Sokszor megkérdőjelezik, hogy a szinkron művészet-e vagy sem, én mindig azt mondom, hogy igen, művészet, a rendező, a dramaturg , a hangmérnök és természetesen a színész részéről is" - mondta Aprics László szinkronrendező az InfoRádiónak.

Hozzátette: a szinkron nemcsak egyszerű reprodukció, hanem mindannyian beleadjuk a saját belső érzéseinket, empátiánkat, a színész a saját egyéniségét is picit beleviszi. Tulajdonképpen bizonyos értelemben újraalkotja a filmet és nagyon nehéz feladat, hiszen két-három másodperc alatt kell mindenkinek beleélni magát egy szituációba, egy jelenetbe, és mindezt csupán hangban.

"Azelőtt sokkal könnyebb volt, mert a szövegírónak sokkal több ideje volt arra, hogy szépen és mívesen megírja a filmet" - mondta Somló Andrea szinkronrendező.

"Édesanyám, Somló Éva szinkrondramaturg volt. Egy 90 perces filmen 9 napig dolgozott, és akkor még nem volt számítógép, kézzel írta. Ráolvasta szépen a szöveget, kigondolta, hogy egy ajakhangra egy másik ajakhang kerüljön, egy nyitott magánhangzóra ne kerüljön mássalhangzó. Az az alapanyag, amit mi megkaptunk, az már művészi munka volt, egy szép, művészi fordítás"