Naponta mentünk, megyünk el murális, vagyis faldíszítő munkái mellett a budapesti 3-as metróvonal Árpád-hídi állomásán (ma Göncz Árpád Városközpont), Budapesten a Heim Pál Gyermekkórházban, vagy éppen Albertfalván, Balassagyarmaton. Egyikük-másikuk az újabb településépítési koncepciók következtében lebontásra ítéltettek, de olyan is van, amelyet ennek ellenére megmentettek.

Székesfehérvári mozaikja a Kodolányi Egyetemen és pécsi alkotása ma is díszlik. Pécsett az akkoriban épült központi egyetemi épületben pályázat nyertesekén 1970-re fejezte be hatalmas, 12 méterszer 4 méteres mozaikfalát. Az izgalmas kompozíció, az alkalmazott velencei mozaik, valamint a több száz színárnyalat felhasználása által született meg, s vált a kortárs mozaik művészet egyik kimagasló értékű művévé. Nagyszabású megbízása volt 1985-ben az Árpád hídi metró állomás aluljáróiban megvalósított hatalmas zománc munkája, melyet maga készített és szerelt fel közel 200 négyzetméternyi területen. A művet a metró korszerűsítés során nagyrészt lebontották.

„Aki építészethez kapcsolódó képzőművészeti művek készítésére adja a fejét, annak bizony egyfajta mérnök-művésznek (vagy művész-mérnöknek) kell lennie, ahol az ismeretek tárháza gazdagabb kell, hogy legyen a táblakép festőénél, a technikai, építészeti, anyag ismeretek összetettségétől egészen a világítástechnikáig” - fogalmazott a kiállításmegnyitón elhangzott méltatásában Dr. Feledy Balázs művészeti író, művészetkritikus.

Somogyi János varázslatos tájképfestő is volt.

Egyrészt szinte megelőzte korát, valamiféle sajátos minimal-artos felfogásával, másrészt igen szuggesztív tájélmények megörökítésére volt képes.

1952-ben diplomázott, 1953-ban már padlómozaikot tervezett, kivitelezett, majd sorra vett részt pályázatokon, s születtek meg munkái.

Életében meghatározó körülmény volt, hogy öt évvel a diplomaszerzés után feleségével és gyermekével, 1957-ben, az akkor átadott, angyalföldi, Máglya-közi műteremház egyik műtermes lakásának bérlője lett. Ez a lakás élete végéig lakóhelye volt, s életműve megszületésének legfontosabb helyszíne. A Máglya-közi műteremház az akkori kortárs magyar képzőművészet egyik központi helyszíne.