Manapság igen sok a Pató Pál úr, az ej, ráérünk arra még mentalitás, azaz a krónikus halogatás a társadalom mintegy 20 százalékára jellemző, méghozzá nem a lustákra, hanem az impulzív és a kiszámíthatatlan emberekre.
Minderről egy kanadai professzor, az Univercity of Calgari egyik kutatója számolt be a nemrég megjelent könyvében. Piers Steel pszichológus egy egyenletet is készített arról, miért halogatják az emberek a teendőiket.
Az egyenlet a következő: U=EV/ID,
amelyben az U (utility), azaz a hasznosság, illetve az a kielégülés, amelyet egy tevékenység elvégzése okoz, az E (expectation) a tevékenység sikerességével szemben támasztott elvárás, a V (value of completion) a véghezvitel értéke, e kettő szorzatát pedig osztani kell az I (immediacy of the task), a feladat azonnaliságának és a D (personal sensitivity of delay), a halogatás iránti egyéni érzékenység szorzatával.
A professzor rámutatott, hogy a halogatás egyre nagyobb problémát jelent a modern társadalmakban, napjainkban ugyanis egyre több tevékenység igényel önállóságot, egyéni aktivitást.
Mostanáig sokan úgy gondolták, hogy a halogatás a maximalistákra jellemző, akik nem hajlandók a dolgokat csak ímmel-ámmal végrehajtani, csak akkor, ha tökéletesen tudják elvégezni azt. Mások azt hitték, hogy mindez a lusták sajátja. A professzor azonban egyenletéve azt bizonyította, hogy egyik sem jelenthető ki határozottan és egyértelműen.
Mint mondta, a lustákat az sem zavarja, ha egyáltalán nem végzik el a kívánt feladatot.
Találtak Budapesten egy körforgalmat, ahol nem érvényesek a KRESZ szabályai