A termetes fekete énekesnő szinte élete utolsó percéig szerepelt színpadon: május 7-én még Memphisben lépett fel, ahol megkapta 29. Blues Music Award kitüntetését. Utolsó éveiben is évente legalább 70 koncertet adott. Halálát egy három héttel ezelőtti műtét után fellépő komplikációk okozták.

Cora Walton néven született a Tennessee állambeli Memphis közelében, beceneve a csokoládé iránti imádata miatt ragadt rá. Apja gospel-énekesnőnek szánta, ő azonban a blues-rádiókat hallgatta szenvedélyesen, főleg Bessie Smith és Memphis Minnie hatottak rá.

1952-ben érkezett Chicagóba leendő férjével, Robert "Pops" Taylorral egy fillér nélkül. Éjszaka blues-klubokban énekelt, nappal takarított. 1963-ban fedezte őt fel a nagy blues-muzsikus Willie Dixon, aki bevallotta neki: "Soha nem hallottam még nőt úgy bluest énekelni, mint téged".

Dixon segítette Kokót lemezszerződéshez jutni a híres Chess Recordsnál. A Chessnél jelent meg 1965-ben első albuma, rajta legnagyobb sikerével, a Wang Dang Doodle-val, amely egymillió példányban kelt el.

Ugyancsak híres dalai közé tartozott a What Kind of Man is This és az I Got What It Takes. 1975-ben szerződött az Alligator Recordshoz, amely mellett haláláig kitartott. Utolsó albuma 2007-ben jelent meg. A fiatal nemzedék olyan énekesnői tanultak tőle, mint Janis Joplin, Bonnie Raitt vagy Shemekia Copeland. 1994-ben saját blues-klubot nyitott Chicagóban, ez azonban rövid életűnek bizonyult.

Koko Taylort a magyar mozinézők is láthatták David Lynch Veszett a világ (Wild At Heart) című filmjében, valamint John Landis Blues Brothers 2000-ében.

A belőle áradó szenvedély, hangjának tüze és moraja maga volt az igazság" - mondta róla a pályatárs, Ronnie Baker Brooks. A legendás gitáros Buddy Guy szerint pedig "egyike volt azoknak, akik mindent megtettek a blues életben tartásáért".