Az elkövetéskor 16 éves férfit tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével vádolják.

A per áprilisban tartott előkészítő ülésén az ügyészség arra az esetre, ha vádlott beismeri bűnösségét és lemond a tárgyalás jogáról – a törvényi maximumnak megfelelő – 15 év fegyházbüntetés kiszabását indítványozta.

A férfi akkor és a szerdán elkezdődött tárgyaláson is – amelyre kéz- és lábbilincsben vezették elő – ártatlannak vallotta magát. Szerdán azt mondta: „a vádiratban foglaltakat nem követtem el”.

A vádlott – aki ellen korábban vagyon elleni bűncselekmények és adócsalás miatt is folyt eljárás – azt állította, már 2005-ben beszélt arról a rendőröknek, hogy tudomása van egy gyermek holttestének helyéről, de akkor még nem tudta megnevezni az áldozatot.

A vádlott arra hivatkozott, 2024. november 28-án a rendőrök fenyegetéssel, zsarolással vették rá arra, ismerje be: ő volt, aki 2000. május 28-án meggyilkolta Till Tamást. A férfi korábban pótmagánvádas eljárást kezdeményezett a nyomozást vezető rendőrökkel szemben, de a Szegedi Törvényszék katonai tanácsa elsőfokú ítéletében bűncselekmény hiányában felmentette a tiszteket.

Pásztor Anita tanácsvezető bíró a vádlott ezzel kapcsolatos felvetéseire kifejtette, a bíróság ügydöntő határozatában ismerteti álláspontját arról, hogy az eljárási szabályoknak megfelelően folyt-e ez a meghallgatása.

A bíró több órán keresztül olvasta föl a vádlott korábbi vallomásait. A férfit először 2024. július 11-én a Till Tamás eltűnése miatt indult körözési eljárásban hallgatták meg Baján. Ekkor arról beszélt, hogy egy esztergályos mester tanyáján egy melléképület betonozása során egy gondozott társa - aki később önkezével vetett véget életének – segédkezett egy gyermek holttestének eltüntetésében. Augusztusban ezt a vallomását lényegében megismételte.

2024. november 28-án a vádlottat ismét kihallgatták, ekkor kezdetben már arról beszélt, ő is részt vett a holttest elrejtésében. Ezen a napon a férfi újabb vallomást tett, amikor már elismerte, ő ölte meg a fiút. A tanyán dolgozott egyedül, kiment a közeli útra, ahol meglátta a biciklin közeledő fiút, akit becsalt az épületbe, ahol egy ácskapoccsal brutálisan végzett vele. A holttestet elásta az akkor még homokos aljú melléképületben, melyet a tulajdonossal együtt egy héttel később betonoztak le. Ekkor tettét azzal indokolta, kíváncsi volt, „milyen egy élet elvétele”.

Egy héttel később újra kihallgatták a férfit, aki részletesen beszélt életéről, és elmondta, általános iskolás korábban szexuális abúzus áldozata volt. Ekkor

a gyilkosság magyarázatául előadta, hirtelen ötlettől vezérelve szólította meg az áldozatot, de szexuális vágya elmúlt, ezután végzett a fiúval.

A bűncselekmény részleteiről még a korábbinál is alaposabban számolt be a rendőröknek.

Első gyanúsítotti kihallgatásán, december 12-én már tagadta a bűncselekményt, arra hivatkozott, azért vállalta magára a gyilkosságot, mert a rendőrök és a nyomozást felügyelő ügyész azt mondta neki, nem büntethető, mert fiatalkorúként elkövetett tette már elévült.

A férfi ezután még számos vallomást tett, ezek között volt, melyben azt állította, a kisfiú közlekedési baleset áldozata lett. Volt amikor saját magát nevezte meg a baleset okozójaként, máskor a tanya tulajdonosát.

A bírói kérdésre, a sok különböző vallomás közül melyiket tartja fönn, azt válaszolta, a gyanúsítottként tett nyilatkozatait, melyekben azt állította, baleset áldozata lett a gyermek.

A vádlott indítványozta, hogy a bíróság újra vizsgálja meg az elévülés kérdését.

A tárgyalás tanúk, szakértők meghallgatásával folytatódik, a bírói tanács decemberig több mint tíz tárgyalási napot tűzött ki.