A közös történelem meghatározó elem, mert mindkét félnek van elszámolnivalója a másikkal.

Kezdve az 1966-os világbajnoksággal, amikor az európai gárdának egyetlen végső diadalakor a negyeddöntőben Argentínán át vezetett az útja, majd az 1982-es, falklandi háború árnyékán át egészen Diego Maradona 1986-os „Isten keze” góljáig, amellyel Argentína a negyeddöntőben kiejtette a szigetországiakat, majd egészen az aranyéremig menetelt.

Az újkori futballtörténelem sem nélkülözi a legendás csatákat: az 1998-as, 2–2-es döntetlennel végződött nyolcaddöntő David Beckham kiállításáról és az argentinok által megnyert tizenegyespárbajról maradt emlékezetes, majd négy évvel később Anglia a csoportkörben legyőzte riválisát, amelyet ezzel el is búcsúztatott.

A dél-amerikai csapat részéről Lionel Scaloni szövetségi kapitány és a játékosok igyekeztek tompítani a rivalizálás élét adó érzelmeket, s az elődöntőt kizárólag a sportág legnagyobb díja felé vezető út újabb állomásaként kezelték.

„Úgy kell megélnünk, mint ami valójában: egy világbajnoki elődöntő áll előttünk egy nagyágyú, egy remek csapat ellen, ezért a lehető legjobb állapotban kell pályára lépnünk”

– mondta a címvédő csapatkapitánya, Lionel Messi, aki 32 vb-meccsel és 21 vb-góllal vezeti az örökrangsort, ezen a tornán pedig nyolc találatával holtversenyben éllovas a francia Kylian Mbappéval.

Argentínának ugyan nem tűnt nehéznek az elődöntőbe vezető útja, de a csoportkör után mindhárom ellenfelével alaposan megszenvedett: előbb csak hosszabbításban tudta 3–2-re legyűrni az újonc Zöld-foki Köztársaság csapatát, aztán a 16 között Egyiptom ellen 0–2-ről fordított 3–2-re a 79. perc után, végül az emberhátrányban küzdő Svájcot szintén csak ráadásban múlta felül 3–1-re. Erre reagálva Messi elismerte, hogy ez fizikailag kimerítő menetelés volt.

Anglia útja sem volt sokkal könnyebb és egyenesebb a négy közé. A háromoroszlános gárda az utolsó negyedórában fordítva verte 2–1-re a Kongói DK együttesét, majd a társházigazda Mexikót 3–2-re múlta felül tíz emberrel küzdve, végül Miamiban trópusi körülmények között Norvégiát ejtette ki hosszabbításban aratott 2–1-es győzelemmel.

Ami tehát közös a két válogatottban, hogy kitartással, küzdenitudással és elszántsággal mindkettő megtalálta a kivezető utat a nehézségek között.

Amíg a dél-amerikaiaknál legtöbbször éppen Messi villanásai jelentették a megoldást, addig az európaiaknál hol a hatgólos Harry Kane, hol a szintén hatszor eredményes Jude Bellingham billentette a mérleg nyelvét Anglia felé.

Anglia szövetségi kapitánya, Thomas Tuchel azonban nem elégszik meg az egyéni csillogással, szerinte tanítványainak a csapatjátékban sokat kell javulniuk, hogy elérjék a végső céljukat. Ahogy fogalmazott, precízebb, pontosabb játékot vár futballistáitól, hogy jobban ellenőrzésük alatt tartsák a meccset, mint azt a korábbi találkozóikon tették. Amennyiben a német szakvezető hatvan év után újra csúcsra juttatja az angol válogatottat, ő lesz az első tréner, aki más ország csapatával nyer vb-t.

Anglia és Argentína újabb világbajnoki klasszikusát magyar idő szerint szerdán 21 órától rendezik Atlantában, a győztes vasárnap a New York-i döntőben Spanyolországgal találkozik, a vesztes a miami bronzmeccsen lesz érdekelt Franciaország ellen.