A londoni City University tanulmánya azt boncolgatja, hogyan költöznek a netre a lapok, mégpedig egy finn gazdasági lap, a Taolussanomat.fi példáján keresztül, ami 2007 decemberében búcsúzott el nyomtatott változatától.
A fő indok az volt, hogy így megtakarítják az előállítási költségeket, mivel nem kell kifizetni a papírt, sem a nyomdát, sem a terjesztést és az ezekhez kapcsolódó munkakörök is megszűnnek. A dolog működött: felére csökkentek a lap fő kiadásai.
Viszont adódott egy nagy probléma: a bevételek is csökkentek, mégpedig 75 százalékkal. Még meglepőbb volt, hogy az olvasottság ugyancsak leesett. A kutatók, Neil Thurman és Merja Myllylahti szerint a hűséges olvasók a netre is követték a lapot, ami nem meglepő a világ talán szélessávú internettel leginkább ellátott piacán.
A lap netes oldalán töltött idő viszont nem növekedett, ami a kutatók szerint azt mutatja, hogy elsősorban maga a sajtótermék, annak híre, a róla kialakított kép formálja a hírfogyasztást, nem pedig az általa közölt anyagok.
Hogy mi lesz a hasonló útra tért amerikai lapokkal, azt nehéz megmondani, a Christian Science Monitor, a Seattle Post-Intelligencer és a Kansas City Kansan valószínűleg azt remélik, hogy a finn eset egyedi, és nem ismétlődik meg velük.
A Taolussanomat ádáz versenyt fut riválisával, a Kauppalehtivel, ami megőrizte a nyomtatott kiadást - az is lehet, hogy egyszerűen nem volt elég nagy a piac két gazdasági lapnak. A kísérlet kudarcának azonban valószínűleg világszerte ugyanaz az oka. A netes tartalomért nem hajlandóak fizetni az emberek, a hirdetési helyek értéke pedig sokkal kisebb a világhálón, mint a papírlapban.
Philip Meyer, a Vanishing Newspaper: Saving Journalism in the Information Age (Eltűnő újság: az újságírás megmentése az információs korban) című munka szerzője szerint a papíralapú lapok legkésőbb 2043 végéig teljesen megszűnnek. Vin Crosbie netes guru szerint ez az időpont 2021, a New York Times publicistája, Arthur Sulzberger pedig már 2012-re jósolja ezt.
Lehet, hogy most a britek átléptek egy határt