültem volna, ha ezt előre tudjuk, mert akkor jóval kevesebbet izgulunk, igaz, lehet, hogy akkor nem végeztünk volna ilyen munkát, közösen a szervezőbizottság tagjaival. Kormánybiztosként felügyeltem ezt az eseményt, az enyém elsődlegesen a felelősség volt. Ha itt valami, ne adja jó Isten, rosszul sikerült volna, akkor valószínűleg engem vonnak felelősségre. De most, hogy talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk azt, hogy dicsőség lett a vége, az esemény záró sajtótájékoztatóin, mind a nemzetközin, mind a hazain azt hangsúlyoztam, hogy a szervezőbizottságnak és sok mindenki másnak kell megdicsőülni és köszönetet mondanunk. Még gondolkodom azon, hogy milyen formában fogom tudni a köszönetemet kifejezni nekik. Elképesztő mennyiségű ember dolgozott azon, hogy aztán erre minden magyar büszke lehessen. A hozzám eljutott információk alapján, ha nem is minden magyar, de nagyon-nagyon sok magyar nagyon büszke erre a világbajnokságra.

A sportszakíró kolléga még a klímát sem szidta, még azzal is elégedett volt. Volt benne valami rizikó, így visszagondolva?

Nagyon sok rizikófaktor volt. Ha belegondolunk abba, hogy a Nemzeti Atlétikai Központ átadás-átvételi eljárása tavasszal zajlott, 75 oldalas hibalista volt, de mindenre megoldást találtunk és mindenben megoldásra törekedett a kivitelezésért felelős cégcsoport. Szerintem fantasztikus munkát végeztek, de ez a létesítmény ilyen volumenű eseményen nem volt még tesztelve. A gyakorlat mutatta volna meg, ha bármilyen hiányosság van. A világbajnokság kapcsán 12 260 dolgozói akkreditációt adtunk ki, ennyi ember dolgozott akkreditációval a nyakában azért, hogy ez a világbajnokság úgy sikerüljön, ahogy. Ha csak belegondolunk abba, hogy az ő munkájuknak a megszervezése mit jelent, ott hány helyen csúszhat be olyan apróbb malőr, ami aztán utána végeláthatatlan következményekkel járhat, akkor természetes az, hogy az ember végiggondolja, hogy vannak rizikófaktorok és vannak olyan, sok esetben talán nem is a mi hatáskörünkbe tartozó problémák, amik aztán kihathatnak a verseny megítélésére. Én azért vagyok nagyon büszke, mert annak ellenére, hogy ilyen volumenben vett részt sportvezető, sportoló, sportújságíró, sportdiplomata ezen a rendezvényen, nem volt olyan érdemi malőr, ami bármilyen szempontból elért volna egy bizonyos ingerküszöböt.

Hogy lehetett begyakorolni? Vb-t nem minden nap csinál az ember. Egyáltalán mit kell begyakorolni, hogy flottul menjen? Egy tesztverseny volt, nem annyi versenyzővel nyilván.

Nem, persze, a kettő nem hasonlítható össze, ott igazából a sporteszközök működését tudtuk kipróbálni, illetőleg azt tudtuk megnézni, hogy a sportolókat hogyan szeretnénk mozgatni. Mennyi idő alatt érünk át a bemelegítő pályáról a Nemzeti Atlétikai Központba, onnan hogyan szólítjuk be a sportolókat, a versenybíróknak hogy kell működnie, hogy kell bizonyos eszközöket fölszerelni, leszerelni, hogy minden zökkenőmentes legyen. Az elmúlt 13 évben Magyarország rengeteg nagyon nagy volumenű sporteseményt rendezett meg. Mi igyekeztünk a korábbi sporteseményeknél dolgozó, kiváló szakembereket megszólítani, hogy segítsenek nekünk ennek a világbajnokságnak az előkészületében. Fölhalmozódott az elmúlt 13 évben Magyarországon, nemzetközi sportesemények szervezése kapcsán, know-how, tudás, amit itt most sikerült kamatoztatni.

Olyan tanácsokat adnak, hogy akkor ott ne legyen kereszteződés, mert akkor gyorsabban átmegy a szállítókocsi? Vagy mit kell elképzelni ilyenkor?

Ahogy mondja, készül egy master plan, úgy hívjuk, ez egy másodpercre lebontott forgatókönyv. A kilenc napot megelőzően mikor jönnek az első sportolók, hogyan fognak eljutni a reptérről a szállodáig, a szállodától hogy fognak eljutni az akkreditációs központig, hogyan fogják fölvenni az akkreditációjukat, utána hogy fognak eljutni az edzőpályára, ha gyalog mennek, s hogy, ha használnak transzfert, hogy fognak kijutni a stadionba, a stadionban hogy fogják használni a bemelegítő pályát, a bemelegítő pályáról hogy jutnak át a Nemzeti Atlétikai Központba, hogy vesznek részt a versenyszámukon, utána hogy jutnak el adott esetben a médiafolyosón keresztül a nyilatkozószobába, onnan hogy jutnak vissza a szállodába. Ha doppingellenőrzés van, akkor azt mikor és hol tudják megejteni. Hangsúlyozom, 12 260 ember vett részt abban, hogy minden zökkenőmentes legyen. Az ő mozgásukat minden eshetőségre felkészítve elő kellett készíteni.

Csúszásokra föl lehet készülni? Ha a sportoló kimegy és még ünnepel plusz három percet, vagy őt akkor már berángatják?

Nem, ott irányítva van ez a történet.

Tehát ennyi ideje van, meg van szabva, és annyit ünnepelhet.

Előzetes kalkulációk, becslések voltak arra, hogy nagyságrendileg a tévén keresztül hány nézőhöz fognak eljutni az itteni képsorok. Még nincsen végleges számunk. Már a világbajnokság felénél tudtuk, hogy meghaladtuk a 700 milliót. Most már azok a becslések élnek, hogy több mint egymilliárd ember követte a képsorokat. Ott nem fér bele csúszás. Percre pontosan megvan, hogy mikor, minek kell történnie, mikor milyen reklámnak kell indulnia, mikor melyik versenyszámnak kell elkezdődnie, az egyik fő szponzora a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek is azt jelzi, hogy pontosan kell járnia mindennek.

És ha nem, akkor a rendező mindenkinek leüvölti a fejét a közvetítőkocsiban, hogy ennek most már itt passzolnia kell, mert megyünk tovább.

Ez így van.

A siker, ami most már egyértelmű, a budapesti sportrendezvényekkel szembeni korábbi ellenállásokat lenullázta vagy átfordította? Most már akarja mindenki?

Én mások nevében nyilatkozni nem tudok. Talán az egyik legbiztosabb visszajelzés arra, hogy sikerről beszélhetünk, hogy nem nagyon olvastam még olyan kritikus hangvételű írást a világbajnokság megrendezésével, lebonyolításával kapcsolatosan, ami arról szólt volna, hogy ez rossz döntés volt, kár, hogy megrendezésre került és egyébként föltárták volna azokat a problémákat, amik a világbajnokság kapcsán kialakultak. Ebből azt gyanítom, hogy az emberek többsége elégedett volt ezzel. Nagyon sokfajta szám repkedett a világbajnokságot megelőzően, talán alatta is, egy-két helyen utána is, de próbáltam az elmúlt egy évben minden sajtómegjelenés kapcsán hangsúlyozni azt, hogy a rendezés, a fejlesztés messze túlmutat ezen a világbajnokságon. Ez egy rozsdaövezet, egy ipari terület, egy, az emberektől elzárt, megközelíthetetlen, szörnyű valami volt. A világbajnokság ideje alatt kilenc különböző állam sportminisztere jött oda hozzám, hogy ők már a párizsi olimpiát megelőzően ide szeretnének jönni akklimatizálódni és felkészülni. Ilyen helyszínen még nem jártak. De ez csak a versenysport része. Az esti programnak vége lett nagyságrendileg 10-kor, és még a kollégákkal körbe mentünk, hogy minden rendben van, fölkészültünk a másnapra és azt láttuk, hogy emberek ezrei érzik jól magukat. Koncertet hallgatnak, a büfében beszélgetnek, kiértékelik az aznapi eseményt, megbeszélik, hogy holnap mi lesz, egyszerűen jól érezték magukat, mosolyogtak, jókedvűek voltak, úgy mentek el onnan, és hála a jó Istennek, úgy is tértek vissza másnap. Ez túlmutat azon, hogy kilenc napig volt egy világbajnokság Magyarországon. A szervezőbizottsággal együtt abban voltunk eltökéltek a világbajnokságot megelőző időszakban, hogy ez többről is szóljon, mint a kilenc nap. Azt hiszem, ezt sikerült elérnünk, hogy itt nemcsak arról volt szó, hogy kilenc napon keresztül zajlott Magyarországon az atlétikai világbajnokság. Itt a megelőző tizenegy hónapban megmozgattuk 150 ezer honfitársunkat a Hétköznapi Hős programmal. Arra bírtuk őket, hogy sportoljanak, s ezért, a világon egyedülálló módon, kedvezményesen vehessenek jegyet a stadionba az eseményekre. Eljuttattuk négyszázezer kiskorú gyermekekhez a Sulihős programon keresztül az atlétika sportágat, a gyerekek közül egyébként több mint tízezren kilátogattak a stadionba. Megszólítottunk olyan szociálisan érzékeny helyzetben lévő honfitársainkat, például a Covid-árvákkal foglalkozó Regőczy Alapítványon keresztül, minden nap a V13-as szektort a szociálisan hátrányos helyzetben lévő honfitársainknak adtuk oda. Nem különböző kiemelt személyeknek, nem az elvárt, nemzetközi protokollnak megfelelő, legmagasabban jegyzett közéleti szereplőknek, hanem olyan embereknek, akik lehet, hogy önerőből nem jutottak volna el ide.

Azt látják, hogy honnan jöttek megnézni személyesen az atlétikai vb-t?

Lesz erre vonatkozóan is végleges statisztikánk. Most nem tudok egzakt számot mondani, nagyon sokan jöttek. Az is szerintem egy jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy a MÁV 2023 forintért az ország bármely pontjáról ideszállította a szurkolókat és haza. Azt tudjuk, hogy ezzel nagyon sokan éltek. Ez is egy olyan jelzés volt a honfitársaink felé, hogy erről nem szabad lemaradni. Nagyon sok olyan ismerősöm van, aki nézte egy-két napon keresztül tévén, aztán kijött utána pedig azt mondta, hogy összehasonlíthatatlan.

Beleszagolt, és azt mondta, hogy más?

Összehasonlíthatatlan az élmény, persze.

Innen egyenesen következik egy következő olimpiai pályázat?

Nehéz erről nekem beszélnem. Ma már nem pályázat van, 2017-ben, amikor legutóbb hazánk pályázott, akkor még pályázati formában volt a kezdeményezés lehetősége. Ma már nem pályázat van, egyfajta lobbitevékenység. De az olimpiarendezés kapcsán kell, hogy legyen egy kormányzati álláspont. Ha én annak a része vagyok mint sportállamtitkár, én az első sajtótájékoztatóm óta, 15 hónapja ugyanazt mondom: nekem ez a legnagyobb öröm lenne, én mindenkit, mindenhol, minden esetben támogatni fogok, aki azért szólal föl, hogy rendezzen Budapest, Magyarország olimpiát. De ebben illetékességgel és hatáskörrel elsődlegesen a Magyar Olimpiai Bizottság rendelkezik és természetesen az otthonául szolgáló főváros, azaz Budapest. E két szereplő mellett fontos, és ami, szerintem, 2017-ben a legnagyobb problémát jelentette a nemzetközi döntéshozók szemében is, az az , hogy nem volt mögötte társadalmi támogatottság.

Nem tudhatjuk, mert nem lett belőle végül is népszavazás.

Nem lett belőle népszavazás. Ilyenkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak bizonyos munkatársai nem hivatalosan felmérik, hogy hány olyan ember van, aki támogatná azt, hogy legyen Budapesten olimpia és hány olyan, aki nem és annak nagyon rossz eredménye lett. És a NOlimpia nevű kezdeményezés szerintem pont arra volt jó, hogy az olimpiarendezést elvittük pártpolitikai kérdéssé. Én nem értek a politikához, én nem tudom, hogy ez jó irány-e. Én azt gondolom, ahhoz, hogy Budapest olimpiát rendezhessen, kell egy nagyon komoly kormányzati támogatás.

Az megvan.

Az megvan. Kell a Magyar Olimpiai Bizottság hathatós közreműködése és jó értelemben vett diplomáciai fellépése a nemzetközi döntéshozók felé, és ehhez kell természetesen, hogy társuljon a főváros vezetése is.

Mikor kell indítani a lobbitevékenységet, ha nem most? Fölerősíteni egy ilyen vb után, ami a három legnagyobb sportrendezvény közé sorolódik a világon. Olimpia, futball-világbajnokság, atlétikai vb.

Ezt a hullámot meg lehet lovagolni, és szerintem ez a folyamat el is kezdődött. Itt volt Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, számára is, szerintem, teljesen érthető az az igény Magyarország és Budapest részéről, hogy mi nagyon szeretnénk olimpiát rendezni. Más kérdés, hogy vannak olyan híresztelések, hírek, nyilatkozatok, amelyek szerint Thomas Bach azt mondta, hogy ő már nem akar több olimpiai helyszínről dönteni. Az ő mandátuma, ismereteim szerint, 2025 szeptemberéig tart, azt követően lesz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság élén egy váltás, vélelmezhető, hogy a következő elnök fog már arról dönteni, hogy 2036-ban hol legyen az olimpia. Ezt szerintem meg kell várni, de nem biztos, hogy így lesz ott. Nincsen egzakt szabály, hogy dönthet-e erről még Thomas Bach. Ha nem ő, akkor a következő elnök fog erről dönteni, az biztos, mert az ő mandátuma alatt erről döntés kell már hogy szülessen, tovább nem halasztható. Magyarország készen áll erre, vannak olyan számszaki adatok, amelyek alátámasztják azt, hogy mindenfajta versenyt meg tudunk rendezni, ezen túlmenően pedig a mindenkori olimpiai eredményesség tekintetében a nyolcadik legeredményesebb nemzet ez a fantasztikus, tízmillió lelket számláló Magyarország. Az első tízből egyedül Magyarország nem rendezett eddig olimpiát.

Ezekkel lehet érvelni, hogy vannak létesítményeink, vannak eredményeink.

Szerintem ezek megkérdőjelezhetetlenek, ez nem szubjektív.

Meg még egyszer sem csináltuk.

Ez objektív mérce, én azt gondolom, de nem vagyok döntéshozó helyzetben. Ha engem bármikor, bármilyen fórumon megkérdeznek, azt fogom mondani, hogy nagyon örülnénk és mi, a sportirányítás részéről, ehhez minden támogatást meg fogunk adni a MOB-nak is, a fővárosnak is. Ha a kormányzat kér tőlünk bármilyen sportszakmai anyagot, mi természetesen ezt meg fogjuk adni, de hangsúlyozom, nem érzem úgy, hogy a kormányzatot erről meg kéne győzni. Sőt, azt érzem, hogy a miniszterelnök úr és a kormányzat támogatna egy olimpiai rendezést, de az is egy nehézkes kérdéskör lehet e tekintetben, hogyha úgy döntene a NOB 2026-ban, hogy Magyarország rendezze a 2036-os olimpiát, lehet, hogy akkorra már más lesz a kormány, más lesz a kormányfő. Nem akarom, hogy így legyen, sőt. De nyilván ez egy tíz-tizenegy évre előremutató történet, amikor lehet, hogy nem az lesz már a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, nem az lesz a sportállamtitkár. Úgy kell döntést hozni, hogy a NOB nyugodt lehessen a tekintetben is, hogy bármi is lesz, Magyarország tíz év múlva képes egy ilyen rendezvényt megszervezni. Egy ilyen világbajnokság sikerességéhez is kellett az, hogy olyan kormányzat legyen, amelyik ilyen mértékben támogatta ezt az eseményt.

Azt lehet sejteni, hogy 2036-ban milyen típusú olimpiát akar a Nemzetközi Olimpiai Bizottság? Városi olimpiát? Országos olimpiát, hogy lehessen utazni a helyszínek között? Magyarországon jó néhány helyen van olyan hely, ahol lehet olimpiai versenyeket csinálni.

Nem. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghirdette az Agenda 2020 programját, ami még azt is megengedné, hogy a fenntarthatóság, a költséghatékonyság jegyében több szomszédos ország rendezzen közösen olimpiát. Erre nem látunk még példát, Párizs, Los Angeles, Brisbane rendez. 2036-ot még nem tudjuk, de az biztos, ha Budapest megkapná a rendezés jogát, annak semmi akadálya nincsen, hogy Szegeden lehessen kajak-kenu versenyt rendezni. Én néhány olimpián ott lehettem személyesen, a kajak-kenu pont egy olyan sportág, amelynek a versenyei sosem a központi régióban, hanem onnan 20-30-50-100 kilométernyi távolságra.

Nézzük még egyszer a számokat az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban. Nézőkből mennyi volt végül is itt kint?

A helyszínen több mint 403 ezer szurkolóról van nekünk egzakt adatunk, és ők körülbelül úgy oszlottak meg, hogy a 60 százalékuk volt magyar, 40 százalék pedig külföldi. Azt is tudjuk, hogy a 40 százalék külföldi szurkoló átlagosan négy éjszakát töltött Budapesten. Ez nyilván a fővárosnak is, nemzetgazdasági szempontból is már egy érzékelhető bevételt jelentett, de ma még nem tartunk ott a világbajnokság kapcsán, hogy egzakt Excel-táblázatok alapján ki lehessen mutatni azt, hogy ez a világbajnokság megérte vagy sem, ha a számokat nézzük.

Miből lehet kiszámolni? Nyilván lehet látni, hogy hány hamburgert ettek, darabra megvan, mert le kell jelenteni azt. A szállást az NTAK-ba le kell jelenteni, az is darabra megvan. De egyéb hasznokat hogy lehet nézni, azt, hogy mit mond otthon a feleségének, hogy jövőre hova menjünk nyaralni?

A világbajnokság előtt is voltak olyan számítások, hogy ez milyen bevételt és milyen kiadást jelent Magyarországnak. Bizonyos dolgokat szerintem nem lehet mérni, bizonyos dolgokhoz meg én nem értek, csak hivatkozni tudok másokra. Az, hogy az országimázs szempontjából az egymilliárdnál több tévénéző, az, hogy a belvárosban rendezett gyalogló és maratoni számokat több százmillió ember nézte külföldön, bemutatva az idén 150 éves főváros legszebb részeit, pénzben nehezen kifejezhető dolgok, én legalábbis nem értek hozzá. Készült egy számmisztika, hogy ha a remélt nézőszámok megvalósulnak, az nagyságrendileg, országimázs tekintetében, 60 milliárd forintot jelentenek. Nehéz megítélni egy világbajnokságnak az összes kiadási és bevételi oldalát. A Nemzeti Atlétikai Központ fejlesztése az a világbajnokságnak a kifizetési oldalához tartozik? Az én meglátásom szerint nem, mert az egy szörnyűséges állapotban lévő, használaton kívüli terület volt, most pedig Budapest egyik leggyönyörűbb szabadidősport parkja, amit a mi elképzelésünk szerint rengeteg magyar ember fog használni, hivatásos sportoló, szabadidős sportoló vagy olyan is, aki csak a szabadidejét egy gyönyörűséges környezetben, a Duna-part mellett szeretne eltölteni.

Mikortól áll be a napi használati rendszerbe?

Elkezdődött már a végleges ütemterv fölállítása. A mi mostani tudásunk szerint 2023. szeptember 30-án fogjuk az üzemeltetést visszaadni a kivitelezésért felelős konzorciumnak és az Építési és Közlekedési Minisztériumnak. A terveinkben az szerepel, hogy jövő év második felében Magyarország fogja ellátni az EU soros elnökségét, aminek egy kiemelt témája lesz a sport. Az úgynevezett európai sporthetet már itt szeretnénk szeptemberben megtartani. Ez a mi elképzelésünk, ez a mi vágyunk, tökéletes az együttműködés a minisztériummal, a kivitelező konzorciumról már beszéltem, eddig minden akadályt megugrottunk együtt és ezúton is köszönöm a munkájukat. Én bízom benne, hogy ez a cél meg tud valósulni, és akkor nagyon sok honfitársunkkal, nagyon sok ide látogató külföldi sportszerető emberrel tudjuk az európai sportot megünnepelni már itt, a NAK-ban és az azt körülvevő sportparkban.

Hivatásosok, amatőrök mikortól használhatják?

Ezt követően, ez lenne kvázi a nyitó program valamennyi honfitársunk számára.

Thomas Bachot említette, kivel tudtak még nemzetközi diplomáciai tárgyalásokat folytatni?

Ez is egy olyan kérdés, szerintem, ami nehezen kifejezhető anyagiakban. Az elmúlt félévben nagyon sok ország sportminisztere, a nemzetközi sportdiplomáciában fontos pozíciót betöltő szakembere keresett meg minket, hogy jön a világbajnokságra és szeretné a kettőt összekötni, az itteni sportvezetéssel is szeretne egyeztetni. Több ország sportminiszterével volt lehetőségem egyeztetni. Nagyon sok NOB-taggal is sikerült beszélni. Ennek volt formális és informális része is. Volt olyan, ami kifejezetten előremutató volt. Ez jelzi mindazt, hogy milyen rangja volt ennek az eseménynek, hogy nagyon magasan jegyzett sportvezetők látogattak hazánkba, akik pedig egyébként érdekeltek voltak abban, hogy megtudják azt, hogy Magyarország mitől tud így sporteseményt rendezni. Itt volt a francia nagykövet és a francia külügyminisztérium sportdivízióért felelős vezetője. Kétoldalú beszélgetést folytattunk, nagyságrendileg másfél órában, és mivel ők rendezik jövőre az olimpiát, nagyon udvariasan mondták nekünk, hogy micsoda fantasztikus rendezés van itt. Úgy éreztem, hogy itt az alkalom, hogy megkérdezzem tőlük, ők egyébként támogatnának-e egy budapesti rendezést. Nagyon jó érzés volt megélni azt a reakciót, hogy kikerekedett szemmel mondták, hogy nem lehet más válasz erre, mint az, hogy Budapestnek kell olimpiát rendeznie.

Az olimpiarendezést, vegyük úgy, hogy rendben van, mert azt mindenki szeretné.

Reméljük.

Lelkesedésfenntartó versenyeket megpróbálnak szervezni még Magyarországra? Ha tudunk vb-t csinálni, akkor annál kisebbet is tudunk, egészen az olimpiáig.

Azt látnia kell mindenkinek, hogy a 2024-es költségvetés nagyon nehéz időszaka lesz Magyarországnak. Én a többi területre nem látok rá, a saját sportköltségvetésemből tudom ezt biztosan megerősíteni. Mivel olimpia éve lesz, minden fókuszt arra helyeztünk, hogy minél több olyan nemzetközi versenyt, világkupát, Európa-bajnokságot, legyen bármi is a neve, rendezzünk, amely olimpiai kvalifikációs verseny, amelyen kvalifikációt tudunk szerezni az olimpiára. Az én mostani tudásom szerint fogunk ilyet rendezni vívásban, kajak-kenuban, öttusában és van még kialakulóban más is, többek között nagyon szeretnénk kvalifikációs tornát rendezni kosárlabdában, nagy tervünk, célunk, álmunk, hogy hosszú évtizedek után a női kosárlabda-válogatott is kijusson az olimpiára. Szeretnénk rendezni kézilabdában is ilyet, a jövő év arról fog szólni, hogy kvalifikációt adó nemzetközi sporteseményeket rendezzünk. Az olimpiát követően pedig lehet majd ennél távolabbra tekinteni. De azt már most látjuk, mert vannak elnyert rendezéseink, 2027-ben biztosan fogunk FINA-vb-t rendezni megint, az egy nagyon nagy dolog, kajak-kenu világbajnokságot is rendezünk 2027-ben, vannak már lekötött nemzetközi sportesemények, amelyek kicsit most még távolabbinak tűnnek. Jövőre az olimpia a fókusz, és jövőre meg lehet kezdeni azokat az egyeztetéseket, amelyek alapján 2025-ben, 2026-ban, egy kicsit kedvezőbb gazdasági helyzetben, el tudunk nyerni még nemzetközi sporteseményeket.

A magyar atlétacsapat szereplésével mennyire elégedett?

Ez egy szakmai kérdés elsődlegesen, nem elhárítva a válaszadás felelősségét, de mégiscsak a Magyar Atlétikai Szövetség kérdése. Gyulai Miklós elnök úrral sok esetben volt lehetőségem beszélgetni erről. Ők kimondták azt, hogy a céljuk a világbajnoksággal kapcsolatosan az volt, hogy a lehető legnagyobb létszámú csapat vegyen részt, ez 63 fő volt. Ez nagy szám, ez valóban minden idők legnagyobb magyar csapat atlétikai világbajnokságon. Ami az eredményességet illeti, lehet fanyalogni, lehet negatív kritikákat megfogalmazni, én ebbe a sorba biztos nem állnék be, két okból. Az egyik az, hogy több mint 180 ország sportolója vett részt a világbajnokságon és közülük nagyságrendileg 25 százalék szerzett érmet. Mi ebbe a 25 százalékba tartozunk. És persze lehet mondani, hogy az éremtáblázatnak nem az elején végeztünk, hanem az utolsó egyharmadában, de az, hogy Halász Bencének köszönhetően – és itt is szeretnék neki tiszta szívből gratulálni – nyertünk egy bronzérmet, Krizsán Xénia jóvoltából egy fantasztikus negyedik helyezést és egyébként nagyon sok olyan eredmény született, ami nemzeti csúcs vagy a szezon legjobb időeredménye. Ezek mind olyan mutatók, amelyek okot adhatnak a bizakodásra. Ráadásul az átlagéletkor alapján ha még talán Párizsban nem is, de Los Angelesben nagyon komoly eredményekre lehet képes ez a válogatott. Nem szeretném azt mondani, hogy elégedett vagyok, vagy nem vagyok elégedett, mindig többre törekszünk, a szervezés alapján is mindig a maximumot szerettük volna elérni, sportállamtitkárként is, a sport szolgálatában is mindig a jobbra törekszem. Szerintem a Magyar Atlétikai Szövetség is mindig a jobbra törekszik. Most lett egy olyan eredmény, ami után szégyenkezni semmiképpen nem kell, nagyon jó érzés volt azt megélni, hogy ennyi versenyszámban volt indulónk, és ki kell hangsúlyoznom, hogy a szurkolók olyan lélegzetelállító hangulatot teremtettek a standionban, ami szerintem egyedülálló a világon. Egyébként nemcsak a magyar sportolóknak, hanem valamennyi pályára lépő sportolónak. Ez nagyon sok nemzetközi visszajelzésben elhangzott. Jó érzés volt az, hogy kilenc napon keresztül együtt dobbanhatott a szívünk ezekkel a sportolókkal, és nagyon jó volt az, hogy Bence nyert egy bronzérmet. A legtöbb sportoló mindent kitett a pályára, ami benne volt, és reméljük, nagyon bízunk benne, hogy Párizsban ennél lehet még eggyel följebb lépni és Los Angelesben pedig az éremtábla első felében végezni.

Megvan a magyar atlétikának az a lába, ha most a vb után tömegek kezdenek el kopogtatni, gyerekek, az egyesületeknél országszerte, akkor azt mondják, hogy lehet jönni, van hely, van edző, van tudás, van pálya?

Szerintem megvan erre minden képessége a magyar atlétikának. Sportszakemberhiánnyal küzd az egész magyar sport. Az egy olyan problémakör, amit meg kell oldanunk, ezért is van az, hogy a sportállamtitkárságnak nagyon sok olyan programja van, ami az utánpótlásedzőket, a nevelőedzőket és a kiemelt edzőket is megszólítja. A sportszakember képzésben, a Testnevelési Egyetemmel összhangban, nagyon sok teendőnk van. Létesítmény tekintetében nyilván nem ugyanolyan a feltételrendszer az ország egyik pontjában, mint a másikban, de ma már megoldható szerintem az, hogy bármennyi dobóatléta jelentkezik vagy hétpróbázó vagy tízpróbázó vagy gerelyhajító, meg fogja találni a helyét a képzésének.

Általában jó az atlétika reklámja? Most a vb csinált neki egy nagyot, de egyébként nap mint nap nem lehet gerelyhajításról hallani Magyarországon, a többi dobószámról sem, csak amikor látunk egy-egy nagy eredményt.

Ez talán a legtöbb sporttal így van, hogy akkor kerülnek fókuszba, amikor egy nagy eredmény van. Nekem Szilágyi Áron mesélte, hogy az első olimpia győzelmét követően Pasarétre, a Vasas edzőkomplexumába hány fiatal ment le és jelentkezett vívónak. A legtöbb olimpiai egyéni sportágunkban reklám, fókusz, hírverés akkor jelenik meg, amikor egy kiugró eredmény születik. A látvány csapatsportjainkkal kicsit talán más a helyzet, mert többet szerepelnek a tévében is, nagyobb reklámfelületet kapnak. Könnyebben jut el az emberekhez a vízilabdának, a labdarúgásnak, a kézilabdának vagy a kosárlabdának a híre. Az egyéni sportágak tekintetében nincsen ilyenfajta reklám.

Ott egyéniség kell, aki győz.

Így van, egy olyan egyéniség kell, aki utána olyan karaktere lesz az adott sportágnak, aki vonzza a fiatalokat.

A jövő évi sportköltségvetés számai már nyilván megvannak. Mennyi és mik benne a súlyok, az irányok?

Elindítottunk sok programot a sportállamtitkárságon, de jövőre olimpiai év van. Nem szeretnénk csökkenteni a 2023. január elsejével elindított Nemzeti Versenysport-fejlesztési Program egyetlenegy kedvezményezetti olimpiai szakági szövetségének a támogatását sem. Nekik, akik ebben a programban szerepelnek és az olimpia öt karikájába lettek besorolva, nem szeretnénk kevesebb pénzt adni, csak maximum akkor, ha valamelyik sportág az egyik kalapból a másikba átkerül. De az erre vonatkoztatott, nagyságrendileg 16 milliárd forintot nem szeretnénk csökkenteni. Mivel a napi munka mégiscsak a műhelyekben zajlik, ezért a kiemelt fővárosi és vidéki sportszervezeteknek adott támogatás mértékén sem szeretnénk csökkenteni, és ehhez fontos, hogy a sportszakember-képzésre, az edzői programokra fordított támogatás összegén sem kívánunk változtatni. Máshol kell meghúznunk a nadrágszíjat. A mostani tudásunk szerint 13,2 milliárd forinttal lesz kevesebbünk 2024-ben, mint 2023-ban. Közben azért nyilván a Magyar Olimpiai Bizottságnak is minden támogatást meg kell adnunk és fókuszálnunk kell arra, hogy az olimpia évében egyetlen válogatott sportolónk se szenvedjen hiányt semmiben.

Tart a kvótaszerzés a párizsi olimpiára. Csapatlétszámról, összetételéről milyen reményei vannak a sportállamtitkárnak?

Végtelen reményem van.

Mik a realitások?

Nagyon szeretném azt, ha ez nagyon sikeres olimpia lenne és ugyanúgy, mint az atlétikai világbajnokság esetében, a dicsőség legkevésbé lesz a sportállamtitkárságnál. Ahogyan az atlétikai világbajnokságnál a dicsőség, a szervezőké, ott a dicsőség a sportolóké, a sportszakembereké és esetleg a Magyar Olimpiai Bizottságé lesz. Bízzunk benne, hogy lesz dicsőség. A kvótaszám tekintetében Gyulay Zsolt elnök úr az első elnöki beszédében azt mondta, hogy szeretné, ha az ő regnálása alatt lenne egy olyan nyári olimpia, ahol a 200-as kvótaszámot elérjük. Én nem tudom, hogy ez meglesz-e Párizsban, egyébként egyelőre az elmúlt egy hónap fantasztikusan alakult kvótaszerzés szempontjából is. Nagyon nagy befolyása van a csapatsportoknak arra, hogy mekkora kvótát fogunk elérni. Ha két kézilabdacsapatunk, és mondjuk, egy kosárlabdacsapat kijut, valamint pluszban a fiúk mellé, a női vízilabdacsapat is kvalifikál az olimpiára, az már egy olyan magot adna a kvóta tekintetében, amire már nagyon könnyű úgy építkezni, hogy esetlegesen elérjük a dédelgetett 200-as számot. Nem leszek elégedetlen akkor sem, ha ez 154 lesz vagy 168. Nyilvánvaló, a kvóta egy kiindulási alap, de azon belül aztán, hogy a kiválóságaink, a nemzeti hőseink hogyan szerepelnek az olimpián, egy másik dolog. A számtan alapvető törvényei alapján, ha nagyobb a merítési lehetőség, nagyobb esélyünk van arra, hogy kimagaslóan szerepeljünk az olimpián. Ebben én nagyon bízom, tőlünk nem fog tudni olyat kérni a józan ész keretein belül sem sportszakember, sem országos sportági szakszövetség, sem sportoló, amit mi ne teljesítenénk.

Milyen sportágaktól vár érmes eredményt?

Erre inkább a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének kellene választ adnia, meg korán is vagyunk. Nem elhárítani szeretném a kérdés megválaszolását, de nagyon kérem, hogyha lehetőséget ad majd rá szerkesztő úr, fél év múlva vagy amikor már jobban látjuk azt, hogy milyen sportágakban van kvótánk, térjünk erre vissza. Akkor nagyon szívesen végigmegyek sportáganként, hogy én miben látok olyan lehetőséget, hogy a kvótából kimagasló eredmény lesz. Tökéletes példa volt a duisburgi kajak-kenu világbajnokság, ahol egyetlenegy kvótaszerzési esélye volt a négyes hajóknak a párizsi olimpiára. Egyetlenegy futamon elcsúszhatott volna az, hogy három sportolónk lesz kajak sportágban a párizsi olimpián vagy hat. Ebből adódóan nyilván egészen más kalkulációm van most már, hogy megvan a hat kvóta, meg más lett volna akkor, ha csak három sportolónk lenne kint. Késő tavasszal, kora nyáron nagyon szívesen, részletes elemzés keretei között megosztom önnel a vágyálmaimat.

Könnyebb lenne úgy számolni, ha nem volna ellenfél a pályán, de a sportban meg mindig van.

De úgy meg nem lenne olyan édes a győzelem.

Milák Kristóf történetét mennyire követi nyomon? Az egész ország izgul.

Talán soha, sehol nem beszéltem erről. Nekem Kristóffal van egy személyes, nagyon jó kapcsolatom 2017 óta, amikor én ügyvédként dolgoztam még és segítettem neki nagyon-nagyon sok mindenben, megismerkedtem a szüleivel is és van egy belsőséges, jó kapcsolatunk. Arra kérnék mindenkit, hogy nyugodjunk meg, Kristóf készül arra, hogy Párizsban címet védjen.

Hagyjuk békén, hagyjuk nyugodtan készülni?

Szerintem egyelőre ez a legpozitívabb és leghelyesebb hozzáállás, ha szabad ilyet kérni. Nem vagyok az ő szószólója, távol álljon tőlem, de nagyon sok minden van ebben az ügyben, én nem is vagyok fölhatalmazva, hogy erről részleteiben beszéljek, de reális esélyt látok arra, hogy Kristóf szeptember 4-én megkezdi a felkészülést a párizsi olimpiára és nagyon akar nyerni. Kint volt az atlétikai világbajnokságon, ott is beszélgettünk, és természetesen érezte azt, hogy milyen érzés, amikor 35 ezer ember szurkol egy sportolónak. Azt érzem rajta, hogy ő szeretné ezt Párizsban átélni, Párizst követően meg a hazai fogadtatást.

A Hungaroringen – ez már nem olimpiai sport, de – nagyszabású fejlesztések kellenek. Minden adott hozzá? A magyar állam bele fogja tenni a pénzt és lesz továbbra is Magyar Nagydíj?

A szerződés meghosszabbításra került öt évvel, 2032-ig, de ennek a szerződésnek részét képezte az, hogy egy nagyon nagy volumenű fejlesztésnek meg kell valósulnia. Ennek a szerződésnek a részleteit kitárgyaltuk korábban, elsődlegesen Gyulay Zsolt és az ő kiváló kollégái, hogy milyen fejlesztésnek kell megvalósulnia. Mi most arra kaptunk feladatot a kormányzattól, hogy írjunk ki egy feltételes közbeszerzési eljárást. Ez megtörtént. Augusztus 28-án volt a leadási határideje az ajánlatoknak. Én abban bízom, hogy szeptember végén, október elején végső győztest tudunk hirdetni. Utána a kormány elé kell mennünk, forrást kell biztosítani a kormánynak, számokat egyelőre nem mondhatok. Ismerem őket, mert tudom, hogy milyen ajánlatok érkeztek be hozzánk, de ez nem publikus. A kormányzat támogatását követően, reményeink és a mostani ütemterv szerint 2024. január 1-jével kezdődne meg a kivitelezés. Nem látom most azt sem esélytelennek, ennek sok összetevője van, hogy elkezdődjön már az idei évben akár a kivitelezés. Én arra kaptam felhatalmazást, hogy ezt a feltételes közbeszerzési eljárást bonyolítsuk le a Miniszterelnökséggel karöltve és hogy mindenképpen legyen érvényes, hatályos kivitelezési szerződésük ennek az évnek a végéig. Én most úgy látom a mai ütemterv szerint, hogy akár október közepén, október végén lehet már érvényes szerződésünk a kivitelezővel, ami jelenthetné azt, hogy ha a forrás is biztosítva van, hogy nem január elsejével kezdődnének meg a kivitelezési munkálatok, hanem akár már idén novemberben. Ezzel két hónapot nyernénk. Úgy kell lebonyolítanunk ezt az elképesztő, a paddockot, a fő lelátót, a mogyoródi pályának rengeteg részét érintő fejlesztést, hogy közben meg kell rendezzük a futamot 2024-ben is, 2025-ben is és 2026-ban is. 2026. december 31. a végső határidő, ameddig be kell fejeznünk ezt a fejlesztést.

Gyakorlatilag üzemben kell tartani menet közben a pályát?

Olyannyira üzemben kell tartanunk a pályát, hogy az viszont a jogtulajdonos részéről elvárás, hogy a 2024-es, a 2025-ös és a 2026-os futamot úgy kell megrendeznünk, hogy a tévénéző, szintén több százmillió ember a Hungaroring mogyoródi futamát nézve ne lássa azt, hogy ott egyébként zajlik egy fejlesztés.