Ellátogatott a királynőhöz, kiállt a média elé és bejelentette az előre hozott választásokat Boris Johnson, majd Birminghamben megtartotta első választási nagygyűlését. 1948 óta ez volt a második legrövidebb parlamenti időszak.

A lendületes és optimistára kiszínezett kampánystart azonban kicsit kínosra sikeredett: lemondott a Walesi Ügyek Minisztere. Azért kellett távoznia, mert vádak szerint tudott arról, hogy

egyik beosztottja kisiklatott egy nemi erőszakról szóló pert

és nem tett ellene semmit.

Johnson azonban energikus beszédet tartott, és megint a brexit megvalósítását ígére, majd azután azt, hogy egy jobb oktatási rendszert és jobb infrastruktúrát épít az országnak.

A borzas imázst hátrahagyó és a szokásosnál elegánsabban felöltözött Johnson egy kereszteződésbe csúszott és kikerülhetetlen csuklósbuszhoz hasonlította a parlamenti brexitpatthelyzetet. „Ezt így nem folytathatjuk... ha többséggel térek vissza, működőképessé teszem a parlamentet”

– ígérte.

Az alternatíva az, hogy nyer a Munkáspárt, újabb brexitnépszavazást és újabb skót függetlenségi népszavazást tartanak – fejtegette.

A legnagyobb ellenzéki erőt említve Johnson azt mondta, hogy

a Munkáspárt „mindig kifogy más emberek pénzéből”

és hiába ígérget, tudja, hogy politikája romba döntheti a gazdaságot.

Ezzel szemben...

Jeremy Corbyn munkáspárti pártvezér saját kampánynyitóján azt mondta: nagyon más miniszterelnök lesz, mert nem irányításra született, ahogy támogatói sem. Arról beszélt, hogy ő társai a hatalmat megosztva akarnak kormányozni, hogy az olyan emberek is szóhoz jussanak, akiknek nincsenek magas pozícióban ülő ismerőseik.

A brexitről szólva a sokáig vacilláló Corbyn azt mondta: egyesíteni kell a népet, új népszavazás „mértékadó javaslatok alapján” és nem egy Donald Trumppal kötött, „katasztrofális” szabadkereskedelmi megállapodás.

Corbyn számára kínos és kellemetlen a Munkáspárt második embere, Tom Watson váratlan lemondása. Watson és Corbyn között az utóbbi időben feszültté vált a viszony, de helyettes, aki élete 30 évét áldozta a Pártra, magánéleti üggyel indokolta távozását. Egy baráti körben viszont az egyik brit lap szerint ezt mondta: „A Munkáspárt már az a párt, amibe beléptem”. Centrista párttagok attól tartanak, hogy szavazóik egy része átpártolhat a brexitellenes Liberális Demokratákhoz.

A két nagy erőn kívül a többi brit párt elkezdte a kampányolást. A Zöldek évente 100 milliárd eurónak megfelelő pénzt adnának „klímavédelemre”. A LibDem-ek pedig 1 százalékkal megemelnék a jövedelemadót és évi 2,2 milliárd fontot fordítanának a mentális egészségügyi szolgálatokra.