Nagyon megrázott a hír, hosszú-hosszú percekig nem tudtam megszólalni - mondta az InfoRádiónak Vajda Attila kenus.
Koló sohasem panaszkodott, olyan ember volt, akit mindenki szeretett, és akiről mindenki tudta, hogy a sportnak él. Harminchat éves volt, most kezdte volna élvezni azt, amit a sportágért tett - fűzte hozzá a világbajnok, olimpiai bronzérmes.
Nem látszott rajta, hogy bármi baja lenne, jól érezte magát; ugyanúgy készült a mostani olimpiára, mint az 1996-osra, vagy a 2000-re. Biztos vagyok benne, hogy párosban most is győzni tudott volna.
A pekingi ma már nem az, ami tegnap, vagy akár egy hónappal ezelőtt volt, hanem egy egészen más olimpia, amely a fájdalomról szól. Én most mérhetetlen nagy ürességet érzek: nagyon nehéz lesz felkészülni és helytállni.
Ha a pekingi olimpián az összes aranyérmet, ami csak megnyerhető, mind Magyarország kapná, az sem lenne elég arra, hogy ezt az ürességet betöltse, vagy ezt a fájdalmat, amit mi, akik közelebbről ismertük, érzünk, enyhíteni tudná.
Nem lesz könnyű ez az olimpia, ami Kolonics György emlékverseny lesz. Akármilyen érmet szerzek a játékokon, az ő emlékének fogom ajánlani, mert számomra nemcsak példakép volt, hanem jó barát, akire mindig számíthattam.
Nagyon jó emlékeim vannak róla: a jelenléte minden esemény fényét emelte. Együtt sárkányhajóztunk Tajvanon 2006-ban, most pedig együtt mentünk volna Hawaiira egy világbajnokságra, ott lett volna az esküvője is.
Olyan ember volt, aki mindig mosolygott, és mindenki örült, ha együtt lehetett vele... többé nem lehet velünk - fűzte hozzá a sporttárs.
Hanganyag: Farkas Dávid