Fórizs Ildikó közleményében azt írta, egyebekben az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A tényállás szerint a férfi a bűncselekmény napján a békülés szándékával kereste fel a sértettet, de összeszólalkoztak. A vádlott a nőt a nyakánál fogva a lakásától mintegy harminc méterre, a szántóföldre vonszolta, a földre lökte, és miközben az egyik kezével a nyakát fogta, a másikkal kitépte a szemgolyóit.

Az áldozat elvesztette az eszméletét, majd miután magához tért, sikerült felállnia és visszajutnia a ház közelébe, közben segítségért kiabált.

Egy rokona talált rá, akinek megjelenésére a vádlott elmenekült a helyszínről.

A nő kórházba került, megműtötték, a látását azonban már nem lehetett megmenteni, a sérülése maradandó fogyatékossággal gyógyult, a szemkitépés miatt fellépő fertőzésveszély közvetett életveszélyes állapotot idézett elő.

Az ítélőtábla közleménye szerint a vádlott büntetett előéletű, többszörös, erőszakos visszaesőként követte el brutális tettét, sőt egyre erőszakosabb bűncselekmények miatt kapott korábban büntetéseket. Semmiféle olyan magatartást nem tanúsított a cselekmény elkövetésekor és utána sem, amit enyhítő körülményként figyelembe vehetett volna a bíróság.

Gátlástalanul, rendkívüli brutalitással, lelki gyötrelmet is okozott áldozatának, aki maradandó fogyatékossággal kell, hogy élje tovább az életét.

A bűncselekmény szadisztikus megvalósulása alkalmas volt a köznyugalom rendkívüli megzavarására is. Az ítélőtábla nem tekintette őszintének a vádlott megbánását sem, a sértetti megbocsátás sem történt meg, és kiskorú gyermekeiről sem ő gondoskodik ténylegesen - állapította meg a táblabíróság.