A Lander Van Tricht gleccserkutató vezette csoport 211 490 gleccser körvonalait vizsgálta meg egy globális műholdas adatbázis segítségével annak érdekében, hogy meghatározzák, melyik évben tűnhet el a legtöbb gleccser; továbbá számítógépes modellek segítségével értékelték az iparosodás korai szakaszának szintjéhez képest 1,5-4 Celsius-fokos globális felmelegedéssel járó forgatókönyveket.

Megállapításuk szerint a gleccserek eltűnésének jelenleg tapasztalható csökkenése – amely mintegy ezerre tehető évente – valószínűleg fel fog gyorsulni, így 2041-re akár meg is duplázódhat még akkor is, ha a felmelegedés mértékét a 2015-ös párizsi klímaegyezmény célkitűzésének megfelelően sikerülne a 1,5 Celsius-fokos küszöbértékre korlátozni.

A jelenlegi előrejelzések szerint az évszázad végéig 2,7 Celsius-fokkal emelkedhet meg a Földön mért átlaghőmérséklet. Ez a gleccserkutatók szerint azt eredményezheti, hogy

2040 és 2060 között körülbelül 3 ezer gleccser tűnik el évente.

Kiemelték ugyanakkor, hogy a 2,7 Celsius-fokos emelkedés esetén 2100-ra a gleccsereknek csak az egyötöde, azaz 43 852 maradna fenn; míg a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása, egy 4 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés esetén akár 4 ezer gleccser is eltűnhetne évente. Ez azzal járna, hogy az évszázad végére mindössze 9 százaléka maradna meg a világ jelenleg ismert gleccsereinek.

Lander Van Tricht az adatokat értékelve arra figyelmeztetett, hogy „minden egyes gleccser eltűnése jelentős helyi következményekkel járhat még akkor is, ha az olvadáshoz való hozzájárulása csekély”. Hozzátette, hogy a folyamat gyorsasága a földrajzi régiók elhelyezkedésétől függően eltérő, de az Alpokban és a szubtrópusi Andokban található kisebb gleccserek fele két évtizeden belül így is eltűnhet, jelentős negatív hatást gyakorolva az érintett régiók turizmusára és kulturális életére egyaránt.

A tanulmány szerzői ezért arra hívták fel a döntéshozók figyelmét, hogy „eredményeik aláhúzzák egy ambiciózus klímapolitika sürgősségét”.