"Több mint húsz éve dolgozom a Rockmúzeum háttérmunkatársaként, az anyaggyűjtés a mániámmá vált. Négy évvel ezelőtt többek unszolására határoztam el, hogy Barta Tamásról könyvet írok, mert a hazai könnyűzene történetének kiemelkedően fontos alakja volt, mégis nagyon keveset tudunk róla" - mondta Gábor Eszter, a kötet egyik szerzője, aki két ismert rockzenei szakíróval, Majnik Lászlóval és Bálint Csabával összefogva állította össze a művet.
Bálint Csaba arról beszélt a könyv bemutatóján, hogy számos véletlen segítette őket a munkában. Ezek közé tartozott, hogy Bálint ugyanabban a zuglói társasházban lakott évtizedekkel később, mint Barta, és az előkerült régi lakónyilvántartásból pontosabb képet lehetett rajzolni gyerekkoráról.
A csaknem négyszáz oldalas könyv több eddig publikálatlan fotót tartalmaz.
A borítókép például az 1974-es turkui fesztiválon készült Bartáról a színpadon, de először láthatók azok az 1971 januári felvételek is, amelyek a frissen alakult Locomotiv GT első megbeszélésén születtek. A Húristen! három tematikus részből áll: amellett, hogy bemutatja a gitáros életének fontos eseményeit, kultúrtörténeti és zeneelméleti megközelítésben is vizsgálja ezeket az éveket, benne valamennyi dalt, amelyen az ő gitárjátéka vagy éneke hallható.
"Személyisége és gitárjátéka párhuzamba állítható, mindkettő tele volt rejtéllyel. Ellentmondásos ember volt, de nagyon szerethető" - fogalmazott Majnik László. A könyvben feltárul Barta vízilabdás múltja, iskolás évei, kapcsolatai, Amerika-imádata. Vele kapcsolatos emlékeit idézik fel mások mellett az LGT tagjai, Sipos Péter (Hungaria), Zalatnay Sarolta, Hegedűs László, az LGT egykori menedzsere vagy legjobb barátja, Külkey Attila.
Az anyag 1974-ig követi nyomon Barta életét, a gitáros ekkor nem tért haza az LGT amerikai turnéjáról.
Kinti életével, majd 1982-es halálával (máig tisztázatlan körülmények között gyilkosság áldozata lett Los Angelesben) a Siess haza, vár a mama című, 2019-ben bemutatott zenés dokumentumfilm foglalkozott, Hajdu Eszter rendezésében.
2010-ben emléktáblát avattak a Terézvárosban, annak a Izabella utcai háznak a falán, ahol Barta Tamás a hetvenes évek első felében lakott. Somló Tamás, aki szintén nincs már közöttünk (2016-ban hunyt el) akkor azt mondta az MTI-nek: "A magyar beat jellegzetes figurája volt, egyedi gitárjátékkal, stílussal. Nagy hatással volt rá az amerikai rhythm and blues, Hendrix, Johnny és Edgar Winter, Albert Lee és mások".
Barta Tamás (1948-1982) a hatvanas évek közepétől a Syconorban játszott, megfordult a Syriusban, majd a Hungariába került, játszott a csapat első, Koncert a Marson című albumán (1970).
A hetvenes évek első felében az egyik legjobb gitárosnak számított Magyarországon, emellett remek zeneszerző és énekes volt. 1971-ben Presser Gáborral, Frenreisz Károllyal és Laux Józseffel együtt megalakította a Locomotiv GT-t, amely a magyar rockzene meghatározó csapata lett.
Az ő gitárjátéka és énekhangja hallható az LGT első három lemezén
(Locomotiv GT - 1971, Ringasd el magad - 1972, Bummm! - 1973), a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című albumon, Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy lemezén, valamint az 1992-ben megjelent Barta Tamás emléklemezen.
A Húristen! a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület gondozásában jelent meg.