A székelyek eredetét vizsgálták a génkutatók

A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. A mostani kutatás eredményei a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel.

A tanulmány szerzői mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai és apai vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5–9. század) és a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.

A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel. A napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőségű a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése.

A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén a Székelyudvarhely környéki régióból.