Kedd reggel csak némi kerülővel tudtam bejönni a müncheni főpályaudvar tőszomszédságában lévő Bajor Rádióba. A pályaudvar előtti teret ugyanis a rendőrök lezárták a forgalom elől, az úttesten több konténerben sebtében felállított adatfelvételi központot rendeztek be, és a kordonon belül, jórészt a földön ülve közel ezer menekült várakozik ügyének intézésére.

A segélyszervezetek részben élelmiszercsomaggal, részben pedig ivóvízzel telt palackokkal látják el őket, mert amint láttam, a regisztrálás meglehetősen vontatottan halad. Az ide vezető utat is lezárták a forgalom elől, és csak azokat az autóbuszokat engedik be, amelyek a már regisztrált személyeket átmeneti szálláshelyükre viszik.

A hangulat - a rendőrkordonon kívülről megítélve - határozottan jó: a gyerekek játszanak, szüleik arcáról pedig szinte leolvasható a megkönnyebbülés, hogy német földön vannak. Erre utalt az állami tévécsatorna reggeli riportja is, amelyet már a Bécsből München felé tartó vonaton készítettek.

Feltűnt, hogy a menekültek zöme fiatal, és mind - szinte kórusban - állította a tévériporternek, hogy Németország mennyire jó hely. Nem hiszem, hogy akár egy is közülük járt már Németországban, de határozottan állította, hogy itt akar élni. Amennyiben valóban Szíriából érkeztek, erre jó esélyük is van, mert a kancellár többször is hangsúlyozta, hogy a polgárháború elől menekülőket mindenképpen befogadják.

A Balkánról származóknak viszont szinte semmi reményük a maradásra. Már ma megkezdték áttelepítésüket eddigi szálláshelyeikről abba az Ingolstadt melletti központba, ahol pár hét leforgása alatt döntenek menedékkérelmükről. Akiket elutasítanak, azonnal kitoloncolják.

Mivel idén a legtöbben Koszovóból, Szerbiából, Macedóniából, valamint Montenegróból jöttek, a német hatóságok becslése szerint már őszre több százezer szálláshely fog felszabadulni, illetve adható majd át az Irakból, Afganisztánból, Szíriából, illetve Afrika polgárháborús vidékeiről érkezett menekülteknek.