Életpálya

Kolonics Jánost, a Széna téri nemzetőrt az 1956-os forradalom kitörésének híre az emigrációban érte. Néhány társával nyomban a hazatérés mellett döntöttek. Vallomása szerint 1956. október 27-én a bécsi lágerben egy emigránsok által szervezett gyűlésen többen amellett kardoskodtak: „Jöjjünk haza Magyarországra, fogjunk fegyvert az igaz ügy mellett (...) Az oroszok meg az ávósok ölik a védtelen magyarokat (...) 13-14 évesek is harcolnak (...) Most van itt az alkalom, hogy Magyarország igazán szabad, független és semleges legyen.”

Kolonics János Pakson született 1935-ben, édesapja szabósegéd volt. Nyolc általánost végzett, ezután segédmunkásként dolgozott előbb Pécsett az István-aknánál, majd a komlói Szénbányászati Trösztnél. 1955-ben a Hidasi Szénbányában lett csillés, itt a vájáriskolát is elvégezte. 1953-ban tíz hónapra ítélték a tervgazdaság érdekeit sértő bűntett, 1954-ben másfél évre tiltott határátlépés miatt. Katonai szolgálatát 1955 őszén Tolnán, egy utászalakulatnál töltötte, az árvízvédelmi munkálatok során azonban megsérült, így fél év után leszerelték. 1956 nyarán egy barátjával előbb Salzburgba, majd Nyugat-Németországba szökött. A forradalom hírére úgy döntött, visszatér Magyarországra. Útközben, Bécsben - október 27-én - részt vett egy, a bécsi magyarok által szervezett gyűlésen. Másnap, amikor több társával együtt átlépte a határt Ágfalvánál, a hatóságok elfogták és két napig őrizetben tartották Sopronban. Október 30-án érkezett Budapestre egy élelmiszert szállító teherautón.

A Széna téri nemzetőrökhöz csatlakozott. „Azért fogtam fegyvert, hogy védjem az akkori kormányt, a Nagy-Imre-kormányt, és biztosítsuk a rendfenntartást.” A Mészáros Kálmán vezette III. századba osztották be, amely az őrszolgálat mellett az élelmiszer- és gyógyszerszállítást biztosította. Október 31-én a parancsnokság az üresen maradt Rákosi-villa őrzésére vezényelte. November 2-án részt vett a Külügyminisztérium épületének az elfoglalásában, másnap pedig osztaga több tagjával együtt Márianosztrára indult, hogy a börtönben őrzött politikai foglyokat kiszabadítsák. Az akció időközben okafogyottá vált, mire a nemzetőrök megérkeztek, a foglyokat már elengedték. November 4-én, amikor megindult a szovjet támadás, a Széna téren felvette a harcot a megszálló csapatokkal. Másnap az óbudai Schmidt-kastélyban gyülekező fegyveresekhez csatlakozott. A 100-120 fős csoportot a később ugyancsak kivégzett Pércsi Lajos őrnagy szervezte katonai alakulattá, amely a kastély mellett a Flórián tér környékén és a Lajos utcai iskolánál is súlyos harcokat vívott a szovjet egységekkel. A harc kilátástalanságát belátó parancsnok azonban november 7-én feloszlatta a csoportot. Ekkor Kolonics János is letette a fegyvert, és hazatért Paksra. Alkalmi munkákat vállalt. 1957 decemberében megnősült, született egy kislánya. Mivel nehéz anyagi körülmények között élt, újra az emigrálás mellett döntött. 1958. október 24-én a határon tartóztatták le.

Kezdetben csak tiltott határátlépés volt a vád ellene, de mivel a nyomozóhatóságok tudomására jutott, hogy közvetlenül a forradalom kirobbanása után tért haza az emigrációból, folytatták ellene a nyomozást. 1959. április 7-én a Budapesti Katonai Bíróság Odler János vezette tanácsa szervezkedésben való részvétel és hűtlenség vádjával halálra ítélte. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Sömjén György vezette különtanácsa jogerőre emelte. 1959. május 6-án végezték ki.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Kolonics János pere HL (BKB) 020/59

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A Széna tériek 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2004.

Karacs Zsigmond: Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói. In: Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv IV. Budapesti Honismereti Társaság, Budapest, 2008. 103-110. p.

Odler János pályája

Sömjén György pályája

Idézetek

„Azzal a céllal jöttem Magyarországra, hogy harcoljak fegyveresen az igaz ügyért a kormány mellett, a független Magyarországért.”

(Eörsi László: A Széna tériek 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2004. 105–106.

„Velünk szemben Sztálin hatalmas arcképe vigyorog ránk, de mellettünk fiatal nemzetőrök magyarázzák lelkesen, hogy ez a ház most a nemzeti kormány tulajdona, és vigyáznak minden szelet paprikára, mert ezek mind szükségesek a népgyilkos Rákosi bűneinek teljes feltárására.”

(Részlet a rádió 1956. november 2-i adásából, tudósítás a Rákosi-villáról. Eörsi László: A Széna tériek 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2004. 107.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1959. május 6., szerda

A Központi Bizottság köszönete

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elismerését fejezte ki mindazoknak, akik lelkes közreműködésükkel elősegítették a proletár nemzetköziség nagy ünnepének, május elsejének méltó megünneplését.

Gyorsuló ütemben növekszik a Ferihegyi repülőtér forgalma

Illetékes szerveink - az európai szocialista országokon kívül - az utóbbi időben légügyi egyezményt kötöttek Belgiummal, Hollandiával, Svédországgal, Dániával, Norvégiával s az Egyesült Arab Köztársasággal. (...)

SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL - Az ifjúság szórakozásáról

(...) A szülő kísérje figyelemmel, ismerje meg a társaságot, amellyel gyermeke szórakozik. Szorgalmazza, hogy járjon el jól összeforrott iskolai szakkörbe, sportkörbe, KISZ-szervezetbe, amelynek közössége értékes, komoly jellemformáló tényező. (...)