Tapasztalatai szerint mekkora problémát okoz ez a korlátozott üzemmód az emberek többségének?

A legtöbbünk életét nagymértékben befolyásolja, hiszen egy speciális élethelyzetbe kerültünk: egy világjárványról senkinek nem volt eddig ilyen közeli tapasztalata. A megváltozott élethelyzetek számos pszichés problémát tudnak előidézni: feszültséget, szorongást, hangulati eltérést; ezekkel számolni kell a lakosság jó részének.

Mikor magyarázhatjuk a világjárvánnyal az ilyesfajta viselkedést?

Leginkább akkor, ha olyan embernél merülnek fel ilyen jellegű problémák, akinek korábban semmi hasonló panasza vagy eltérése nem volt. A klasszikus karantén idején az alvászavarok és szorongások mellett akár depresszió jelentkezik, tehát ha valaki érzi, hogy ő vagy más egy megváltozott ember lett a korábbiakhoz képest.

Ezek általában együtt jelentkeznek?

Lehetnek együtt, de külön-külön is. A járvány első hulláma alatt kifejezetten megnőtt az alvászavarral jelentkezőknek a száma. Semmi más tünetünk nem volt, csak azt mondták, hogy megváltozott az alváshabitusuk. Az alvászavar egy tünet, amely mögött lehet orvosolandó lelki probléma. A részletes kikérdezésnél pedig gyakran kiderült, hogy szorongás vagy depresszió áll az egésznek a hátterében, ha pedig ezeket sikeresen kezeljük, akkor az alvászavar is elmúlik.

Kinek kedvezett és kinek nem az élsportolók közül a járvány?

A versenyzők egy ideig ennek az egész helyzetnek próbálták az előnyeit kihasználni, de amikor látszott, hogy a komplett versenynaptár átalakul vagy az olimpiát el kell halasztani, néhányan megzuhantak. Események nélkül nem érhető el az az adrenalinszint, amelyet megszoktak. Az élsportolók az egész kérdést inkább problémaként élték meg, mint előnyként. A hétköznapi emberek egy részének ugyanakkor nem volt megterhelő otthonról dolgozni.

A magyarok mennyire tudtak sikeresen alkalmazkodni?

Szerintem alapvetően sikeresen. Számos munkakör feladatait otthonról is megfelelően el lehetett látni. Lehet, hogy a munkaidő egy kicsit szétszóródott, de akár az esti munkavégzésért cserébe be tudtak illeszteni egy délutáni sziesztát.

Mit javasol azoknak, akik mégis nehezen kezelik az ilyen változásokat?

Fontos, hogy a fennmaradó szabadidőt úgy szervezzék, hogy legyenek benne külső aktivitások is, lehetőleg a szabadban, örömteli programokkal.

Összességében mekkora problémát okoz, hogy most már bő fél éve benne vagyunk ebben a világjárványban, és sokan még mindig félnek, rettegnek, vagy éppen a hipochondriájuk erősödött fel?

Ez nagy probléma, és a fő gond az, hogy nem látjuk a végét. A bizonytalanság mindig számos pszichés problémának az alapja. Nem látjuk, hogy ennek decemberre vagy jövő júniusra lesz vége, netán még évekig tart. Nagyon nehezen tudnak az emberek tervezni, az elmúlt években megszokott rituálék megőrzése, ünnepségek megtartása pedig sokszor szinte lehetetlen. Ráadásul nem tudjuk, hogy megbetegszünk-e. A járvány válogatás nélkül bárkit elérhet, még ha lehet is csökkenteni a megbetegedésnek az esélyét.

Mennyire magától értetődő, hogy egy ilyen helyzetben megjelennek a járványszkeptikusok, sőt, akár a vírustagadók?

Nehezen tudok indulatok nélkül róluk beszélni. Minden krízisszituációnak megvannak a vámszedői. Nem gondolom azt, hogy ezek az emberek valóban tiszta aggyal gondolkodva vírustagadók, ezek mögött a tevékenységek mögött egyéb érdekek húzódnak meg. Borzasztó veszélyesnek látom az ő szerepüket, és nem is nagyon értem azokat az ismerőseimet, akik felülnek erre a vonatra. Valóban látok a környezetemben olyanokat, akik szinte tünetmentesen átvészelik az egészet, és látok olyanokat, élsportolókat, akik intenzív osztályon fekszenek súlyos szövődményekkel, gondolhatunk a tüdőembóliával kezelt vízilabdázóra. Nem tudjuk, hogy a vírus kire csap le, mennyire csap le, a szervezete hogyan reagál rá.

Egy átlagembernek mit tanácsol, mennyit foglalkozzon ezzel a vírussal azontúl, hogy betartja a kötelező szabályokat?

Ennyit. Tartsa be a kötelező szabályokat, és próbálja emellett élni azt az életet, amelyet egyébként megengedhet a vírushelyzet mellett magának.

Az emberek mentális egészsége mennyire befolyásolja, hogy mekkora kárt okozhat a szervezetében a fertőzés?

A lelki egészség a testi immunitásra komoly befolyással van. Ha egyébként jól vagyunk a bőrünkben, önazonosak vagyunk, rendezett élethelyzetek vesznek minket körül, akkor a testi immunitásunk, a fehérvérsejtjeink állapota is olyan, hogy egyes kórokozókkal szemben sokkal inkább fel tudják venni a harcot.

Mennyire tapasztalta, hogy a 30 év feletti sportolókat jobban megviselte a kialakult helyzet?

Nem gondolom, hogy ez korfüggő, inkább személyiség- és motiválhatóságfüggő. Ismerek számos harminc fölötti élsportolót, aki bátran vállalja a plusz egyéves olimpiai felkészülést, és tudok harminc éven aluliakról, akik nem szeretnének ebbe az egészbe újra beleállni.

Hogyan kezelhető annak a hiánynak az érzése, hogy sok sportágban a járvány előtt elvégzett kemény munka eredményét nem tudták a sportolók versenyen kamatoztatni?

Kicsit az egészet úgy kell elképzelni, mint egy gyászfolyamatot. A felkészülést meg kell gyászolni, majd meg kell próbálni elengedni, és felépíteni egy új rendszert. Itt is azok fognak győztesként kijönni, akiknek van olyan rugalmas a személyiségük, hogy könnyedebben elengedik a múltat és előretekintenek.

A magyar sportorvosi szabályozás alapján heteket kell kihagyniuk azoknak, akik megfertőződnek koronavírussal. Fel lehet erre készülni?

A legjobb, ha előre elkészítenek egy B-tervet arra az esetre, ha akár a sportoló, akár az edző karanténba kerül. A sportolónak az ilyenkor végezhető mentális felkészülési gyakorlatokkal könnyebben átvészelhető ez az időszak, sokkal jobb ez, mint ha akkor szakad rájuk a tehetetlenség és a döbbenet, tehát érdemes felkészülni a lehetséges rosszra.

Viszont előre túlgörcsölni aligha érdemes...

Valóban. Elég egy B-tervnek, amelyet eltesznek a fiókba, és csak akkor kell elővenni, ha beütött a baj.

Mit lehet tenni, hogy ne törje meg a sportolót mentálisan egy 4-6 hetes kihagyás?

Arra kell készülni, hogy megtöri. Fontos minél előbb kármentesíteni, elérni, hogy minél kisebb legyen az a lelki és fizikai sérülés, amelyet ez a helyzet okoz. Nem számíthatunk arra, hogy egy sportoló tünet- és panaszmentesen egy négyhetes kényszerleállást elvisel.

Hogyan lehet a versenyek élményét helyettesíteni?

Teljes mértékben sehogy. Részben úgy, ha az adott sportoló a saját sikereit újra tudja élni, újra tudja nézni. Érdemes ezeket szépen betárazni, és minden napra egy kis emléket visszahozni, mert egy versenymentes időszakban nem lesz sok más lehetősége arra, hogy adrenalint termeltessen magában.

Egy tavaszi kényszerleállás akár teljesen tönkretehetné az olimpiai felkészülést. Mit lehet tenni a pánik elkerüléséért?

Meg kell próbálni minimalizálni a traumát. Az a sportoló, aki addig kötelességtudóan, motiváltan, mindent beleadva végezte a dolgát, valószínűleg egészen máshogy áll egy ilyen kérdéshez, mint az, aki pontosan tudja magáról, hogy nem tett bele addig se mindent. Ők sokkal nagyobb traumát fognak átélni, mint azok a versenyzők, akiknek a lelkiismerete tiszta.

Az elmúlt időszakban a magyar futballban a korábbinál jóval több sikernek örülhettünk, a válogatott az Eb-szereplés küszöbére került, a Ferencváros pedig 25 év után ismét szerepelhet a Bajnokok Ligájában. Mennyire állnak mentális, pszichés tényezők az elmúlt hetek magyar futballsikerei mögött?

Nyilván állnak, de mindig óva intem a környezetemet, nehogy túldimenzionálják a sportpszichológiának, a mentális felkészítésnek a szerepét. Azért futballozni, kapura lőni, mélységi passzokat adni nem én tanítom meg a labdarúgókat. Ez döntően az edzőnek a feladata. Finomhangolásokkal a sportolókat olyan mentális állapotba tudjuk hozni, hogy az esélyesebb ellenfelekkel szemben se legyenek görcsösek.

Az edző szerepe, illetve akár a mentális felkészültsége ilyenkor mennyire fontos? Úgy tűnik, hogy a Ferencvárosnál Szerhij Rebrov, a válogatottnál pedig Marco Rossi munkája érik vagy érhet be.

Pep Guardiola mondta egyszer, hogy adjatok nekem egyszer egy gyenge csapatot, és nem leszek velük sikeres. Tehát mind Szerhij Rebrovnak, mind Marco Rossinak jó csapata van. Az ő tudásuk, labdarúgással kapcsolatos vízióik nagyban segítenek abban, hogy ezekből a csapatokból eredményeket hozzanak ki, de mind a Ferencváros, mind a magyar válogatott kerete predesztinálva van arra, hogy siker térjenek el. A kezdő tizenegy kiválasztása persze komoly döntés. Az edzők legfontosabb szerepe megtalálni azokat a munkatársakat – és most itt a labdarúgókra értem ezt –, akik az ő elképzeléseiket sikerre tudják vinni.

Milyen feladata van egy szakmai stábnak megfelelően összetartani egy távoli helyekről érkezett játékosokból álló együttest?

Már a kiválasztásuknál nézzük azt, hogy a játékosok alkalmasak-e közösségben működni. Nagyon hamar kiderült egy-egy játékosról, ahogy ez megtörtént a korábbi vezetőedző, Thomas Doll idejében, ha nem illett a csapatba, nem tudott beilleszkedni.

Nem futballtudásban, gondolom...

Így van, nem futballtudásban. Előbb-utóbb részben a közösség, részben a szakma kivetette őket maguk közül. A Ferencváros jelenlegi kerete egy heterogén társaságból álló, de nagyon homogén keret. A különböző régiókból érkező játékosok között megvan az összhang, és nincsen klikkesedés. Jelenleg a Ferencváros öltözőjébe nagyon jó bemenni, mert jó társaság képezi a csapatot.

Egy ilyen helyzetben milyen jellegű konfliktusok adódhatnak és azokat hogyan érdemes kezelni?

Jelenleg nincs olyan konfliktus, amely a csapat teljesítményét befolyásolná. A konfliktusokat generáló játékosok elkerültek a csapatból, helyükre olyanok kerültek, akik szakmailag helyettesítették őket, viszont emberileg sokkal jobban beillettek abba a fogaskerék-láncolatba, amely egy csapat működéséhez elengedhetetlen.

A Ferencvárosnak 27 fős kerete van, a külföldi topcsapatoknál akár még rövid időszakra ennél nagyobb keretek is kialakulhatnak, bár aztán megpróbálják kölcsönadni a játékosokat, mert egyszerűen nem játszhat minden játékos annyit, amennyit szeretne. Ezt a legnehezebb kezelni?

Igen, ez az egyik fő nehézség, hiszen válogatott játékosok kerülhetnek ki a szűkített keretből. Én azért azt szoktam javasolni nekik, hogy álljanak bele a munkába, ne adják fel, mert ha küzdenek, az edzésen odateszik magukat, akkor eljöhet az ő idejük. Ha ez a helyzet hosszú ideig fennáll, akkor egy játékos döntése, hogy közösséget vált-e. Vannak olyan egók, akik azt mondják, hogy ők nem a 10-15 percnyi játékra vannak kitalálva, mások pedig azt mondják, hogy ők abban a kis időben fogják megmutatni, hogy egyébként 90 percre is alkalmasak lennének. Ők a jó karakterek egyébként, és előbb-utóbb az élet igazolni is fogja az ő habitusukat.

A modern futballban a pénznek óriási a szerepe. Mit tettek azért a Ferencvárosnál, hogy a tét ne nyomja agyon a játékosokat, amikor egyre közelebb kerültek a Bajnokok Ligája főtáblához?

Aki ismeri kicsit közelebbről Rebrovot, pontosan tudja róla, hogy nála nincs különbség abban a tekintetben, hogy a csapat éppen a Celtic, akár a Dinamo Zágráb ellen készül vagy a Magyar Kupában az Iváncsa, esetleg a Ráckeve ellen. Minden mérkőzésen és edzésen a maximumot követeli, és minden mérkőzésre gyakorlatilag ugyanúgy készíti fel a csapatot.

A harci kedv is lehet ugyanakkora?

A kisebb csapatok ellen egy nem feltétlenül ugyanaz a keret játszik, mint a nagyobb csapatok ellen, és itt van lehetőségük azoknak a játékosoknak, akik egyébként a BL-ben vagy a bajnokságban kevesebb szerepet kapnak, hogy bizonyítsanak a szakmai stábnak.

A papírforma szerint már pontot is nagyon nehéz lesz szerezni a BL-csoportkörben. Innentől játszhatnak a futballisták felszabadultan?

Gyakorlatilag igen. Ez az egész BL-csoportkör a Ferencváros játékosainak egy jutalom lesz azért az emberfeletti teljesítményért, amelyet a négy párharc megnyerése jelentett. Ha tud a csapat pontot, pontokat szerezni, az nagyon jó lesz, nagyon büszkék leszünk rá, de ez a történet innentől kezdve már valóban az örömfutballról szól.

Kell külön tenni azért, hogy ne legyen semmiféle megilletődöttség a játékosokban, amikor Cristiano Ronaldóval vagy Lionel Messivel szemben kell védekezni?

Ez mentális kérdés. Ígérem, hogy a játékosok nem lesznek megilletődve, bele fognak állni ezekbe a meccsekbe, hiszen a Celtic és a Dinamo Zágráb ellen sem voltak megilletődve. A csoportkörben is tisztelni fogják az ellenfelet, de a pályán méltó ellenfelei lesznek a sztárcsapatoknak is.

A válogatottnál mennyire más feladat egységgé kovácsolni a más-más ligákból érkezőket?

Ott az időfaktor okozza a fő nehézséget, hiszen a válogatott keret együtt van nagyjából tíz napig, és könnyen megtörténhet, hogy a harmadik nap már mérkőzést kell játszani, majd újabb egy héten még kettőt. A nagyobb kluboknál azonban van megfelelő mentális felkészítés, és a játékosok is dolgoznak komoly tudású szakemberekkel, így a válogatotthoz már úgy érkeznek, hogy nem abban a néhány napban kell a legfontosabb dolgokat elsajátítaniuk.