A hatalmon lévő francia szocialisták a tavaly májusban megtartott európai választások után ismét súlyos vereség előtt állnak - nagyjából így foglalhatók össze az elmúlt hetekben megjelent, a megyei önkormányzati választások kimenetelét modellező közvélemény-kutatások eredményei.

Az Ifop intézet által február végén közzétett elemzés szerint például a szélsőjobboldali Nemzeti Front országos összesítésben a szavazatok 30 százalékára számíthat, amivel a választások győztesévé válik. A második helyet várhatóan az előző kormánytöbbséget adó jobboldali Népi Mozgalom Uniója, az UMP és a jobbközép Függetlenek és Demokraták Uniója, az UDI alkotta koalíció szerzi meg 28 százalékkal, a harmadik helyre pedig a kormányzó szocialisták futnak majd be a szavazatok 20 százalékával.

A számok tehát azt mutatják, hogy a Nemzeti Front várhatóan tíz százalékkal ver rá a jelenlegi kormánypártra. Nem meglepő tehát, hogy Manuel Valls miniszterelnök hetek óta a legkíméletlenebb szavakkal, gyakran kifejezetten hisztérikus módon ostorozza a szélsőjobbot, melynek vezetői csaknem ölbe tett kézzel szemlélik az ingyen reklámot, olykor kifogásolva a kormányfő "intoleranciáját" és "verbális agresszivitását". A mérsékelt jobboldal viszont azt állítja, hogy a kormány Francois Mitterand néhai köztársasági elnök stratégiáját alkalmazva, közvetett módon a Nemzeti Front erősítésén dolgozik, hogy ily módon gyengítse a jobboldali pártokat.

A választások tétje nem elhanyagolható a szocialisták számára: a százegy megyei önkormányzat közül jelenleg hetvenegy áll baloldali irányítás alatt, és az előrejelzések szerint ez a felállás március 29-étől teljesen megváltozik majd, természetesen a jobboldal javára. Mindez annak ellenére fog bekövetkezni, hogy a kormány tavaly több intézkedést is hozott az eredmények adminisztratív befolyásolására.

A szélesebb körű vereséget megelőzendő, 2015. végére halasztotta például a regionális önkormányzati választásokat, melyeket korábban a megyeiekkel egy időben tartottak, ezzel párhuzamosan pedig átrajzolta - a jobboldal szerint saját érdekeinek megfelelően - a kantonoknak nevezett megyei választási körzeteket. A jelek szerint mindhiába.

Másfajta, választástörténeti újításnak számít ugyanakkor, hogy a pártoknak nem egy, hanem két jelöltet kell választási körzetekként állítaniuk, minden alkalommal kötelező módon egy férfit és egy nőt, azért, hogy a nemek közötti egyenlőség teljes mértékben érvényesülhessen. Ami azt jelenti, hogy a választóknak nem egy személyre, hanem úgynevezett binomra kell szavazniuk.