„Amikor Bajorországban éltem, egy antik kereskedésben megláttam egy hatalmas, festett paraszt ládát, ami teljesen olyan volt mint egy magyar tulipános láda, csak nem tulipános voltak az oldalán, hanem kis rózsacsokrok: zöld, piros, sárga. Népi darab, bajor, körülbelül százötven éves népi bútor” – mesélt az InfoRádiónak Sárközi Mátyás József Attila-díjas író a kötet címadó szimbólumáról. A ládát megvette, magával vitte Londonba, ma is
ott áll dolgozószobája sarkában, tele levelezésivel, papírjaival és okmányaival.
A szerző szerint ezek mind olyan iratok, melyek az utókor számára mondanivalóval bírnak. „Valamikor tényleg egy levéltárba vagy a Széchenyi Könyvtárba kell kerülniük” – fogalmazott.
Elmondása szerint Angliában töltött hatvan éve alatt rengeteg emberrel levelezett „mint emigráns”. „Többek közt például azért, mert az amerikaiak egyszer kitalálták, hogy ők föllazítják a Kádár-korszak magyar értelmiségét, és könyvosztogató propaganda- és reklámhadjáratot indítottak a kommunista rendszer ellen. És én voltam az amerikai könyvosztogató” – árulta el Sárközi Mátyás. Ez azt jelentette, hogy – akár ösztöndíjasként vagy csereíróként – Angliába érkező magyarokat kellett felkeresnie, és megkérnie arra, hogy emigráns magyar könyveket, irodalmi folyóiratokat vigyen Magyarországra.
„Rengeteg emberrel találkoztam, nagy emberekkel is, mint Illyés Gyula vagy Ottlik Géza,
és kis emberekkel is, diákokkal. Ezekkel én mind baráti kapcsolatban maradtam” – emelte ki az író. A velük folytatott levelezésekből állította össze Ládafia-történelem című könyvét.
A Magyarországot 1956-ban elhagyó szerző a levelekből értesült a hazai fejleményekről, ez volt az egyetlen hírforrása. Miután Angliába érkezett, egy ideig menekülttáborban élt, majd ösztöndíjas diákként grafikusként végzett. Ekkor édesanyján kívül Vargyas Lajos néprajztudóssal levelezett, aki akkor Németországban tanult, ahonnan gond nélkül megírhatta, mi történik Magyarországon, például a Bibó István körül zajló eseményeket. Király Béla pedig arról írt neki, hogy Kéthly Annával mit mondtak az ENSZ előtt az 1956. október 23-a utáni magyarországi helyzetről.
