Hülyének nézi a választókat az elnökjelölt-aspiránsok egy része, véli több francia elemző azt követően, hogy a hét kandidátus közül legalább hárman olyan intézkedések bevezetését ígérik, amelyek már szerepelnek a különböző meglévő jogszabályokban. E „komolytalan” jelöltek egyike a posztjáról január 6-án lemondott Manuel Valls volt miniszterelnök, aki olyan, személyre szabott, mindenki számára elérhető szakmai átképzési programot ígér, amelyet amúgy nemrég éppen az ő kormányzása idején szavazott meg a parlament.

De a volt kormányfő

nem csak ezzel a javaslatával vált közröhej tárgyává.

A magát előszeretettel tabudöntögetőnek beállító baloldali politikus néhány napja kijelentette: megszüntetné az alkotmány 49. paragrafusának 3. bekezdését, amely lehetővé teszi a mindenkori kormányok számára, hogy vita nélkül fogadtasson el törvénytervezetet a parlamenttel. Tekintettel arra, hogy ezt a baloldalon sokat bírált eszközt a munkajogi törvény módosítása érdekében maga Valls háromszor is bevetette az elmúlt egy év során, a fölvetést az elemzők legnagyobb része egyszerű politikai cinizmusnak minősítette.

Nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatások szerint a kampány kezdetekor még fő esélyesnek tartott

Valls népszerűségi mutatói egyre inkább csökkenő tendenciát mutatnak,

és úgy tűnik, az egyebek mellett gazdasági patriotizmust és amúgy igazi baloldali programot hirdető Arnaud Monteburg volt gazdasági miniszter a második fordulóban legyőzné a volt kormányfőt.

De Montebourg mellett egy másik volt miniszter, az oktatási tárcát rövid ideig irányító, a Valls-kormány liberális fordulatát bíráló Benoit Hamon népszerűsége is emelkedőben van, olyannyira, hogy egyes elemzők a szocialisták leendő meglepetésemberét látják benne. A gond ezzel a jelölttel az, hogy egyebek mellett a marihuána legalizálását és az általános alapjövedelem bevezetését is szorgalmazza, ami meglehetősen kétségessé teszi a győzelmét.