"A szemünk előtt zajlik az evolúció" - így kommentálta Menna Jones zoológus, a Tasmániai Egyetem zoológusa az általa vezetett kutatás eredményét. Arra is figyelmeztetett azonban, hogy a tasmán ördögöket nem menti meg biztosan a kihalástól a korábbra hozott szaporodás; ha a kór terjedését nem sikerül megállítani, akkor eltűnhet a Föld színéről ez a kizárólag az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetén élő emlős.
A fertőző rákbetegségben szenvedő állatok a pofájukon keletkező daganatoktól nem látnak, nem tudnak enni, és végül éhen pusztulnak. A kór 1996 körül jelent meg, és egy évtized alatt tízből hat tasmán ördögöt elvitt.
A legtöbb beteg állat a felnőttkor elérése utáni egy éven belül, vagyis 2-3 éves korban pusztul el, és amióta a rák elkezdte tizedelni a fajt, tizenhatszorosára nőtt a fiatalon kölykező nőstények aránya. Korábban a nőstények jellemzően a második életévükben szültek először, és évente egyszer kölykeztek az általában a hatodik életév körül bekövetkező halálukig.
Bár a korábbra hozott szaporodás következtében erősebb és egészségesebb utódok születnek, a populáció száma így is csökken, és ez aggodalomra ad okot - hangsúlyozta Jones, aki munkatársaival öt részpopulációt vizsgált. A kutatás eredményéről a zoológus az amerikai tudományos akadémia folyóiratának, a Proceedings of the National Academy of Science-nek a legújabb számában számolt be.
A zömök, erős állkapcsú húsevő állatok a szakértők szerint a zsákmány feletti marakodás közben ejtett sebeken keresztül fertőzik meg egymást. "A nőstényeknek mostanra jellemzően egyetlen egy alkalmuk van arra, hogy biztosítsák a család fennmaradását, de gyakran már nem marad elég idejük, hogy felneveljék a kölyköket" - olvasható a tanulmányban.
A tasmán ördög a legnagyobb termetű erszényes húsevő, az ördög nevet pedig az állatok vad természetéről és a pokoli üvöltéséről kapta.
Át kellett írni a Medián közvélemény-kutatási adatait, de van rá magyarázat