A találkozón nagyjából a várakozásoknak megfelelően alakultak a dolgok, de ez azt is jelenti, hogy igazán nagy áttörés nem történt a két fél kapcsolatában. Az Egyesült Államok és Kína egy olyan kölcsönös „sakkban tartásban” áll egymással, ami csak azt teszi lehetővé, hogy nagyjából fenntartsák ezeket a kapcsolatokat, miközben

a két ország viszonya egyfajta hegemón vetélkedésnek fogható fel, ahol a jelenleg regnáló nagyhatalom legnagyobb kihívója Kína

– fogalamzott Matura Tamás Kína-szakértő az InfoRádióban.

Az a következő évtizedek meghatározó kérdése, hogy ezt a vetélkedést sikerül-e megtartani egy menedzselt versengés formájában, vagy ne adj' Isten valamiféle módon tovább éleződik a konfliktus, és akár katonai eszkaláció irányába lép el. Ezek a csúcstalálkozók, és a jelenlegi várakozások szerint ilyenből akár négyre is sor kerülhet idén az amerikai és a kínai elnök közül, azt mutatják, hogy egyelőre mindkét fél ennek a viszonynak a stabilizált és kontrollált fenntartásában érdekelt – tette hozzá.

A kérdésre, hogy mennyire érezhető a hangsúlyváltás, hiszen Donald Trump azért nem mindig dicsérte az elmúlt években Hszi Csin-pinget, a szakértő azt mondta: „ha nagyon választanunk kellene, hogy a legutóbbi csúcstalálkozó kinek kedvezett, akkor inkább Kínának adnám ezt a kört”.

Mint fogalmazott, pár évvel ezelőtt Donald Trump még mindenért Kínát tette felelőssé. Ehhez képest most egy látványos, rendkívül megnyerő, talán minden korábbi washingtoni államfői látogatásnál nagyobb pompát bemutató találkozóra került sor.

Hszi Csin-ping otthon ezt győzelemként tudta bemutatni, hiszen az, hogy az amerikai elnök 60 év után először a reptéren fogadott egy külföldi államfőt, önmagában jól mutatja, hogy az amerikaiak ma már másképp tekintenek a Kínával fenntartott kapcsolatokra.

Ami Kínának nagyon fontos, és a következő években is is nagyon fontos lesz, az elsősorban az, hogy időt nyerjen az Egyesült Államokkal szemben, hiszen mindkét fél erősen dolgozik azon, hogy csökkentse a másik legfontosabb aduászainak az értékét.

• Kína az Egyesült Államokat leginkább a ritkaföldfémek és egyéb kritikus nyersanyagok exportjával tudja sakkban tartani, hiszen ezek pótolhatatlan fontosságúak az amerikai gazdaság számára, és ezek fő kitermelője, tulajdonképpen globális meghatározó hatalma Kína.
• De az Egyesült Államoknak is vannak lehetőségei, hiszen a globális pénzügyi rendszer, a mikrochipek gyártási technológiája és más IT jellegű szolgáltatások terén sakkban tudja tartani Kínát.

Mind a két fél azon dolgozik, hogy csökkentse a másik fél hatalmát, úgyhogy egyelőre Kínának időre van szüksége, és úgy tűnik, hogy ez a csúcstalálkozó adott is a számára – tette hozzá.

A kérdésre, hogy Tajvan ügye mennyire kerülhetett elő, és összességében mennyire hangsúlyos a két ország viszonyában, a szakértő úgy vélekedett: évek óta tartanak attól, hogy az Egyesült Államok Trump vezetése mellett esetleg feladná vagy csökkentené Tajvan támogatását. A kínaiak is reménykedtek ebben, a híresztelések szerint a kínai vezetés nagyon szerette volna, hogy Donald Trump elnök mondja ki, hogy nem támogatja a szigetország de facto és de jure függetlenségét sem. Ehhez képest egyelőre Trump ezen a téren nem adott engedményeket, leszámítva azt, hogy az ilyenkor szinte szokásosnak megfelelően elhalasztott egy nagyobb fegyveradási csomagot Tajvannak, úgyhogy úgy tűnik,

az Egyesült Államok továbbra is az egyik legfontosabb ütőkártyájaként és az egyik legfontosabb szövetségeseként tekint a térségben Tajvanra

– tette hozzá.

Sokan reménykedtek abban, hogy a két nagyhatalom legalább a mesterséges intelligencia erősebb kontrolljának és szabályozásának a terén megállapodásra tud jutni. Annyit értek el a felek, hogy létrejön egy párbeszéd a két oldal között a mesterséges intelligencia kapcsán, de a kínaiak láthatóan attól tartanak, hogy bármiféle szabályozást az Egyesült Államok arra próbálna meg felhasználni, hogy lassítsa Kína ez irányú törekvéseit. „Márpedig ez egy stratégiai verseny, úgyhogy ezen a téren én nem várom azt, hogy Kína különösebb engedményeket tenne” – fogalmazott a szakértő.

Felmerült, hogy az Egyesült Államok kérné Kína közbenjárását akár az iráni konfliktus, akár az ukrajnai háború kapcsán, de Peking számára érezhetően előnyt jelent, ha mind a két háború elhúzódik, hiszen ez lefoglalja az Egyesült Államok fő erőforrásait. Úgyhogy jelenleg nem igazán látni olyan együttműködést, amely globális jelentőséggel rendelkezi, mind a két fél együttműködésével járna. Reméljük azért, hogy a kapcsolatok stabilitása érdekében a későbbiekben kialakulnak ilyen dolgok – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy látszik-e, hogy esetleg melyik félnek lesz érdeke megbontani ezt a mostani helyzetet, hiszen egyfajta kereskedelmi fegyverszünetről is beszélhetünk, az elemző azt mondta: ez leginkább attól függ, hogy a kölcsönös függőségeket melyik oldal tudja elsőként olyan szintre lecsökkenteni a saját szempontjából, amely már nem jelent akkora függőséget a másik oldaltól. Hogy az Egyesült Államoknak sikerül-e kiépítenie saját ritkaföldfém- és kritikus nyersanyag-ellátási hálózatát, vagy pedig Kínának sikerül-e különösen a félvezetők és egyéb mikrochipek területén teljesen önállósulnia a nyugati technológiától, ezt jelenleg nem lehet megmondani. De azt érdemes hangsúlyozni, hogy

ezek a csúcstalálkozók és az itt elért szerény eredmények nem oldották föl az alapvető strukturális ellentmondást a két fél között.

Sőt, azt is látjuk, hogy Donald Trump eddigi kereskedelempolitikai lépései Kínával szemben gyakorlatilag hatástalanok voltak. Idén augusztusban az előző év azonos időszakához képest Kína ismét 34 százalékkal többet exportált az Egyesült Államokba, és az amerikai külkereskedelmi hiány továbbra is gyors ütemben nő a tavalyi visszaesés után. Úgyhogy ezek a belső feszültségforrások továbbra is fennmaradnak. Washington nem képes Kínát önmagában is egyedül rákényszeríteni a saját exportorientált gazdasági modelljének a megváltoztatására, viszont annak lehetőségét meg eljátszotta a Trump-kormányzat, hogy a szövetségeseivel együttműködve közös erővel kényszerítsék ki Kínától ezt a politikai változást – mondta Matura Tamás Kína-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem docense az InfoRádióban.

A cikk alapjául szolgáló interjút Farkas Dávid készítette.