A normandiai partraszállás hetvenedik évfordulós ünnepségeinek keretében a Jock Hutton szimbolikusan ugyanarra a mezőre érkezett, ahová annak idején a brit hadsereg 13. ejtőernyős századának is meg kellett érkeznie, amikor a szövetséges erők első hulláma június 6-ra virradóra Franciaország területére ugrott. Ez alkalommal azonban nem kellett tartania attól, hogy német sortűz fogadja, csupán korát kellett figyelembe vennie, ezért tandemben ugrott. A brit elit ejtőernyős egysége, a Vörös ördögök egyik tagja volt a párja, akivel 1600 méter magasból leugrott.

A skót férfi és kísérője része volt annak a háromszáz brit, francai, amerikai és kanadai ejtőernyősnek, akik pontosan Károly herceg előtt értek földet Rainville-ben, a szövetséges erők által felszabadított első francia településen.

1944-ben ezen a napon "egész sötét volt, nem láttuk a társainkat sem. Egy kicsit szemerkélt az eső, és a hold a felhők között világított". Annak idején társaihoz hasonlóan ő is egy 20 kilós hátizsákot viselt a hátán, és vigyáznia kellett arra, hogy kikerülje a mező szélén álló póznákat - emlékezett vissza újságírók előtt a veterán ejtőernyős.

A harcedzett katona, aki a második világháború után még 40 évet szolgált a kommandósoknál az egykori brit gyarmat Rodéziában (ma Zimbabwe), határozottan cáfolta, hogy félt volna. "Egész életemben soha sem féltem" - hangoztatta.

A normandiai partraszállás után Hutton 1944. június 22-én megsérült, és hazavitték Nagy-Britanniába. Később azonban visszatért, és egységével Hollandia felszabadításáért harcolt.