Néhány napja lett a Fővárosi Állat- és Növénykert kinevezett főigazgatója, de 2023 óta már megbízott vezetőként irányította az intézményt, ahol amúgy harminc éve dolgozik. Változik a helyzete, azon túl, hogy hivatalos pecsét is került arra, hogy ön a budapesti állatkert főigazgatója?

Mindenképpen nagyon örömteli tény, és ismételten köszönöm a közgyűlésnek, hogy megszavazott. Olyan szempontból egy történet véget ért, hogy több mint két éven keresztül megbízottként, vagy igazából az SZMSZ alapján helyettesként vezettem az intézményt. Most ez egy pályázat volt, amelyen többen indultunk, és egy szakmai bizottság javaslata alapján a közgyűlés megszavazott. A munkám talán nem fog változni.

A tevékenységi kör az ugyanaz, mint ami megbízottként volt?

Az elmúlt két évben jelentősen más volt a munkám, mint amikor csak az állatorvoslással és a természetvédelemmel foglalkoztam, sokkal szélesebb körű. Ehhez képest nem igazából fog változni, úgy gondolom.

Említette a pályázatot, vajon miért történt ilyen lassan és nehézkesen a főigazgatói poszt betöltése? Öt éve, Persányi Miklós távozása óta nem volt kinevezett vezetője az intézménynek.

Voltak pályázatok, a pontos történet az, hogy volt egy jogértelmezési kérdés, ami alapján felvetődött, hogy az intézményt csak egy kulturális intézmény vezetéséhez megfelelő végzettséggel lehet csak irányítani. Ezt többen vitattuk, én is vitattam, mert ez a hazai állatkerti igazgatók nagy részét kizárta volna a pályázásból. Azt gondoltuk, hogy az állatkerti szakma szempontjából fontos lenne, hogy ez a jogértelmezés a helyére kerüljön. Született ennek kapcsán egy megkeresés a minisztérium felé, ahol végül is az a döntés született, hogy nem szükséges ilyen végzettség, és innentől fogva ez kikerült a pályázati feltételek közül.

Mi lehet a fontos és meghatározó annál, aki állatkert igazgatására adja fejét valaki: vezetői gyakorlat, menedzseri szemlélet, netán mindez együtt? Az imént emlegetett közművelődési végzettség nehezen helyezhető ebbe a körbe.

Fontos funkciónk van a közművelődésben, de nem az az egyetlen. Benne van az alapító okiratunkban, de emellett a fajmentéstől kezdve a bemutatáson át sok minden más is, nyilván pénzügyi szempontból is stabilnak kell lennie az intézménynek, számos feladat van. Egyébként EU-s jogszabály is létezik arra vonatkozóan, hogy egy állatkertnek mik a feladatai, ennek meg is kell felelni. Még szigorúbbak azok a feltételek, amikor, mondjuk, egy nemzetközi szervezetben van szerepünk, az állatkertünk az Európai Állatkert és Akvárium Szövetségnek a tagja, ez egy olyan intézmény, ahol akkreditációval tudunk tagok maradni. Azt is meg kell mondani, hogy mindenhez nem érthet egyetlen ember, ezt át kell látni, de vannak olyan szakterületek, ahol én is egy csapattal dolgozom, a szakterületeken a kollégák segítenek, nélkülük félkarú óriás lenne bárki, aki egy ilyen intézményt vezet.

Ön állatorvos, kisállatgyógyász szakállatorvos, egzotikusállat-gyógyász is egyúttal, a pályája kezdete óta, három évtizede a budapesti állatkert munkatársa. Ez mindenképpen ad muníciót a főigazgatói munkához. Az állatok vannak a középpontban, kicsik, nagyok, vadak és szelídek.

Én egy állatos embernek tartom magam, az állatokhoz értek.

Az nem árt az állatkertben.

Igen, én is ezt gondolom. De vannak példák különböző típusú állatkerti vezetésekre, sok állatkerti vezetőnek van Európában, hozzám hasonlóan állatorvosi háttere, akár biológusként vezeti nagyon sikeresen, akár évtizedek óta, az intézményét. Illetve vannak menedzser típusú vezetők is. Érdekes módon a menedzser típusú vezetők általában nem évtizedekig vezetnek állatkerteket, hanem adott esetben 5-10 évig, sokszor nagyon sikeresen, de utána esetleg kapnak más menedzseri feladatot. Szerintem mind a kettőnek van létjogosultsága. Az egyiknél az állatos embernek szüksége van a közgazdászokra, egyéb típusú tudásra, a menedzsernek pedig fordítva. A lényeg az, hogy hallgassunk a másikra, aki nálunk jobban ért valamihez.

Miért fontos egy nagyvárosban, egy fővárosban, ráadásul a budapesti adottságokból adódóan szinte a város közepén egy állatkert?

Van többféle olyan adottság, amit felelősségünk kihasználni. Ez egy 1866-ban alapított, műemléki állatkert, műemléki környezetben van, amit kötelességünk jó állapotban megőrizni. Nagyon komoly érték, amire vigyáznunk kell.

Ebben a tekintetben különlegesnek is mondható?

Különleges, de vannak hasonlóan régi állatkertek. A legrégebbi a bécsi, a schönbrunni, de a budapesti is a harmincadik, ha az egész világot nézzük. Nagyon sok ember számára tartalmas szabadidős kikapcsolódási lehetőség a budapesti állatkert. A tavalyi év nagyon jól sikerült, 1 millió 120 ezer ember jött be. Ez a nagy európai állatkertek közé emel bennünket. A állatállomány – ha világviszonylatban nézem – körülbelül a hatodik a fajgazdagságot tekintve. Ez nemcsak arról szól, hogy minél többféle állatot tartsunk, sőt, egyáltalán nem arról szól, hanem ezek az állatok gondos mérlegelés után kerültek ide. Nagyon sok olyan fajunk van, amit például már nem tartunk, nagyon sok olyan állatházunk van, ahol korábban más állatokat tartottak, a modern kor igényeinek megfelelően ezeket az állatokat egyfajta „Noé bárkája alapon” próbáljuk megőrizni, hiszen az állatkerti állattartás, a tenyészprogramok, a kihalóban lévő állatfajoknak a védelme, fenntartása nagyon fontos küldetés. Emellett az állatkert közösségi tér is, ahol nagyon sok olyan rendezvény, esemény van, ami megmozgatja a budapestieket, vagy akár a budapesti agglomerációban élőket. Egyben nagyon fontos turisztikai célpont, a látogatóinak körülbelül 20-25 százaléka külföldi. Mindezeken túl nagyon fontos küldetésünk az oktatási, közművelődési tevékenység, nagyszámú iskolás csoportot, különböző korú gyerekeket fogadunk. Próbáljuk őket arra nevelni, hogy vigyázzanak a környezetükre, vigyázzanak az állatokra, elmondjuk, hogy mi veszélyezteti ezeket az élőlényeket. A tudományos tevékenységet sem szabad említés nélkül hagyni, merthogy egy csomó oktatási, felsőoktatási programban vagyunk benne, konkrét kutatások zajlanak a budapesti állatkertben, amelyeknek legtöbbször az a célja, hogy ezeket az állatokat jobban megismerjük, vagy adott esetben a védelmükhöz hozzájárulhassunk.

A főigazgatói kinevezése után beszélt arról, hogy fontos továbbra is az állatkert népszerűsége és annak növelése, noha a számok ez idáig sem voltak rosszak. Még növelni lenne célszerű?

Abszolút. A terület nagyon nagy kérdés, az állatkert szezonális intézmény. Persze, nagyon sok állatkertet a látogatószám alapján ítélnek meg, de ez egy sokkal összetettebb dolog, olyan időszak is van, amikor nem akarjuk növelni, mert nem kellemes az állatkertben, amikor bent van 8-10 ezer ember egy nap. S vannak ilyen napok. Azért még olyat nem vezettünk be, hogy napi limitet tartanánk fent.

Van olyan, amikor ki kell tenni a megtelt táblát az állatkertre?

Nem volt még ilyen, de lehetne, egy kellemes nyári napon, amikor nincsen nagy kánikula, az állatkert jó szabadidős program. Annak ellenére, hogy Budapesten rengeteg fűtött állatház van, nagyon nagy az eltérés a különböző hónapok között. Ezen biztosan lehet javítani, egyenletesebbé tenni az eloszlást, de ez az 1,1 millió egy komoly szám. Ha, mondjuk, összevetem a bécsi állatkerttel, ami akár turisztikai, akár egyéb szempontból is összehasonlítási alap lehet, ott körülbelül 500 ezerrel nagyobb a látogatószám. Sőt, vannak még annál is látogatottabb állatkertek Európában. Nemcsak a látogatottság fontos, hanem nyilván az is, hogy ár-érték arányban mit kapnak a látogatók, hiszen a legtöbb ember nem feltétlenül azért jön az állatkertbe, hogy természettudós legyen, de nekünk az a célunk, hogy úgy lépjenek ki az állatkertből, hogy kapjanak ilyen szempontból is valamit, egyfajta szórakoztatva oktatás, de nem bulvár módon való oktatás is a feladatunk.

Az egymillió fölötti látogatói szám bevételben mit jelent az állatkert számára? Egyáltalán a működési költségek hogyan oszlanak meg?

A felnőtt jegyárral kell számolnunk, ez 5500 forint jelenleg, az átlagos jegyár alacsonyabb, hiszen vannak különböző diákjegyek, nagyon bonyolult jegyárstruktúránk van, ami igazából egy szociálisan érzékeny rendszer, hiszen vannak egyszülős jegyeink, vannak olyan jegyeink, amelyek más állatkertekben nem találhatóak meg, akár nemzetközi szinten sem. Az egész büdzsét nézve az állatkert a teljes költségvetésének nagyjából a kétharmadát termeli meg, és az egyharmada pedig fővárosi támogatásként a fenntartótól érkezik. Azt is nagyon fontos megemlíteni, hogy nemcsak a jegybevételekből élünk, hanem vannak olyan egyéb rendezvények, ahol területeket adunk bérbe, vannak olyan létesítményeink, amelyek még nem folyamatosan nyitottak, és azokban adott esetben nagyobb szabású filmforgatásra van lehetőség. Ilyen szempontból sok lábon állunk, de a bevétel nagy része a belépőjegyekből származik, illetve támogatásokból, bár azok nagy része az az állatkerti alapítványt illeti. Így van például lehetőség arra, hogy természetvédelmi programokban is részt vehessen az állatkert, az alapítvány ezekben a programokban részt vesz mint kivitelező.

Infrastrukturális fejlesztések terén mi az, ami most leginkább napirenden van az állatkertben, vagy mi az, ami napirendre kerülhet a következő öt évben? Mik a tervek? Nyilván nézhetjük ezt egyfelől látogatói oldalról, másfelől az állatok elhelyezését, jóllétét érintve.

Az állatok jóléte az első számú prioritás, nem lehet olyan, ami az állatok jóllétét károsan befolyásolja. Ezért azok a fejlesztések a legfontosabbak, amelyek a jelenlegi állapoton javítani tudnak. Például az állatkerti szavannakifutó, ami most már körülbelül 20 éves létesítmény, ott most fejlesztések történnek. Vagy a kerítésrendszer fejlesztése, ezek nem lesznek annyira látványosak, de kis területet hozzá tudunk adni, a szurikáták elköltöznek, az orrszarvúak nagyobb területet tudnak használni. Ezek alapvetően az állatoknak és nekünk fontosak, noha nem lesznek látványosak a látogatók számára. Azt szokták mondani, hogy egy állatkertben egy kifutó tízévente elavul, ilyen szempontból nagyon sok fejlesztenivaló lenne.

A közelmúltban is voltak ilyen fejlesztések, emlékszem, például, a vombatkifutó korszerűsítése, a vombatvárra, ezek a közelmúltban valósultak meg.

Igyekeztünk, de azért általánosságban a főváros nehéz anyagi helyzete miatt nagyarányú fejlesztésekre nem volt lehetőség az elmúlt öt évben. Próbálunk azért kis lépésekkel haladni, vagy adott esetben állatkifutókat átalakítani, folyamatosan vannak terveink, és próbáljuk azokat megvalósítani. A közelmúltnak az eredménye, hogy a biodómhoz tartozó külső kifutók, persze nem azokkal az állatfajokkal, amelyeket később ott akarunk tartani, megnyíltak. Ez körülbelül egyhektáros plusz terület, ami látogatható. Szürkemarhát, bivalyt, sörényes juhot, tevéket lehet ott látni, alapvetően olyan növényevő állatokat, amelyeknek nem nagyon bonyolult a tartástechnológiája. Az mindig kérdés, hogy a tartástechnológia mennyire költséges, mennyire nehéz kiépíteni. A vombatpárnál, amiről beszélt, nagyobb lett a kifutó, ez lehetőséget ad arra, hogy a szaporodó funkció, amiben a mi vombatjaink vannak, megmaradhasson, vagy akár a szaporulatot is el tudjuk helyezni. De voltak fejlesztések akár a papagájtartás kapcsán is, a régi jegesmedve-kifutóban barnamedvéknek alakítottuk át a helyet, igyekszünk és próbálkozunk, de az biztos, hogy a történeti állatkertben, ha így nevezhetem az eredeti, 11 hektáros területet, nagyon sok olyan fejlesztenivaló van, amit egy közép-hosszú távú programban meg kell valósítani.

Ha már ennyit emlegetjük a vombatokat, mondjuk el, hogy úgy tudom, hogy Ausztrálián kívül éppen a budapesti állatkertben szaporítják igencsak sikerrel őket. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt nagy szenzációt keltett, amikor a vombatok megérkeztek az állatkertbe. Van gondolkodás azon a téren is, hogy hogyan lehetne ezeket a különleges fajokat bővíteni? Ön is beszélt arról, hogy fejlesztéseket szeretnének, például az emberszabásúak frontján, de szóba egy óriáspanda beszerzése is.

– Kétféleképpen lehet ezeket a dolgokat megközelíteni. Az egyik, amikor egy új kifutórendszert fejlesztünk, és akár adott fajokkal, meglévő fajokkal, egy sokkal látványosabbat hozunk létre. Erre nagyon jó példa a Veszprémi Állatkert, ahol fantasztikus nagymacska-bemutatót hoztak létre a közelmúltban, a hazai viszonyok között is kiemelkedő, ilyenekre, hasonlókra vannak tervek a budapesti állatkertben is. A tigriskifutó nagyságrendileg 2001-ben újult meg legutóbb, abszolút eljött az ideje annak, hogy fejlesszük. A budapesti állatkertben körülbelül 700 állatfaj 7000 egyede él. Nagyon sokszor vegyes kifutók vannak, vagy immerziós kifutók, amikbe beléphetünk, vagy az élőhelyeket szeretnénk megjeleníteni. Amikor egészen új fajokat hozunk be, azok mindig nagyon nagy érdeklődésre tartanak számot. Az egyik ilyen csomag a biodóm, amiben nagyon sok olyan állatfaj van, ami Budapesten vagy még nem volt, vagy nagyon régen volt, és egészen más körülmények között kerül majd bemutatásra. Sőt, itt van az óriáspanda-projekt is, amelyben, azt gondolom, a budapesti állatkertnek hosszú távon reális esélye lehet, hiszen a kínai–magyar kapcsolatok egyáltalán nem indokolnák azt, hogy ne legyen panda az országban. Minden állatnak a beszerzése nagyon komoly szakmai előkészítést igényel. A kínai partnerekkel arról beszéltünk, itt semmiféle szerződés nem került aláírásra, mert ez magas politikai szinten történik a panda esetében, hogy milyen körülményeket kell kialakítani, ennek a fajnak van-e reális esélye az adott körülmények között, és úgy tűnik, hogy nem irreális Budapesten tartani. Nyilván egy ilyen projektnek a kifutása minimum 3-5 év még ideális helyzetben is.

Ha jól értem a szavait, akkor az állatkerti állomány bővítésének az anyagiakon túlmenően határt szabnak a körülmények, vagy akár éghajlati tényezők, klimatikus tényezők, különféle egzotikus fajok, egyedek nem feltétlenül tudják megszokni azt, hogy a budapesti Városligetben trolibuszokkal, autóbuszokkal keresztezett utak mentén éljenek?

Ez így van.

A környezeti adottságok nagyon fontosak?

Nagyon fontosak, bármilyen állat beszerzése esetén. Az állatokat az állatkertek nem pénzért veszik, sőt a pénzért vásárlás kifejezetten tiltott. Tenyészprogramokban gondolkozunk: a tenyészprogramok utalnak ki állatokat, lehet, hogy a tenyészprogramba való belépés várólistán keresztül jöhet létre. De ahhoz, hogy egy állatot idehozzunk Budapestre, valóban nagyon pontosan fel kell mérni azt, hogy tudjuk-e a követelményeket teljesíteni, azt, hogy az állat hosszú távon jól érezze magát. Mi a célja az idehozatalnak? Adott esetben lehet tenyészcél, adott esetben lehet az egész programnak a segítése, amikor olyan tartókra van szükség, hogy a fajt csak bemutassuk és népszerűsítsük, adományokat gyűjtsünk egy természetvédelmi programra, nagyon sok aspektus van. A legfontosabb kérdés, hogy ezeket a feltételeket ki lehet-e elégíteni.

Ha jól tudom, akkor tavaly a jegesmedvék elköltöztek az állatkertből, helyükre barnamedvék érkeztek. Ez is egyfajta alkalmazkodási kényszerből adódott?

Abszolút. A budapesti jegesmedvetartó hely miatt rengeteg kritikát kaptunk, egyébként érdekes módon főleg külföldről, annak ellenére, hogy a jogszabályok szempontjából semmi probléma nem volt, de nemzetközi viszonylatban valóban az egyik leggyengébb európai tartóhelynek számított. Ez egy tradicionális tartóhely, teljesen rendben volt 150 évvel ezelőtt, vagy lehet, hogy még 100 évvel ezelőtt is, itt szaporodtak az állatok, és adott esetben úgy tűnt, hogy jól is érzik magukat, de a mai tudásunk alapján ez már nem felel meg jegesmedvének. Ezért megkerestük a tenyészprogramot, és azzal egyetértésben az a döntés született, hogy más helyre megy a hím jegesmedve, nagyon örültünk egyébként, hogy magyarországi állatkertbe, Nyíregyházára mehetett az állat, mert ott egy nagy kifutórendszert alakítottak ki újonnan jegesmedvéknek, sokkal jobb helyre került, mint a miénk volt. Az állat érdekét próbáltuk szem előtt tartani, sőt azóta ez az állat apa lett, tehát ilyen szempontból is sikeres lépés volt.

Jól érzi magát?

Igen, bár a szaporodás sem jelzi azt biztosan, hogy egy állat jó helyen van, a jegesmedve szaporítása nem feltétlenül olyan könnyű dolog, nagy nyugalomra van szüksége a nősténynek, nehéz a nősténnyel összeszoktatni a hímet, ezeket a nyíregyházi kollégák mind-mind sikerrel abszolválták.

A látogatók nem hiányolják a jegesmedvét? Régebben jártam az állatkertben, de a jegesmedve akkor fő attrakció volt.

Egy rosszul tartott állat, vagy inkább nem optimálisan tartott állat sokkal inkább rossz reklám az állatkertnek, és azért kell olyan fajokat tartani, amelyek látványosak, érdekesek, de jól tudjuk őket tartani.

Szóba kell, hogy hozzam a biodóm évek óta húzódó ügyét. Van egy megkezdett, de be nem fejezett létesítmény, ráadásul az állatkert tőszomszédságában, ami ott áll a fővárosi politikai csatározások sajátos építészeti mementójaként. Azt nyilatkozta ezzel kapcsolatosan, hogy a biodóm megérett arra, hogy állandó jelleggel kinyissák a nagyközönség előtt, de ez nem az a biodóm lesz, amit a tervekben elképzeltek.

Megjelenésében nagyban fog hasonlítani. De az nyilvánvalónak tűnik, hogy a körülbelül 20 milliárdos összeg nem áll rendelkezésre, és ezt mindenki felfogta.

Különböző programok révén megnyílt a biodóm, be lehetett menni, ha valaki csak kívülről látja, az megfelel az eredeti terveknek. Ám azokban, ha jól emlékszem, a miocén korszak bemutatása is szerepelt, az ember előtti trópusi időszak bemutatása, nagytestű állatokkal, akváriummal, nagyon gazdag reprezentatív növényvilággal. Az nyilván nem lesz.

Részben lesz. Az eredeti koncepciót megváltoztattuk, mert a miocén Magyarország egy rendkívül érdekes program, de ez egy ember előtti időszak. Azt gondoljuk, hogy bár a vezérfajok megmaradnak, de jelenleg, ha biodiverzitásról beszélünk és a Földnek az állapotáról, akkor nagyon nehéz bármit is elképzelni az ember nélkül. Sokkal érdekesebb az a téma, amikor megpróbáljuk bemutatni embernek és állatnak a lehetséges együttélését, és igazából ebbe az irányba megy el majd a történet. Nem nagyok a választási lehetőségek, hiszen ott van egy nagy épület, ami alapvetően egy trópusi házhoz hasonlítható, nagyon komoly gépészettel, nagyon komoly olyan anyagmennyiséggel, ami már be lett építve.

Voltak már megvalósíthatósági tanulmányok, és mindegyiknek az volt a konklúziója, hogy ezt nagyon másra nem lehet használni, csak valamiképpen erre, és akkor vagy be kell fejezni, vagy le kell bontani, de mind a két verzió horribilis költségekkel jár.

A lebontás is sok-sok milliárd lenne, és akkor lenne valami, amit utána valóban nagyon nehéz lenne felhasználni, miközben értelmesen használva a biodómnak van jövője. Azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy a sajtóban sokszor nagyon negatív cikkek jelennek meg az épületről, nagyon sokan várják, hogy mikor lesz ebből valami. A nemzetközi szakma is várja, hogy mi történik ezzel. Európa legnagyobb trópusi háza volt, amikor épült, most van egy hasonló méretű. A biodóm már tavaly is megnyílt a látogatók előtt, csak időszakos kiállításokkal, sőt idén is volt egy nagysikerű rendezvényünk, ha csak a tavalyi évet nézzük, akkor körülbelül százezer látogatóval rendelkeztünk. Volt itt fénydóm, a nagycsarnokot is érintette, vagy akár az akváriumi részt, de volt az aulában több rendezvény is, például a World Press Photo-kiállítás.

Csak ezek kicsit idegenek az állatkert profiljától, igaz, volt egy őslénybemutató vagy egy dinókiállítás, az már kapcsolódott az állatkerthez. Kicsit olyan, mintha bérbe adták volna. Volt kínai lampionfesztivál is.

Ha megnézzük a tematikát, akkor az állatkert is egy közösségi tér és kulturális intézmény, van egy ilyen feladata, és ezeknek a rendezvényeknek volt egy csomó olyan vetülete, ami az élővilághoz kapcsolódott. Például a kínai lampionfesztivál a sárkány évének volt a megünneplése, ahol például a hüllőkről, a hüllővédelemről is próbáltunk valamit átadni a nagyközönségnek. A dínókiállításon, ami már az idei év nagy sikerű rendezvénye, 46 ezer ember volt bent hat hét alatt, ami azért nagyon érdekes, merthogy nemcsak egy hagyományos dinókiállítás volt, ahol ezeket az ősállatokat bemutattuk, hanem a hazai dinókutatásokról is adtunk ismereteket az embereknek.

Mit lehet csinálni a biodómmal?

Azt gondoljuk, hogy az igény megvan, és a legrosszabb megoldás az, hogy nem történik ott semmi, az épület amortizálódik, mindenképpen vannak fenntartási költségek.

Az állatkert büdzséjét terheli a fenntartása?

Részben az állatkertét, részben nyilván a fenntartóét, de az állatkert pont ezekkel a rendezvényekkel, ezt az ollót nagyon szépen zárja. A biodóm éves fenntartása körülbelül 1,1 milliárd forint, egyébként az egész állatkert körülbelül 8 milliárdos cég, azért nem egy kicsi intézményről beszélünk, és ebből a tavalyi évben körülbelül 700 millió forintot sikerült behoznunk a rendezvényekkel, filmforgatásokkal, azt gondolom, hogy ez elég jó arány, ettől még nyilván veszteséges. A tervünk az, hogy lépésekben csináljunk valamit. Az állatkertet mindig állatkertnek hívjuk, de ez Fővárosi Állat- és Növénykert, a növények nagyon sok ember számára kedvesek és nagyon-nagyon fontosak. Olyan városi oázist szeretnénk létrehozni, ahova az emberek bejöhetnek, ahol leülhetnek, ahol padok lesznek, esetleg lesznek olyan részek, ahol akár piknikezni lehet, aminek állandó, kiszámítható klímája van. Egy városi parkba nyilván nem ülünk ki novemberben, ide ki lehet majd ülni, lesznek olyan edukációs elemek, amik a növényekről, a növényeknek a fontos szerepéről, a beporzókról fognak szólni. Lesz benne állat is, nyilván nem sok, hiszen az állattartás sokkal költségesebb, ezen elkezdtünk dolgozni. Ez egy 350-400 milliós program, amit saját bevételekből, saját forrásból szeretnénk megoldani. Csak egy példa arra, hogy mennyire várják az emberek, hogy valami történjen a biodómmal: amikor elkezdtük festeni az épület egyes részeit, hiszen biztos, hogy nem lesz arra lehetőség, hogy óriási műsziklákat és egyéb dekorációkat létrehozzunk, az eredeti tervek szerint, önkéntes festőbrigádok, cégek felajánlottál, hogy társadalmi munkában segítenek. A közelmúltban volt olyan felajánlás, amelynél csak a festékanyag 11 millió forint volt. Azt gondolom, hogy van egy társadalmi igény, hogy valami történjen az épülettel, és megpróbáljuk ebből a nehéz helyzetből a lehető legjobbat kihozni.

A legnagyobb feladat a növénybeszerzés? Mert, gondolom, nem arról van szó, hogy az állatkerti részből telepítenének át növényeket.

Nem, a növénybeszerzés, érdekes módon, a növényeknek a nagy része felajánlásból érkezik. Rengeteg a felajánlás, főleg amióta már ismert, hogy a biodómmal szeretnénk valamit kezdeni, rengeteg növényt kapunk. Ellenben festeni kell, a mellékhelyiségeket rendbe kell hozni, korlátokat kell még elkészíteni.

Látogatói teret kialakítani?

Látogatói teret kialakítani, információs táblákat kihelyezni. Van sok teendő, ezek apróbb dolgok, de mégis, ha összeadom egy ekkora létesítménynél, azért költség.

Ha megvalósul, állandó nyitva tartással működik majd? Az állatkert szerves része lesz? Ha én az állatkertben váltok egy belépőjegyet, azzal a biodómot is megnézhetem?

Igen, a biodóm most is az állatkert szerves része, voltak ötletek, elképzelések, hogy a biodómot válasszuk le az állatkertről, az majd külön fog működni. Mi ezt elemeztük, azt gondoljuk, hogy nem jó irány. Egyrészt nincs külön biodóm és az állatkert. A fővárosi állatkert nagyon respektált intézmény a nemzetközi térben, ha lenne mellette egy másik intézmény, annak mindent meg kellene tennie, hogy egyáltalán felvegyék, meg kéne duplázni a szakembergárdát, és akkor ez két rivális intézmény lenne, ami igazából egymás életét kioltaná. De ha úgy vesszük, ez egy óriási épülete az állatkertnek, ahogy vannak más épületek is, a szavannaház, vagy az emberszabásúak háza, ez egy picikét nagyobbacska, mint a többi, de ott van, és tényleg van rá igény. Azért gondoljuk azt, hogy ezt meg tudjuk tenni, mert ezek a rendezvények bizonyították a létjogosultságát, hat hét alatt bejött 46 ezer ember. A következő fázis lehet az, ami az egyik legelőrehaladottabb része a biodómnak az építkezés szempontjából, az elefántos rész. Az elefánttartás Budapesten szintén nagy hagyományokkal rendelkezik, az utóbbi időben jelentős szaporítási sikereink voltak, komoly orvosi sikereink is. Az elefánttartásnak komoly a hagyománya Budapesten, de az elefánttartó helyeink is elavultak már. Ezt a biodóm tervezésénél is tudtuk, ott sokkal nagyobb és modernebb helyre kerülnek majd ezek az állatok.

Mi a helyzet az egykor volt Vidámpark ott maradt egységeivel? A megszűnt Vidámpark egyes területei is az állatkerthez kerültek, a Holnemvolt Vár, majd a Holnemvolt Park, például a történelmi műemléki körhintával, ezekkel mi lesz? Ezzel kapcsolatban vannak-e tervek?

Vannak, és itt komoly zavar van a fejekben, mert ennek csak egy része tartozott a Vidámparkhoz. A Holnemvolt Vár egy teljesen új elnevezés, soha nem tartozott a Vidámparkhoz. A Holnemvolt Vár az az állatkertnek a gazdasági épülete, aztán irodaként működött, és utána, amikor Holnemvolt Vár néven megnyílt, új funkciók is bekerültek, például egy játszóház, vagy a földszinti részen étterem és a zoo-shop, a mentőhely kialakításra került, tíz éve működött az állatorvosi klinika, de ez az 1908-ban épült épület mindig az állatkert része volt. Viszont vannak olyan részek, amelyek valóban korábban a Vidámparkhoz tartoztak, és ha úgy vesszük, akkor mondjuk a biodóm és a külső kifutók a Vidámparknak a külső területei, de például a Mesepark, vagy a Holnemvolt Várhoz tartozó területeknek egy része, az az állatkertnek a korábbi gazdasági udvara. A mostani parasztudvarunk is állatkerti terület volt korábban is, és ha a Vidámparkra megyünk vissza, a körhinta maradt meg, mert az műemlék. A körhinta ma is működik, látogatható. A hullámvasút sajnos le van zárva, bár néhány éven keresztül működött, ott megint jelentős felújításra van szükség. Különböző becslések születtek, hogy ez milyen összeg, nagyjából 500 millió és az egymilliárd közötti, amire szükség van.

A hullámvasút most az állatkerthez tartozik?

Igen, nagyon szeretnénk megnyitni.

Ez is műemléki jellegű.

Műemléki jellegű, csak műszaki karbantartás, felújítás szükséges ahhoz, hogy biztonságosan megnyitható legyen.

Gondolom, hogy ehhez külön személyzet kell.

Igen, de ez a legkevesebb, ez egy olyan műemléki létesítmény, ami a világon is különleges, nem sok ilyen van, de mindenképpen fel kell újítani, amihez források szükségesek.

Nagyon más egy tipikusan városi állatkert, mint egy városon kívüli, szafari park jellegű?

Persze. Beszéltünk arról, hogy hogyan választjuk meg a fajokat, de azt is el kell mondani, ha nincsenek látványos fajok, amelyek behozzák a közönséget, akkor meg nem biztos, hogy rentábilis lesz az intézmény. Ha nem lesz rentábilis az intézmény, akkor nehéz lesz jól tartani állatokat, az állatkertnek egy csomó olyan tevékenysége egyáltalán nem for profit jellegű. Az, hogy csoportokat fogadunk, oktatunk, a zoo-pedagógiai tevékenységünk, a mentőmunka, a természetvédelem, ezeket nem azért csináljuk, hogy ebből bármilyen gazdasági hasznot húzzunk. És ha az állatkert a biodómmal együttes területét nézem, az körülbelül 18 hektár, ami nem nagy, de már értelmezhető. A történeti állatkert 11 hektár, az valóban elég pici, az a trend egyébként Európában, hogy ezek a városi állatkertek is, ahol lehet, területeket kapnak, ezért is volt nagyon örömteli, hogy nagy területbővülés történt.

Annál is inkább, mert hogyha megnézzük az állatkert történetét, csíptek le területeket, a Gundel Étteremhez került egy rész, a Fővárosi Nagycirkuszhoz került egy rész, voltak területi viták.

Sajnos, most is van területi vita a cirkusszal, de mi azt gondoljuk, hogy minden négyzetcentiméternek van helye az állatkertben, nem nagyon szeretnénk semmit átadni.

A cirkusz szeretne terjeszkedni?

Igen, most van egy disputa a két intézmény között a lovarda kapcsán, illetve van egy olyan közgyűlési határozat, hogy meg kell vizsgálni, hogy közös használat alá kerüljön a Holnemvolt Vár egy része, és mi vitatjuk, hogy a mi szempontunkból erre szükség lenne. Most az egyeztetések zajlanak. Rengeteg olyan tevékenységünk van, amit tényleg nem tudunk máshova eltenni. Pontosan tudjuk azt, hogy vannak különböző verziók. Azon is lehet vitatkozni, hogy a biodóm jó fejlesztés volt-e, de ha így vesszük, akkor már sínpáron vagyunk. A biodóm olyan szempontból nagyon fontos, hogy itt lehetőség nyílhat olyan természetvédelmi programokban való részvételre, olyan tenyészprogramokban való részvételre, ami nemzetközi szinten is tovább emeli az állatkert rangját. Biztos, hogy bizonyos fajokat nem fogunk tartani, nem fogunk tartani jegesmedvét, mert akkor a fél állatkertet jegesmedve kifutónak kellene átalakítani. Nem fogunk tartani gepárdot vagy más olyan fajokat, amelyeknek nagyon nagy kifutó kell. A fajok megválasztása is fontos szempont, de az is, hogy ezek a városi állatkertek olyan tömegeket mozgatnak meg, amit mondjuk egy vidéken lévő, a lakott településektől távolabbi nem tud. Ezzel nemcsak az oktatásban, természetvédelemben, figyelemfelkeltésben lehet szerepelni, hanem nekem az a fixa ideám, hogy tehermentesíti ezeket a területeket. Ha bejön a budapesti állatkertbe egymillió ember, akkor ez az egymillió nem a Hortobágyra fog elmenni, mert nem lenne jó a pusztának, ha ennyi ember ott megjelenne. Viszont szükség van arra, hogy az emberek, a látogatóink találkozhassanak az élővilággal, megszeressék az élővilágot.

Az állatkertekben sétálva gyakran az jut az ember eszébe, hogy milyen rossz lehet az állatoknak a bezártság, mégoly nagy alapterületű ketrecben vagy férőhelyen való tartás esetében is. Viszont olvasom több helyütt is, hogy az állatkerti állatokra leselkedő legnagyobb veszély nem is a bezártság, sokkal inkább az unalom. Ez valóban így van? Az unatkozó állatnál nincs rosszabb?

Az unalom olyan szempontból lehet nagy veszély, hogy ezek az állatok a természetben sokkal keményebb körülmények között élnek. A természetben, ha olyan az állatfaj, akkor megehetik, vagy ha ő a ragadozó, akkor neki táplálékot kell találnia, meg kell dolgozni a partnerért, adott esetben fel kell venni a versenyt az időjárás körülményeivel, és tényleg a túlélés a tét. Ez az állatkertben nincsen így. Adott esetben ezért tesznek meg nagy távolságokat, egy nap 50 kilométert gyalogolnak, annyit kell ahhoz, hogy összeszedjék azt a táplálékmennyiséget, amire szükségük van. Ha ezt „konyhakészen” az állatkertben megkapják, akkor utána mit lehet csinálni? Vannak olyan betegségek, amelyek unalom miatt alakulnak ki. Egy modern, progresszív állatkertben ezeket ki kell tudni védeni, úgy kell egy állatnak megtervezni a kifutóját, hogy elfoglalja magát.

El kell rejteni a táplálékot?

Igen. Legyen mondjuk összekeverve olyan alomanyaggal, ami nem ártalmas a számára, de mondjuk kutassa egyesével a magokat benne, legyen benne egy fatörzsben, legyen valahova olyan helyre felkötve, hogy fel kell érte mászni, és így félig csimpaszkodva kelljen megszerezni, merthogy a természetben is ez történik. Ez az egyik része. A másik része az, ami az állatkerti állatok szempontjából fontos, hogy olyan állatok kerülhetnek egymás közelébe, amelyek a szabad természetben nem találkoznak. Gondolnunk kell adott esetben bizonyos betegségekre, amiket átvihetünk egyik állatról a másikra. Nagyon lényeges szempont az is, hogy ezek az állatok sokkal hosszabb ideig élnek, mint a természetben. Kialakulnak olyan betegségek, amelyek ismeretlenek a természetben, merthogy nem élné meg azt az életkort az állat, nem találna táplálékot, kiközösítené a csapat, megfogná valami. Ezekkel is fel kell vennünk a versenyt. Tipikus geriátriai problémák, ízületi problémák, daganatok, olyan dolgok, amelyekkel a természetben nem igazából találkoznak az ottani vadállatorvosok.

A budapesti állatkert igazgatójaként van különösen kedves állata vagy állatfajtája, vagy olyan állatkerti lakó, akit különösen kedvel, akit rendszeresen felkeres vagy meglátogat?

Minden reggel körbemegyünk az állatkertben a reggeli vizit kapcsán, és emiatt az állatok nagy részét naponta látom, de valóban vannak kedves csoportok. Nagyon szeretem a vastagbőrűeket, nagyon szeretem Samu nevű kiselefántunkat, amihez személyes kötődés is köt, egy herpeszvírusos betegségnek volt a kezeltje, és tényleg heroikus munkával, az ápolói csapattal együtt sikerült őt kihoznunk ebből a kórságból. Amúgy nagyon kevés olyan állat van az állatkertben, amelyik szereti az állatorvost, merthogy mi sem szeretünk orvoshoz járni alapvetően.

Egy nagy tűvel érkezik.

Egy nagy tűvel, egy altatópuskával, nagyon sok állat, ha elmegyünk a kis fehér állatorvosi autónkkal, meglát bennünket, nemtetszését fejezi ki. Főleg a majmok, akik rendkívül értelmesek.

Lehet ezt a feszültséget azért oldani, sőt, akár feladat is?

Igen. Az állatkertekben új trend az állatok tréningezése. A negatív megerősítés is ott van már a palettán, de a pozitív megerősítés az, amit szinte kivétel nélkül használunk. Az állatokat együttműködésre bírjuk, és ilyenkor az állatorvos úgy dolgozik az állatokkal, hogy nem feltétlenül vesz belőle vért, nem feltétlenül ad neki injekciót. Sok állattal dolgozunk együtt, akár az elefántokkal, akár az orrszarvúval vagy az oroszlánfókákkal, de még a komodói varánuszokkal is. Ezek az állatok abszolút nem félnek az állatorvostól, de ilyenkor ezekben a helyzetekben a főnök az az ápoló, aki egyben a tréner is, és ő mondja meg, hogy ki adja az állatnak azt a kérést, hogy akkor mondjuk nyújtsa ki a lábát egy lábvégápoláshoz, vagy a fülét egy paskoláshoz és adott esetben egy vérvételhez. Ezek felemelő pillanatok, vannak személyes kedvencek, nekem az a nagy siker, amikor egy állatot sikerül meggyógyítani. Alapvetően az állatorvosi szakma, amit már évtizedek óta űzök az Állatkertben, egy nagy szerelem. Ma például volt egy olyan éjimajom, egy idős állat, körülbelül két hete iszonyatosan be volt duzzadva a pofája, és jó néhány fogát ki kellett húzni, és napokig még kérdéses volt egyáltalán az is, hogy túléli ezt az egészet, nagyon ramaty állapotban volt szegény, és ma visszaeresztettük a csapatba az idős állatot, és jól van, eszik, nagy élmény volt látni.

Az állatorvosi teendők megmaradtak a főigazgatói poszt mellett is?

Az elmúlt két évben sikerült úgy megoldani, hogy a reggeli órákban igen, de nyilván sokkal kevesebbet tudok állatorvoskodni, mint korábban. De ez az a szakmai rész, amihez a legjobban értek, ezt szeretném is folytatni.