Stumpf István szerint a magyar bor helyzete nagyon hasonlatos a magyar labdarúgáshoz. „Emlékszünk a 6-3-as győzelemre, az aranycsapatra, emlékszünk a tokaji aszúra, amelyik a királyok bora és a borok királya, folyékony arany” – fogalmazott a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke, emlékeztetve, hogy nagyon sokat tettek az utóbbi időben azért, hogy mind a futball, mind pedig a tokaji bor szép legyen, de elrohant mellettünk a világ.

Ugyanakkor vannak komoly eredmények is, mind a labdarúgásban, lásd a válogatott Nemzetek Ligája vagy a Ferencváros Európa-liga szereplését, mind a borászatban, gondolva arra, hogy a múlt hónapban a Szepsy pincészet nyerte a Golden Vines Awards 2022 legjobb európai bortermelője kategóriáját, Szepsy István pedig a Golden Vines Hall of Fame díjat is megkapta, plusz a Sauska pincészet két pezsgője is aranyérmet érdemelt a legnagyobb presztízzsel bíró Champagne & Sparkling Wine World Championships nevezetű megmérettetésen – emelte ki.

Stumpf István szerint a felsoroltak mind olyan eredmények, amik azt mutatják, hogy

a magyar bor próbál visszatalálni a nemzetközi élmezőnyhöz, amire jó esélye is van.

Ezt erősíti az is, hogy a kormány – régi, fontos adósságát törlesztve – létrehozott egy tudáscentrumot a Tokaj-Hegyalja Egyetem Alapítvány révén, egy olyan egyetemet, amely megpróbálja megújítani a magyar szőlészeti és borászati képzést. Megjegyezte, az alapítvány a Grand Tokaj pincészettel egy olyan céget is kapott, ami az adott terület egyharmadát integrálja, ahol olyan új együttműködési formákat próbálnak kialakítani a 27 településsel, amely talán meg tudja alapozni Tokaj-Hegyalja reneszánszát.

A kuratórium elnöke szerint a tokaji aszú mára kilépett abból a pozícióból, hogy 25 évig nézzük a szekrény tetején, amíg meg nem romlott, mert olyan jó, olyan drága, hogy nem akartuk meginni. Meglátása szerint az édes borok fogyasztása jelentő mértékben visszaszorult ugyan (meg a magyar borfogyasztás is évi 36 literről 18 literre csökkent), de már megjelentek a dűlőszelektált száraz borok is Tokaj-Hegyalján, "a furmint forradalma már zajlik, de a pezsgőé is elindult". Vagyis a tokaji hatputtonyos aszú és esszencia mögé felsorakoztak azok a száraz borok, amik versenyre tudnak kelni mondjuk a Chablis-vel.

Rókusfalvy Pál hozzátette:

az elmúlt 30 évben a magyar borral kapcsolatban is van mit törleszteni.

A nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos szerint leegyszerűsítve Magyarországnak nincs más feladata, mint évente körülbelül hárommillió hektoliter bort minél jobb áron eladni. „Ettől tudnak élni, megélni a borászok” – fogalmazott. Megjegyezte viszont azt is, hogy az exportra szánt magyar bor, ami a teljes kínálat akár 40-50 százalékát is elérheti, méltatlanul alacsony áron kel el, az alsó polcos kategóriába esik, összességében egy euró alatti áron kerül értékesítésre egy liter magyar bor, szemben például az osztrákkal, ami három-négy eurónál tart és az öt eurót akarja elérni.

Ráadásul, maradva az osztrák példánál, míg a magyar szőlőterületek százezer hektárról 56 ezer hektárra zsugorodtak a rendszerváltozás óta, az osztrákok 26 ezer hektárról 40-45 ezerre növekedtek. „Majdnem ugyanott tartunk, csak egészen más irányba megyünk” – fogalmazott.

„Ide vele, kiakasztom a gigámat…”

Rókusfalvy Pál arra is felhívta a figyelmet az InfoRádió Aréna című műsorában, hogy a globális felmelegedés által felbolydult világnak az egyik hozadéka az, hogy most mindenhol keresik az arcukat a borászok, próbálják újrateríteni a kártyákat. Példaként említette Villányt, ahol ma az a helyzet, hogy a fehérborok értékesítése már jobban megy. Ebből kiindulva a kormánybiztos picit „nyitna és liberálisabb lenne” a borok tekintetében a zárt borvidékek esetében is, hogy a hazai borászok megtalálják a hangjukat, arcukat és meg tudjanak élni. „Ezt összegezve lehet majd eredményt elérni” – fogalmazott.

Stumpf István hozzátette:

nagy küzdelem van az innovátorok és a tradicionalisták között a borászatban.

Mint mondta, egyes vélemények szerint Tokaj-Hegyalját is meg kellene nyitni a világfajták előtt, és például a chardonnay és a pinot noir telepítését engedélyezni kellene. Persze nem tokajiként, hiszen az eredetmegőrzés lényeges. „Tokajnak a tokaji aszú és a tokaji borok adják meg a karakterét” – mondta, kihangsúlyozva, hogy ezeket senki sem akarja leváltani.

Ahogyan a fentiekről, úgy például a csomagolástechnológiáról is folyik a vita – folytatta Stumpf István –, és már vannak, akik nem üvegben, de nem is dobozban, hanem más alternatív csomagolásban kínálják a kitűnő minőségű borokat Bordeaux-ban és más nagy borvidékeken is.

Rókusfalvy Pál nem tart attól, hogy a tradíció elvész, ha beengedik az innovációt, mert szerinte a kettő elfér egymás mellett. Kiemelte: Magyarország sok más országgal szemben szerencsésebb, mert megvan a biztos alap, de erre építkezni, fejleszteni kell, különösen annak fényében, hogy ma a „túlélés szabálya gyalázat”, miszerint a gazda a zöldszüretért kap támogatást az államtól, az Európai Uniótól, vagyis azért, hogy még zöld állapotában ledobja a szőlőt, hogy abból ne készülhessen bor. „Mindezt azért, hogy még egy évet nyerjünk. Csak ez a lassú halál” – fogalmazott. Megismételte: szerinte a borászt nem így lehet motiválni, hanem a tradícióra épített innovációval, ami az ő szótárában azt jelenti, hogy „fiatalok, fiatalok, fiatalok”.

Azzal is egyetértett, hogy a borfogyasztásnak trendinek, fancynek és szexinek kell lennie, és már fiatalon nevelni kell a borfogyasztókat. Mint mondta,

van még házi feladat ebből a szempontból, hogy hogyan lehet a bort minél inkább fogyaszthatóvá tenni.

Bár harminc évvel ezelőtt sokkal magasabb volt a borfogyasztás, Rókusfalvy Pál szerint a kép csalóka, mert akkoriban az emberek borkultúrája nem azt mutatta, hogy minőségit és keveset fogyasszanak, hanem hogy „ide vele és kiakasztom a gigámat, annyit tudok inni…” Tehát nagy szükségét érzi az edukációnak, és a bor helyes kultúrába való bevezetését, hogy a fiatalok nehogy mondjuk a tömény italok felé nyúljanak.