A KRTK kutatója a hőmérséklet és az alvásmennyiség között fennálló kapcsolatot vizsgálta az 1976 és 2010 közötti magyarországi időmérleg-felvételek adatai alapján. A hőmérséklet hatását az alvásunkra leegyszerűsítve úgy vizsgálják a kutatók, hogy egy adott megyében, hónapban és évben összehasonlítják az alacsonyabb hőmérsékletű napokon mért átlagos alvásmennyiséget a magasabb hőmérsékletű napokon mért átlagos alvásmennyiséggel – olvasható a HUN-REN Központ sajtóközleményében.

Az eredmények alapján azokon a napokon, amikor a középhőmérséklet meghaladja a 25 fokot nagyjából átlagosan 13 perccel kevesebbet alszunk. Sőt, egy 20-25 Celsius közötti középhőmérsékletű napon is 6 perccel rövidül az alvásidőnk. Ezzel szemben a hideg és enyhe hőmérsékletű napok között nincsen érdemi különbség. Azaz az alvásmennyiség független attól, hogy a napi középhőmérséklet -5, +4 vagy éppen +10 fok.

Az viszont nem mindegy, melyik napokon van meleg. A munkaszüneti napokon a 25 Celsius feletti középhőmérséklet 30 perccel csökkenti az alvásmennyiséget, míg egy munkanapon csupán 6 perccel – állapította meg a kutató. Természetesen a munka–szabadnap (A) különbségei mellett a nemek közötti különbségeket (D), az iskolázottság kérdését (B) és az életkort (C) is figyelembe vette a KRTK kutatója.

Az adatokból kiolvasható az is, hogy az egyéni tényezők is befolyásolják, hogyan reagálunk a hőségre. Például minél idősebb valaki, annál kevesebbet alszik egy 25 fok feletti középhőmérsékletű napon. A 18–40 éveseknél az alvásveszteség átlagosan 6 perc, a 41–60 éveseknél 12 perc, míg a 61 évesek és idősebbek esetében 26 perc. Emellett az alacsonyabb végzettségűek és a férfiak is jobban ki vannak téve ennek a hatásnak.

De vajon honnan esik ki a melegebb napokon az alvás, korábban kelünk vagy később fekszünk? „Az eredmények azt mutatják, hogy az alvásidő csökkenését elsősorban a korábbi felkelés okozza. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy időmérleg-adatokkal dolgoztam, ami azt jelenti, hogy az alvásként megjelölt periódusok nem feltétlenül esnek egybe a tényleges alvással. Ez a felkelés/felébredés időpontjának meghatározását kevésbé befolyásolja, de könnyen elképzelhető, hogy a meleg időjárás az elalvás időpontját ugyan késlelteti, de a lefekvését nem, így az időmérlegnaplókban alvásként megjelölt időszak a külső hőmérséklettől függetlenül nagyjából ugyanakkor kezdődik, miközben a ténylegesen alvással töltött idő rövidül melegben” – magyarázta Hajdu Tamás.

Arról nem is beszélve, hogy a becslések szerint, ha a klímaváltozás mértéke nem lassul, a pesszimista fogatókönyv szerint 2050-re várhatóan átlagosan 6,5 órával fogunk kevesebbet aludni egy év alatt, de egy mérsékelten optimista forgatókönyv szerint is 4,3 óra lesz az alvásveszteség.

A kutató szerint elképzelhető, hogy ehhez a helyzethez majd alkalmazkodunk. Kiemelte azonban, hogy a klímaváltozás hatásai az éves alvásmennyiségre vonatkoznak, tehát a becsült értékek eloszlanak az év napjai között – ugyanakkor ez az alvásveszteség döntően a nyári hónapokra fog koncentrálódni.