Franciaországban egyre komolyabb társadalmi vitát kavar az a törvénymódosítási javaslat, melyet két szocialista képviselő terjesztett be, és amellyel gyakorlatilag automatikussá akarják tenni az elhunyt személyek szerveinek a felhasználását, ráadásul oly módon, hogy a döntési folyamatból a hozzátartozókat tulajdonképpen kizárnák.

Egy 1976-ban elfogadott törvény szerint Franciaországban elvileg minden elhunyt személyt potenciális szervdonornak tekintenek, hacsak még életében nem regisztráltatta magát abban az országos nyilvántartásban, amely a szervadományozást megtagadók nevét tartalmazza.

Ez a lista és az arra való feliratkozás módja azonban a mai napig kevéssé ismert a franciák körében, ezért egy 1994-ben elfogadott törvény kimondja, hogy amennyiben az elhunyt akarata nem ismert, úgy a szervek esetleges felhasználását illetően az orvosoknak a hozzátartozókat kell megkérdezniük, illetve tőlük kell arra engedélyt kérniük.

A jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy az elhunytak hozzátartozói az esetek 34 százalékában megtagadják szeretteik szerveinek felhasználását, miközben a közvélemény-kutatások szerint a franciák 80 százaléka úgy nyilatkozik, hogy halálát követően kész lenne eladományozni azokat.

A szocialisták ez utóbbi számok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az elhunyt személyek szerveinek felhasználását tulajdonképpen azok hozzátartozói akadályozzák leginkább. Ezt a problémát kezelendő, a két kormánypárti képviselő által benyújtott és a parlament alsóháza által múlt héten elfogadott módosító indítvány nemes egyszerűséggel kizárja a családot a döntési folyamatból, és ezentúl az orvosok csupán tájékoztatnák őket arról, hogy mely szerveket találták felhasználásra alkalmasnak.

A tervezetről kedden hoz végleges döntést a parlament, de a szervadományozással foglalkozó orvosok és ápolók máris tiltakoznak e szerintük brutális, a gyógyító személyzet erkölcsi értékeit megkérdőjelező módosítás ellen. A Francia Katolikus Püspöki Konferencia azt kifogásolja, hogy a törvény az elhunyt személy testét egyszerű szervtartállyá degradálja, melyet a társadalom szükségletei szerint lehet majd felhasználni.

Más szakértők szerint az elhunytak testének az államosítása zajlik, és úgy vélik, ezek után ezt a folyamatot nem is lehet szervadományozásnak nevezni, hiszen éppen a legfontosabb elem, az adományozás mozzanata hiányzik majd belőle. Szerintük a törvényhozó szándéka éppen az ellenkező hatást fogja kiváltani, nevezetesen azt, hogy számos francia ezentúl feliratkozik majd a szervadományozást megtagadók jegyzékébe.

Hozzáteszik azt is, hogy a jogszabály komoly bizalmatlanságot szülhet az egészségügyi személyzet és az elhunytak hozzátartozói között, hiszen ez utóbbiakban felmerülhet a gyanú, hogy szerettüket nem azért kapcsolják le a lélegeztetőgépről, mert már nincs esélye a túlélésre, hanem mert szükség van valamelyik belső szervére egy átültetéshez.