Két, több ezer éve kihaltnak hitt erszényesfajt találtak Új-Guinea szigetén. A Live Science portál beszámolója szerint az erszényesek létezésére utaló első nyomokat már 1999-ben azonosították a kutatók, de csak most, 27 évvel később bukkantak rá példányaikra a sűrű esőerdőkben.

A gyűrűsfarkú erszényesmókus (Tous ayamaruensis) és a hosszúujjú erszényesmókus (Dactylonax kambuayai) mostanáig csak a jégkorszak idejéből fennmaradt fosszíliák alapján volt ismert. Akkoriban még Ausztráliában is megtalálhatóak voltak, mára viszont kizárólag Új-Guinea indonéziai fennhatóság alá tartozó területére szorultak vissza.

A két faj élőhelyeinek pontos lokációját a kutatók szigorú titokban tartják, nehogy orvvadászok és illegális állatkereskedők áldozataivá váljanak egyedeik.

Az Új-Guinea szigetén élő őslakos törzsek közül több is szent állatként tiszteli a gyűrűsfarkú erszényesmókust, ezért is tudott egészen mostanáig rejtve maradni a kutatók előtt. A helyiek kiemelt védelemben részesítik ezt az állatot, ezért minden idegen elől igyekeznek elfedni lelőhelyeit.

„A Madárfej-félsziget (Vogelkop) az ausztrál kontinens egy ősi darabja, amely beépült Új-Guinea szigetébe" – nyilatkozta Tim Flannery, a Melbourne-i Fenntartható Társadalom Intézet professzora és az Ausztrál Múzeum kiemelt vendégkutatója, a kutatás vezetője.

A tanulmány szerint hiába sikerült rábukkani a két állatra, elterjedésükről és ökológiai szükségleteikről még mindig keveset tudnak. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a szigeten folyó fakitermelés komoly veszélyt jelent rájuk nézve, hiszen szaporodásuk és táplálkozásuk is erősen a fákhoz kötődik.

Az erszényesekről eddig feltárt információkat március 6-án tették közzé két szakmailag lektorált tanulmányban a Records of the Australian Museum című folyóiratban.