Magyarországon a transzplantált szervek döntő többsége agyhalott donorokból származik - mondta az InfoRádiónak a Szervkoordinációs Iroda vezetője, aki elmondta azt is, hogy a magyar jogi szabályozás értelmében agyhalál esetén a feltételezett beleegyezés elve szerint születik a döntés a szervdonációról.

Mihály Sándor hangsúlyozta: ha valaki még életében nem tett tiltakozó nyilatkozatot arról, hogy ne használják fel szerveit vagy szöveteit transzplantációs célokra, akkor azok felhasználhatók.

A szervkivétel megkezdéséig 20-22 óra telik el Magyarországon. A szervek toleranciaideje eltérő. A szív és a tüdő esetében 4-6 órán belül meg kell valósulnia a beültetésnek, a máj és a hasnyálmirigy esetén 8-12 óra áll rendelkezésre. A leghosszabb időt a vese bír ki, akár 24 órát is - magyarázta a Szervkoordinációs Iroda vezetője.

Magyarországon a négy egyetemi klinikán történhet transzplantáció; ezen intézményekben szívet, májat, vesét, hasnyálmirigyet tudnak kivenni és átültetni, de a magyar pácienseknek lehetőségük van a bécsi egyetemi klinikán tüdőátültetésre is.

A vesére kell a legtöbb időt várni

A transzplantációnak két csoportja van: az életminőség-javító (ide tartoznak a vese és a kombinált vese-hasnyálmirigy átültetések), valamint az életmentő (szív, máj és tüdő) transzplantációk.

A vesére kell a legtöbb időt várni, akár 3-4 évet is, ami megfelel az európai átlagnak - mondta Mihály Sándor, aki hozzátette: az életmentő transzplantációk esetében akkor kell valakit feltenni a listára, ha az átültetés nélkül a várható élettartama egy év.

A gyerekek esetében a legnehezebb donort találni. Évente Magyarországon nagyjából 140 ezer haláleset történik, ebből mintegy ötszáz az agyhalál, közöttük azonban nagyon kevés a gyerek. Ennek az az oka, hogy agyhalál a legtöbbször agyvérzés következtében áll be, ez pedig nagyon ritkán fordul elő gyerekeknél.

Mihály Sándor szerint fontos a donorok anonimitásának a megőrzése. Néhány esetben kiderült, ki volt a donor, de ez nem segített hosszú távon egyik félnek sem - mondta a szakember, aki azonban kiemelte: vannak olyan országok, ahol találkozhatnak. Ebben az esetben a koordinátor szervezetek először a levelezés lehetőségét biztosítják a két fél között, majd nagyjából egy év után személyes találkozót szerveznek.