A férfi, aki 1995-ben kapta meg a tudósoknak odaítélhető legmagasabb elismerést, az elmúlt években azt kutatta, hogyan lehet csökkenteni a légkörbe kerülő savak mennyiségét, és ezzel lassítani a felmelegedést. Nemrég kijelentette: a világ közgazdászai számára manapság jelentkező problémák a klímakutatóknak jót jelentenek.

A lassuló gazdasági növekedés egyben azt is jelenti, hogy a kibocsátott szén-dioxidmennyiség növekedése is lassul, a Föld pedig ezáltal több lehetőséget kap a regenerálódásra. Mint mondta, a világ gazdasági szakemberei mind a mai napig fittyet hánynak arra, hogy a termelési folyamatok bővülése hogyan hat a környezetre.

Paul J. Crutzen, aki az ózonlyukkal kapcsolatos kutatásaiért kapta meg a Nobel-díjat, arra is rámutatott: bár a gazdasági folyamatok aggasztóak, mindez azt is jelenti, hogy a korábbiaknál tervezetthez képest kevesebbet használunk fel a nem megújuló energiaforrásokból, azaz lassabban merítjük ki a Földet.

A tudós azonban rámutatott arra is: ha a folyamatok odáig mennek, hogy a kutatásokra sem lesz elegendő pénz, az már komoly problémát jelenthet.

A nem megújuló energiaforrások, azaz például a szén vagy az olaj elégetéséből származó, a gyárak, a közlekedési eszközök és a háztartásokból eredő károsanyag-kibocsátás évente 3 százalékkal emelkedik a Földön.