Az ukrán társadalom egy része már a területi veszteségeket is elfogadná, ha véget érne a háború, Demkó Attila szerint mégis nehéz lesz közös nevezőre jutniuk a szemben álló feleknek. Amióta Donald Trump visszatért a Fehér Házba, többféle béketerv megfogalmazódott már, de továbbra is az a legfőbb kérdés, hogy a sok javaslat és követelés között lesz-e olyan közös halmaz, ami Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok számára egyaránt elfogadható. Az NKE John Lukacs Intézet Stratégiai Jövők Programjának vezetője úgy fogalmazott, a tárgyalások során felvetődhetnek olyan kezdeményezések, amelyeknek alapvetően mindenki örülne.
Azt gondolja, az ukránok is támogatnák, ha például az amnesztia minden érintettre vonatkozna. Az ukrán vezetésig érő korrupciós botrány ugyanis nagyon felkavarta a nemzetközi közvéleményt, ami nem vet jó fényt Kijevre, és akár további súlyos következményei is lehetnek.
A szakértő megjegyezte: bizonyos értelemben tiszta lapot lehetne nyitni, ha az amnesztia az ukrán korrupciós ügyekre is vonatkozna, bár nem bizonyított, hogy kik lehetnek még érintettek azokon kívül, akik eddig belebuktak a botrányba, és az sem tudható, volt-e bármi szerepe Volodimir Zelenszkijnek a kétes ügyekben. Az elmúlt hetekben két miniszter – Herman Haluscsenko igazságügyi miniszter, Szvitlana Hrincsuk energetikai miniszter – és Andrij Jermak, az elnök kabinetfőnöke is lemondásra kényszerült, míg a korrupciós botrány központi figurájának tartott Timur Mindics – aki Volodimir Zelenszkij közeli barátja és volt üzlettársa – a jelentések szerint Izraelbe távozott. Demkó Attila úgy fogalmazott, a lemondások és a kiszivárgott hírek alapján
a Zelenszkij-adminisztrációból sokan érintettek a botrányban, ezért az amnesztia kifejezetten jól jönne a kijevi vezetésnek.
Úgy véli, nem lehet vitatni, hogy mind az orosz, mind az ukrán fél részéről történtek háborús bűncselekmények az elmúlt években, valószínűleg az oroszok részéről jóval több, de ezt nem lehet tudni pontosan. Mint fogalmazott, ennek a felderítése nagyon komoly munka lesz majd, miután véget ér a háború és az információs térben is befejeződik a küzdelem. Egyértelművé tette: nem kérdés, hogy az oroszok indították el ezt a háborút, de ettől függetlenül szerinte mind a két oldalon megvalósultak háborús bűnök. Nyilván voltak katonai vezetők vagy politikusok, akik ezeket elrendelték, illetve jóváhagyták, és ők minden bizonnyal szintén támogatnák az amnesztiát, hiszen utólag felmentést kaphatnának.
Az amnesztián túl azonban Demkó Attila nem lát sok más olyan tételt, ami közös halmaz lehetne az orosz és az ukrán fél között. Az amerikai–orosz közös halmaz sokkal nagyobb, viszont az amerikai–ukrán közös halmaz a szakértő megítélése szerint bizonyos feszültségek miatt most már nem olyan nagy nagy, mint korábban. Az NKE programvezetője megjegyezte:
az Egyesült Államokat „igazából nem nagyon érdekli, hová fog tartozni a Donbász, mert ez Donald Trump és az amerikai érdekek szempontjából is csak egy részletkérdés”.
Volodimir Zelenszkij 2022 februárjától kezdve nagyon sokáig azt hangoztatta, nem tesz területi engedményt az oroszok javára, ami egyebek mellett a felmérések szerint 70 százalék körüli népszerűséget jelentett neki az ukrán társadalmon belül akkoriban. Jelenleg azonban a szakértő szerint az ukrán elnöknek már jóval kisebb a mozgástere, főleg 2023 nyarához képest, amikor az ukrán haderő a nagy ellenoffenzíva idején jelentős katonai sikereket ért el Kijevnél, Herszonnál vagy Harkivnál. Az ukránok akkor „lendületben voltak, és abban reménykedtek, hogy az oroszok összeomlanak”, ha továbbra is érkeznek Nyugatról a remélt mennyiségben a fegyverszállítmányok. Demkó Attila úgy fogalmazott, akkor sokan lelkesek voltak az ukránok közül, és talán el is hitték, hogy „a nyár végén már a Krímben mossák a lábukat”. Két évvel ezelőtt valóban „nagyon beszorított helyzetbe” került az orosz hadsereg, az ukránok pedig akkor érezhették a leginkább magabiztosnak magukat az egész háború ideje alatt.
Az akkori lelkesedés azonban alábbhagyott, hiszen ez a háború nagyon kimerítő. A katonák egyre fáradtabbak, és az ukrán társadalom is belefásult a konfliktusba. Demkó Attila elmondta: nem mindegy, melyik közvélemény-kutató cég felmérését vizsgálja az ember, de általánosságban egyre inkább az a kép rajzolódik ki, hogy növekszik az ukrán társadalomban annak az elfogadása, hogy területi veszteségeik lesznek. „Igazából azonban nem is a többség véleménye számít, hanem a kisebbségé, mert valódi hangjuk nekik van. A csendes többség mikor számított a történelemben?
Nem ők számítanak, hanem az a kisebbség, amelyik fegyvert fog, amelyiknek sajtója van, tüntetést szervez. Ezek a dolgok számítanak igazán”
– magyarázta a szakértő.
Demkó Attila úgy véli, Ukrajnában a szélsőjobboldal és a „nyugatos réteg” is ellenzi a területi engedményeket. Utóbbi kör az NKE programvezetője szerint az Európai Unióhoz kötődik, a brüsszeli vezetés pedig azt hangoztatja, hogy tárgyalóasztalhoz kell kényszeríteni Vlagyimir Putyint, de nem lehet abba belemenni, hogy Ukrajna területeket adjon fel. A szakértő nem tudja elképzelni, technikailag ezt hogyan lehetne kivitelezni, de jól láthatóan az EU ebben hisz. Ha pedig ez a hit tartósan ráragad az ukrán társadalomra, akkor Volodimir Zelenszkijnek nagyon nehéz lenne meglépnie azt, hogy területi engedményeket tegyen. „Racionálisan nézve sokkal jobb helyzetbe nem kerülhet Ukrajna. Két-három hónap múlva rosszabb lesz nekik, fél év múlva vagy egy év múlva pedig lehet, hogy még rosszabb. Már ha egy év múlva lesz még ukrán haderő, ami harcol” – mondta Demkó Attila.
