Késő november volt, szürke, nyirkos, az a fajta észak-európai idő, amikor az ember ösztönösen feljebb tekeri a fűtést. Amszterdamban – a holland gáztőzsde, a TTF képernyőin azonban nem a hőmérsékletet, hanem egy egészen más számot figyeltek a kereskedők. A TTF gáz ára megawattóránként 30 euró alá esett. Először hosszú hónapok óta.

Mi történt? Nem találtak új gázmezőt a Balti-tenger alatt, és az európaiak sem szoktak le a fűtésről. A piac egyszerűen beárazta, hogy véget érhet az orosz-ukrán háború. A pszichológiai padló pedig beszakadt. A gáz, amely addig háborús eszköz volt, visszaváltozott közönséges árucikké.

Pár nappal később pedig jött az igazi pofon az intuícióknak. December elején, hideg időben, az átlagosnál alacsonyabb tárolói szintek mellett a TTF már 28 euró körül járt. A hideg télről szóló előrejelzések nem érdekelték a piacot. Európát átárazták. Jól ellátott, LNG-vel elárasztott kontinens lett, nem pánikvásárló.

Európai trendek

Egy éve Európa majdnem tízszeres árat fizetett a földgázért ahhoz képest, amit az amerikai vevők a Henry Hubon megszoktak. Egy ekkora szorzó már nem árkülönbség, hanem geopolitikai törésvonal. Mára azonban a felár kétszeresre csökkent. Olyan szint ez, ahol a felár már nem mázsás többletteher, hanem egy kezelhető kellemetlenség.

A gyökeresen megváltozott helyzet oka az, hogy reális közelségbe ért az orosz-ukrán háború lezárása. 2022 februárja óta Európa gázára nem egyszerűen molekulákat árazott, hanem félelmet. Azt a kockázatot, hogy ha rosszkor jön a hideg, ha elzáródik egy csap, akkor csak brutális árakkal lehet elkerülni a kényszerű leállásokat. Ez volt a TTF-be épített biztosítási díj.

Európa időközben megtanulta a leckét. Az új LNG-terminálok úgy jelentek meg, mint gombák egy esős őszön. A belső hálózat rugalmasabb lett, az országok közötti kereskedelem gördülékenyebb. De a háború mint kockázati faktor továbbra is felfelé húzta az árakat.

Nemzetközi folyamatok

Eközben Amerika is felébredt. A Henry Hub hosszú ideig egy belterjes világ volt. Amerikai termelés, amerikai fogyasztás. Ám a közelmúltban ez a világ véget ért, az LNG-export mindent megváltoztatott. Az amerikai gáz egyre inkább a globális piac felé árazódik. És amikor új terminálok indulnak, akkor a hazai egyensúly is feszesebb lesz. Mindez emelte az árakat az USA-ban.

A globális LNG-piac pedig összekötötte a két történetet. Rengeteg új kapacitás érkezett, főleg az Egyesült Államokból. És a rugalmas szállítmányok olyanok, mint a jó pincérek: oda mennek, ahol nagyobb szükség van rájuk. Amikor Ázsia épp kevésbé vásárol, akkor Európa nyer alkupozíciót, és tud kisebb áron beszerezni.

Végszó

A gázár nem csupán energiaár. Meghatározza az ipari teljesítményt, a beruházási hajlandóságot, a politikai mozgásteret. Amikor Európa tízszeres árat fizetett, nemcsak drágán fűtött, hanem saját versenyképességét is égette. A kétszeres szorzó is drágább termelést jelent, de ez a különbség már kezelhető az európai vállalatok számára.

Mindezek a folyamatok egyértelműen igazolják azokat az európai politikusokat is, akik az öreg kontinens versenyhátrányának csökkenését részben az orosz-ukrán békétől és a szankciók végétől várták. A fő tanulság egyértelműen az, hogy a számlát mindig ki kell fizetni valakinek. És a háború ára nem csak az ukránok számára elviselhetetlen.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense