Üdvözlünk Kis-Britanniában - mondja egy, az öbölben élő férfi, kilépve hatszobás villájának napsütötte teraszára. A kilátás vitathatatlanul gyönyörű, a hőmérséklet 35 Celsius fok, melegebb mint Rióban.

A kertet és az utcákat pálmafák és bougainvilleák díszítik, a tenger pedig elég meleg ahhoz, hogy fürdeni lehessen benne, ellentétben Nagy-Britannia partjainak vizével.

David Jukes a reklámszakmában dolgozott Newcastle-ben. Most élhetne akár Spanyolországban, Floridában, Ausztráliában vagy bármelyik olyan pontján a világnak, ahol meleget talál.

Néhány éve azonban elhatározta, hogy egy időre ide, az adómentes övezetbe költözik, ahonnan majd gazdagabban és barnábban térhet haza.

Azóta sok minden megváltozott. A férfi jelenleg egyike annak a 100 ezer britnek, akik nem csak egy téli kikapcsolódásra érkeznek az arab államba, hanem egy kolóniát alkotva élnek itt. Bekapcsolódtak a helyi életbe, munkát vállaltak és jól érzik magukat. Az országban ugyanis bőven akadnak beruházások, amelyekhez szakemberekre van szükség.

Sőt, egyre többen vannak azok is, akik bár pénzüket a szigetországban keresik meg, de az év jelentős részét Dubaiban töltik. Számos hírességnek van itt apartmanja.

Õk mind-mind cáfolják azokat a kritikákat, amelyekkel az arab világot illetik a britek, például, hogy az épületeik "homokvárak" lennének. Egyikül beszámolója szerint mindazok jól érezhetik itt magukat, akik már unják az állandóan szürke égboltot, a magas adókat vagy a rossz kiszolgálást. Az iskolák jók, nincs jelen a terrorizmus és a bűncselekmények is ritkák.

Mindennek azonban megvan az árnyoldala is. Minél több építkezést hajtanak végre, és minél több angol költözik ide, Dubai annál túlzsúfoltabb és drágább lesz. A lakások bérleti díja egy éve alatt csaknem 20 százalékkal emelkedett, és mára meghaladja az alacsonynak éppen nem nevezhető londoni árakat. Mint ahogy a szórakozás, az éttermek és a pubok is sokkal drágábbak, mint a szigetországban. A közlekedés pedig még a Los Angeles-inél is rosszabb.

Az ország, amely a laissez-faire gazdasági modell iskolapéldája, kitermeli a maga szegényeit is. A prostituáltak árai például nem szöknek az egekbe. Sokan mondják: minden döntés hátterében a pénz áll.

Dubai sajátos keveréke a muszlim és a nyugati kultúrának. Nincs parlament, sem politikai pártok, sőt választások sem, és a szabad sajtó sem jellemző, mint ahogy szakszervezetek vagy a jogvédő szervezetek sem jelentek meg.

Felmerül tehát a kérdés: megéri-e a napsütés, elegendőek-e a elérhető földi javak, ha cserébe fel kell adni mindazokat a vívmányokat, amelyeket a nyugati világ laói évszázadok alatt értek el.