Az annak idején nemcsak az egykori NDK-ban, hanem a több szocialista országban, így Magyarországon is népszerű mopedeket a türingiai Suhlban gyártották. Az adatok szerint a keletnémet kisvárosban 1980 és 1991 között több millió, két személy szállítására alkalmas kis motorkerékpárt gyártottak, amelyek minden zörgés és csörgés ellenére rendkívül keresettek voltak, és mindössze 1100 NDK-márkát kóstáltak.

A heise hírportál beszámolója szerint a Simpson különböző típusai, köztük az S50-es, illetve S51-es elsősorban a fiatalok körében ma is egyfajta kultikus státuszt élveznek. Vita van ugyanakkor arról, hogy az esetlegesen reimportált mopedek az NDK-s hagyományoknak megfelelő 60 vagy az immár egyesült németországi 45 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhessenek.

A tartományban Mario Voigt konzervatív miniszterelnök irányításával hárompárti koalíció van hatalmon, amely a CDU-ból, az SPD-ből valamint a baloldali BSW párból áll. Az ellenzéket radikális jobboldali AfD alkotja.

„Simson Türingia, Simson a szabadság két keréken, Simson egyben az élethez való viszonyulás”

– idézte a portál a tartományi miniszterelnök hangzatos kijelentését, amely a parlamenti vitában hangzott el.

A keleti tartományokban népszerű BSW (Sahra Wagenknecht Szövetség) képviseletében a közlekedési miniszter azt emelte ki, hogy Suhlban annak idején csaknem hatmillió Simsont gyártottak, és többek között Magyarországra és Bulgáriába is exportáltak. A miniszter elkötelezettségét hangoztatta, hogy minden Suhlban gyártott moped újra óránként 60 kilométeres sebességgel közlekedhessen.

A Simson múltja és jelene ugyanakkor a tartományban politikai vitához vezetett. A miniszterelnök azzal vádolta az AfD helyi frakcióvezetőjét, Björn Hockét, hogy a kis motorkerékpárokat saját céljaira, mindenekelőtt a fiatal szavazók megnyerésére használja. A különböző indítványok ellenére alapvető konszenzus jött létre, amit mindenekelőtt a nagy kereslet diktált. A CDU egyik helyi képviselője a kis kétütemű motorok tipikus zörgését a fiatalság zajának nevezte. Jellemző, hogy a parlamenti vitában a képviselők ecsetelték a Simsonnal kapcsolatos élményeiket, illetve gyermekeik tapasztalatait. Azt viszont elutasították, hogy a Simpsonokat a AfD indítványára „szellemi kulturális örökségnek” nyilvánítsák.

Egy BSW-képviselő javaslatára felmerült az is, hogy a Simsonokat elektromos motorokkal szereljék fel.

Egy tekintélyes néprajzkutató mindezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a segédmotoros kerékpárok a keletnémet történelem egy részét jelentik. Ma már kultikus tárgyak és a mobilitást képviselik, különösen vidéken. De ez az oka annak is, hogy – mint a türingiai példa mutatja – éppen ezért kulturális és identitáspolitikai viták tárgyát is képezik.