A dunai tokfélék élőhelyeinek térképezésében vesz részt a Széchenyi István Egyetem. A projekt hazai koordinátoraként Guti Gábor, az egyetem alkalmazott fenntarthatósági tanszékének tudományos főmunkatársa kiemelte, a kutatás célja, hogy korszerű módszerekkel, például környezeti DNS-vizsgálattal és szonár alkalmazásával tárja fel a ritka halfajok jelenlétét, elterjedését és élőhelyeit a Duna teljes hosszában.

„Ez egy idén indult program, ami három évig tart, és egy határokon átívelő monitorozó rendszert szeretnénk létrehozni a tokfélék megfigyelésére” – mondta az InfoRádióban Guti Gábor. A szakértő kifejtette, a tokfélék Európa egyik legveszélyeztetettebb halcsoportja, egyben fontos indikátorai a folyók ökológiai állapotának.

Egy évszázada még öt tokfaj fordult elő Magyarországon, ma már viszont csak a kecsegének van önfenntartó állománya idehaza, így a csapat kutatásai is erre a fajra fókuszálnak.

Hangsúlyozta: a Duna mentén fekvő országok közötti együttműködésben valósul meg a projekt, tehát 12 ország egyetemei, kutatóintézetei és természetvédelmi szervezetei vesznek részt benne Németországtól a Fekete-tengerig. Magyar részről a kutatásokat a győri Széchenyi István Egyetem koordinálja.

„A tokhalak nagyon ősi halfajok, mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt jelentek meg az első képviselőik és még mindig jelen vannak; ezért is szokás őket élő kövületekként emlegetni” – magyarázta Guti Gábor. Azaz jellemző rájuk az úgynevezett evolúciós stabilitás, köszönhetően annak, hogy viszonylag hosszú életűek. A viza például, ami korábban Magyarországon is előfordult, 100 évig is élhet. A hosszú életciklusnak köszönhetően tehát lassabb az evolúciójuk, mint más élőlényeké, így őrizhették meg ősi formájukat – összegezte a szakértő.

Hozzátette viszont, hogy az ember által átalakított környezethez viszont pont emiatt nem tudnak jól alkalmazkodni, éppen ezért a legtöbb tokfaj ma már kritikusan veszélyeztetett, és pont emiatt fontos tudományos és környezetvédelmi szempontból egyaránt a megőrzésük.

Az élővizek ökológiájának szempontjából a tokhalak indikátor szervezetek, tehát azért is érdekesek, mert vándorló halak, többségük a tengerben él, de folyóvizekben szaporodnak

– mondta Guti Gábor. A nálunk egykor előforduló tokfélék többsége a Fekete-tengerből vándorolt fel, például a Duna kisalföldi szakaszán voltak egykor szaporodóhelyek. Ha viszont ezen a hosszú útvonalon adódik valamilyen akadály, akkor az évmilliók óta zajló vándorlás sérül, megszakad. Ezért is érzékenyek annyira ezek a halak az emberi beavatkozásra – jegyezte meg.

A szakértő szerint ha a tokfélék számára elfogadhatóvá tudunk alakítani egy folyót, az más halfajok, élőlények számára is kedvező környezetet jelent. A Széchenyi István Egyetem alkalmazott fenntarthatósági tanszékének tudományos főmunkatársa szerint ezért fontos a tokhalakra fókuszálva elősegíteni a folyóvizek helyreállítását.

A tokfélék életben tartása kapcsán a szakértő elmondta, ez azért nehéz kérdés, mert alig ismerjük őket és az élőhelyeiket. A mostani projekt egyik célja pontosan ezért az, hogy feltérképezze ezeket. Az egyik nagyon hasznos eszköz a nagy felbontású szonár, közismertebb nevén a halradar, amivel felvételsorozatokat lehet készíteni a folyó medréről. Ezeket utána számítógép segítségével elemzik a kutatók, és ily módon jellemezhetők lesznek a szaporodó-, táplálkozó- és téli vermelőhelyeik hidrológiai és medermorfológiai szempontból. Guti Gábor kijelentette:

ezen ismeretek birtokában lényeges tervezési alapadatokhoz juthatnak, ami kiemelten fontos egyrészt a helyreállításhoz, másrészt a vízügyi és természetvédelmi szakemberek munkájához.

Egy másik érdekes és alkalmazott mérési módszer a környezeti DNS-minták gyűjtése. A szakértő elmagyarázta: minden vízi élőlény DNS-nyomokat hagy maga után, például bőrhámsejteket, nyálkát, ivarsejteket és sok más egyebet. A kutatók ezeket speciális módszerrel ki tudják szűrni a vízből, és ilyen módon laboratóriumi elemzéssel anélkül állapítható meg, hogy milyen fajok élnek az adott vízben, hogy azokat ki kellene fogni. A tudományos főmunkatárs elárulta, ilyen vizsgálatokat is végeztek már, jelenleg az eredményekre várnak.

Azt is hozzáfűzte még, hogy ezzel a módszerrel például olyasmire is választ lehet kapni, hogy ha például van egy duzzasztó a folyón, mint akár a Mosoni-Dunán, akkor a felvízi és az alvízi mintákat összehasonlítva ki lehet következtetni, mely halfajok számára jelent átjárhatatlan akadályt az adott létesítmény.