Egy apró, 1800 éves palack szolgáltatta az első közvetlen bizonyítékot arra, hogy az ókori Pergamonban az orvosok emberi ürüléket használtak gyógyszerek alapanyagaként. Az unguentarium nevű eszközben ugyanis széklet biomarkereit találták meg kakukkfűből származó aromás vegyületekkel keverve, pontosan úgy, ahogy Galénosz és más ókori orvosok leírták receptjeikben. A kellemetlen szagot ugyanis aromás füvekkel próbálták elnyomni, hogy a betegek hajlandóak legyenek használni a gyógyszert.

A felfedezésről kémiai elemzés készült, amelyet történelmi és filológiai kutatással kapcsoltak össze a tudósok, és megerősítette, amelyet már az ókori szerzőknél olvashatunk − írta az Arkeonews alapján az Index.

Pergamon az ókori Római Birodalom egyik legfontosabb orvosi központja volt, szorosan kötődött Aszklépiosz, a gyógyítás görög istenének kultuszához. Ám hiába volt ismert település az ókorban, a korabeli szövegekben található kezelések közvetlen régészeti bizonyítékára eddig nem derült fény, különösen azokéra, amelyek társadalmi vagy érzékszervi szempontból problémás anyagokat tartalmaztak.

A kutatók megvizsgálták, hogy milyen anyagok lehettek a palackban, amelyhez gázkromatográfiát (termikusan stabil, illékony, szerves és szervetlen vegyületek elválasztására szolgáló eljárás), tömegspektrometriát (analitikai módszer töltéssel rendelkező anyagi részecskék tömegének meghatározására) és lángionizációs detektálást (szénalapú szerves vegyületeket mutat ki) alkalmaztak.

Az edény nyakából és aljából vettek mintákat, amelyekben két vegyület jelent meg, amely az emberi ürülékre utal. Ezeket az anyagokat az emberi bélben lévő mikrobiális aktivitás termeli, és az emberi széklet biomarkereiként ismertek. Miután ellenőrizték az eredményeket, kizárták, hogy véletlenül vagy később került az ürülék az edénybe. Ez az első alkalom, hogy székletet azonosítottak egy római gyógyszeres flaskában.

Kiszagolták a megoldást

Egy harmadik vegyületet is azonosítottak, a karvakrolt, amely a kakukkfűben és anatóliai őshonos növényekben található. Ez a részlet döntőnek bizonyult a lelet értelmezésében, mivel szorosan tükrözi az ókori orvosi irodalomban levő recepteket. Ennek egyszerű oka van, ugyanis Galénosz vagy idősebb Plinius leírta, hogy állati és alkalmanként emberi ürüléket használtak gyógyászati célból. Az orvosok tisztában voltak az ilyen gyógymódok esetén felmerülő érzékszervi kihívásokkal. Ezért azt javasolták, hogy a székletalapú összetevőket aromás füvekkel, borral, ecettel vagy különféle olajokkal keverjék össze, hogy elnyomják a szagokat.