Ötven évvel ezelőtt, 1975-ben mutatták be a Monty Python társulat leghíresebb egész estés filmvígjátékát, a Gyalog galoppot, amely Magyarországon is mind a mai napig nagyon kedvelt és egyben hivatkozási pont is. A filmet alig 230 ezer fontból, a pénzhiányból adódó nehéz körülmények között forgatták le mindössze öt hét alatt, ráadásul akkor, amikor már a szétesés veszélye fenyegette a társulatot. Az alacsony költségvetés ellenére a Gyalog galopp nagyszerűen megidézte az emberek fejében élő középkort, és a költségkímélés érdekében kitalált ló nélküli lovaglás a film egyik meghatározó motívuma lett. A lovagok végig így közlekednek a filmben, erre utal a magyar cím is. Az eredeti, angol címe egyébként Monty Python and the Holy Grail, azaz Monty Python és a Szent Grál.

A társulat minden tagja több karaktert személyesített meg a filmben. Michael Palin játszotta a legtöbbet, szám szerint tizenkettőt, míg a legkevesebbet, négyet Graham Chapman. A statiszták egyetemisták, illetve a forgatási helyszíneken feltűnő turisták voltak.

A történet alapja Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak legendás vándorútja, amelynek célja, hogy megtalálják a Szent Grált. A Gyalog galoppban a felhőkből kitekintő Úr ad utasítást Artúr királynak és lovagjainak a kehely felkutatására. A film abszurd, vicces jelenetek során mutatja be az uralkodó és lovagjai hányattatásait.

A forgatás egyáltalán nem volt zökkenőmentes, a színészek szálláshelyén szörnyű körülmények uralkodtak. „Versenyeznünk kellett, ki ér vissza előbb a hotelbe, a vendégek csak mintegy 60 százalékának jutott meleg víz” – idézi John Cleese-t a hvg.hu.

Eric Idle visszaemlékezése szerint a producer spórolásból arra akarta rávenni őket, hogy fürödjenek közös fürdőszobában.

A szereplők már rögtön az elején el voltak ragadtatva Michael Palin azon ötletétől, amely szerint két fél kókuszdió összeütögetésének hangjára imitálják a lovaglást.

A filmet Terry Gilliam és Terry Jones rendezte különösebb tapasztalatok nélkül. Az volt az alapelképzelésük, hogy sok sár, ködös tájak, rossz fogú emberek legyenek a filmben, amivel hitelesen és egyben humorosan akarták megjeleníteni a középkort. A két rendező nem igazán jött ki jól egymással. A hvg.hu azt írja, Gilliam végig maximalista volt a forgatások alatt, sokáig bíbelődött a beállításokkal, és minden jelenetben el akarta kápráztatni a látvánnyal a közönséget, Jones viszont állandóan azon aggodalmaskodott, hogy kifutnak az időből, és mindig sürgette a forgatási munkát. Egy idő után Jones magához is ragadta az irányítást, amit Gilliam nem vett jó néven.

A színészek – elsősorban John Cleese – is akarva-akaratlanul összeugrasztották néha a rendezőket. Ha valamivel nem értettek egyet, akkor a másik rendezőre hivatkoztak, hogy az sosem kérne tőlük ilyesmit, és bárcsak itt lenne. Nem véletlen, hogy a Brian életét már egyedül rendezte Terry Jones.

Az első forgatókönyvből nem sok minden valósult meg. A film egy része eredetileg a hetvenes évek Londonjában játszódott volna, és Artúr a Harrodsban lelt volna rá a szent kehelyre. Végül a történelemhez erősen vonzódó Palin és a Chaucer-szakértő Jones győzte meg a többieket, hogy játszódjon az egész sztori a középkorban.

A tévésorozatnál kiválóan működött, hogy a szerzők megírták a jelenteket, majd felolvasták a csoport előtt, és ha szükséges volt, belejavítottak. A Gyalog galopp esetében viszont egy koherens történetet kellett alkotniuk, és hatuknak elég nehéz volt dűlőre jutniuk, hiszen mindig volt valaki, aki másfelé vitte volna a sztorit.

Ráadásul a hetvenes években még egyikük sem ismerte a filmforgatókönyv-írás fortélyait, így aztán a régi módszerüknél maradva megfordítottak mindent. Ahelyett, hogy kitalálták volna a cselekmény vázát, írtak sok-sok jelenetet, amit aztán utólag próbálták történetté kerekíteni. Ez a végeredményt tekintve egészen jól sikerült, bár Cleese szerint jobb is lehetett volna a film, ha a központi szál kidolgozását rábízzák az egyik párosra.

A hvg.hu kitér arra is, hogy Terry Jonesnak egy bizonyos Vad Brian királyról szóló jelenetért fájt leginkább a szíve. Ennek a vérszomjas uralkodónak az volt a mulatsága, hogy lelövette a szűk fekvéses stílusban játszó énekegyütteseket, a jelenet csúcspontjaként pedig egy hírnök máját is kiszedték volna. Erre azonban nem futotta a büdzséből.

Amikor elkészült a film, tartottak egy vetítést a befektetőknek, ami katasztrofálisan sikerült. Csak az első öt percben nevettek a filmen, aztán gyászos csend ült a nézőtérre.

Egyes visszaemlékezek szerint néhányan ki is vonultak a teremből.

Állítólag a túltolt effektektől a véres jelenetek és a csontropogás émelyítően hatottak, a hangos madárcsicsergés, varjúkárogás és süvítő szél pedig agyonnyomta a párbeszédeket. Graham Chapman már a vetítés elején pánikba esett, elkezdett hangosan hadarni, ki kellett vinni a bárba, és a végéig itatni, hogy ne legyen botrány. A vetítés végén magyarázkodó Jones az utószinkronért és a szerinte túl sok animációért felelős Gilliamre mutogatott.

A történtek után újra nekivágtak az utómunkának, amiből már a csoport valamennyi tagja kivette a részét. Megbeszélték, min kell változtatni, újrakeverték az egészet, megszabadultak a középkori jellegű kísérőzenétől, amit egy filmkönyvtárból vett, hollywoodi klisézenével helyettesítettek, ezzel életre kelt a film paródia-jellege. A szövegen is változtattak, hogy átláthatóbb legyen a sztori, és utólag került bele a filmbe az a jelenet is, amiben egy kéz lapozgatja a Filmek könyvét.

Tizenhárom tesztvetítés és folyamatos jelenetváltoztatások után láthatta csak a közönség a Gyalog galopp végleges változatát, ami órási, mai napig kitartó siker lett.

(A nyitóképen: Michael Palin, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones és Terry Gilliam a Gyalog galopp különleges újravetítésén a 2015-ös Tribeca Filmfesztiválon a New York-i Beacon Theatre-ben.)