Az evési rendellenességgel küzdők négyötödénél működik az a terápia, amelyet az Oxfordi Egyetem pszichiáterei teszteltek csaknem 154 embernél.

Az evési rendellenességek egyre nagyobb problémát jelentenek világszerte, a 60 milliós Nagy-Britanniában csaknem 1 millió ember küzd valamelyik fajtájával. A betegek 40 százaléka bulimiás, 20 százaléka anorexiás, a fennmaradó rész pedig a legkülönbözőbb evési problémákkal küzdhet.

A bulimia legfőbb oka a szakemberek szerint a szépségideálban keresendő. Általában a nők szenvednek benne, akik pozitív önértékelésük miatt próbálnak fegyelmezetten étkezni, de ez gyakran nem sikerül nekik. Elvesztik önuralmukat és kényszeres evők lesznek, később azonban szégyellik magukat emiatt.

Az anorexia, azaz a kóros soványság közvetlen életveszéllyel jár, a páciens, aki folyamatosan kövérnek látja magát, hajlamos az éhhalálig fogyókúrázni.

A bulimiások szinte csak az evésre, s ezzel egyidejűleg a kalóriafelvétel elkerülésére gondolnak. Ebben két tényező játszik szerepet, melyek egyben az érintettek lelki szükségleteit jelentik. A roham menekülés az egyedüllét, a stressz, az elnyomottságérzés, az unalom, a belső űr, a düh és a szomorúság elől. A mohó zabálások azt az igényt elégítik ki, hogy az ember magával jót tegyen, s közben gondolatait elterelje lelki nyomorúságáról.

A bulémiás betegek rendszerint csúnyának tartják magukat és kisebbségi érzésben szenvednek. Ezt is igyekszik orvosolni az a terápia, amelyet az oxfordi kutatók dolgoztak ki.

A beszélgetésközpontú kezelés részben rávilágít az egészséges táplálkozás mikéntjére, de nagy hangsúlyt fektet arra is, javuljon a betegek önmagáról kialakított értékelése.

A pszichiáterek azt állítják, hogy a kezelt páciensek kétharmadnál teljes eredményt lehet elérni, de négyötödüknél egyértelműen haszonnal jár a terápia.