A kanadai sportember a bajnoki címért járó Stanley Kupát összesen háromszor - ebből kétszer játékosként, egyszer kapusedzőként - hódította el, a liga legjobb csapatába hétszer, az All Star-gálára 13-szor választották be, a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát háromszor érdemelte ki, míg 1968-ban annak ellenére kapta meg a rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-ról elnevezett elismerést, hogy csapata, az akkor alakult St. Louis Blues 4-0-ra elveszítette a Stanley Kupa döntőjét a Montreal Canadiensszel szemben. Pályafutása első profi évében a legjobb újoncnak járó Calder Memorial-trófeát is megkapta.

Hall 1971-ben vonult vissza a játéktól, 1975-ben pedig beválasztották a sportági Hírességek Csarnokába. Az NHL-ben három klubban - a Blues mellett a Detroit Red Wingsben és a Chicago Blackhawksban - összesen 906 mérkőzésen játszott, s tart egy olyan ligarekordot, amit vélhetően soha nem fognak megdönteni: 1955 októbere és 1962 novembere között sorozatban 502 alapszakasz-mérkőzésen volt aktuális csapata kezdőkapusa, a rájátszással együtt megszakítás nélkül 552 találkozón kezdett.