Abbász Ibn Firnász a muszlim uralom alatt álló Ibériai-félsziget szellemi központjában, Córdobában tevékenykedett. Kortársai "sokoldalú bölcsként" tartották számon, aki a reneszánsz ember eszményét megelőzve egyszerre mélyült el a csillagászatban, mérnöki tudományokban, poétikában és zenében. Tudományos szemléletmódja és kísérletező kedve vezette a repülés elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálatához - írja a mult-kor.hu.

Kísérleti fázisok és technikai jellemzők

Firnász első kísérlete során egy bő, redőzött ruházatot alkalmazott a légellenállás növelésére. Bár ez nem minősült aktív repülésnek, a szerkezet sikeresen lassította az ereszkedést, megóvva a tudóst a sérülésektől.

A második fázisban már egy favázra feszített, selyemmel borított mesterséges szárnyrendszert fejlesztett ki. A nyilvános bemutató során al-Rusafa térségében rövid ideig tartó, kontrollált siklást hajtott végre, azonban a vége azonban inkább zuhanásra emlékeztetett.

Ezek után Firnászt tudományos szempontból értékelte a kudarc okait, de számos megállapítást is tett.

• Megállapította, hogy szerkezete nem rendelkezett megfelelő stabilitást biztosító elemekkel.
• Felismerte, hogy a madarak anatómiáját követve elengedhetetlen egy farokrész alkalmazása az irányításhoz és a biztonságos földet éréshez.

Bár áttörést nem ért el, jelentősége abban rejlik, hogy a repülést nem mágikus eseménynek, hanem tanulási folyamatnak és fizikai törvényszerűségeknek alávetett kísérletnek tekintette. Ezzel megalapozta a későbbi korok aerodinamikai gondolkodását, és végrehajtotta az emberiség egyik legkorábbi dokumentált, irányított siklási kísérletét.