Az Európai Uniónak versenyképességi stratégiájának egyik dokumentuma a „Budapesti Memorandum”, amit mindenki boldogan írt alá. Ez foglalkozik a mesterséges intelligenciával és a saját digitális ökoszisztéma kialakításával is, valamint határidőket szab a kitűzött célok teljesítéséhez – tipikusan 2025-öseket. Csaba László szerint ez egyike azoknak a dokumentumoknak, amelyek inkább jó szándékot fogalmaznak meg, vagy kijelölik a fejlődés kívánatos irányát, semmint előjeleznék a jövőbeli megvalósulást vagy hogy milyen ütemben és milyen forrásból fognak ezek a folyamatok végbemenni, mert végül úgy látszik, egész más forgatókönyvekre lehet számítani. Szerinte Európában ezeket a projekteket, de a robotizációt, az internetfelhasználást, a mesterséges intelligencia alkalmazását is sokkal alacsonyabb szinten és szűkebb körben viszik végbe, mint ahogyan ezekből a programokból következne. Ennek számos oka van, az egyik a pénz.
A közgazdász szerint forrást úgy lehetne előteremteni Európában, ha haladnánk előre azzal a programmal, amit már egy évtizede megfogalmaztak, és tőkepiaci uniónak hívnak. Most ezt átkeresztelték, megtakarítási és beruházási uniónak nevezik.
„Ennek az lenne a lényege, hogy
egy nagy közös tőkepiacot kellene Európában létrehozni, meg kellene szüntetni azokat a nemzeti szabályozásokat és korlátozásokat, amik megakadályozzák azt, hogy mondjuk az olaszok nyugdíjmegtakarításait a németek vagy a lengyelek használják föl.
Erre jelenleg számtalan előírás van, amik azt biztosítják, hogy az olaszok nyugdíjmegtakarításait csak Olaszországban lehet fölhasználni, a lengyelekét meg Lengyelországban” – mondta.
Ez egy rendkívül szigorúan kikényszerített prioritás. Nem egyszerűen egy jelszó, mint annyi minden más, hanem ezt a nemzeti szabályozó hatóságok, pénzügyminisztériumok, központi bankok, pénzpiaci szabályozók tűzzel-vassal behajtják – fogalmazott az akadémikus.
„Ha megszűnne ez a gyakorlat, és ki-ki a másik megtakarításából is végrehajthatna fejlesztéseket, akkor hirtelen kiderülne az, hogy nem is olyan alacsony Európában a megtakarítási ráta. Nem is olyan kevés az a pénz, amiből fejlesztéseket lehetne csinálni. Ez különösen a szabályozó hatóságok és a politikusok mozgásterét szűkítené le, mert helyettük a piaci szereplők döntenének arról, hogy melyik pénzből mit fejlesztenek" – emelte ki Csaba László.
Persze felmerül a kérdés, hogy a piaci szereplők azért piaci szereplők, mert időnként bukni is tudnak, és akkor eltűnnek, de ha mondjuk egy nyugdíjmegtakarítással buknak, az igencsak problémás lenne. Ezzel kapcsolatban a közgazdász rámutatott:
a nyugdíjmegtakarítással így is van bukás, mert az állam nem hatékonyan használja föl.
Persze szerinte ez most kevésbé szembetűnő, mert ha benne van a nagy kalapban, akkor ez úgy jelentkezik, hogy a nyugdíjemelés nem akkora, mint a szabályból következne, hogy elmarad az infláció mögött, vagy elmarad a bérek emelkedése mögött, vagy elmarad a nyugdíjasok várakozása mögött – ezek mind jól ismert fordulatok az elmúlt két évtized magyar gyakorlatából is.
„Vagyis miközben nincs olyan típusú bukás, hogy látnánk azt, hogy az X cégnek a nyugdíjpénztára bukott meg, és ezért az ő kliensei viselik a következményeket, aközben az adófizetők közössége viseli a következményeket, és emiatt valószínűleg túlbecsülik azokat a kockázatokat, amelyekkel most a szabályozó hatóságok szerte Európában riogatják a választópolgárokat – például ha tőkepiaci unió lenne, akkor megjelennének a spekulánsok és akkor borzasztó dolgok történnének. Én nem gondolom, hogy borzasztó dolgok történnének.
Hirtelen lenne pénz olyan ötletekre, amelyekre pillanatnyilag nem jut, hiszen egy bürokratikus rendszer nyilvánvalóan retteg a kockázatvállalástól”
Fogalmazta meg véleményét Csaba László.
A versenyképesség és a gazdaság rossz teljesítménye Németországban is probléma. Minden elemzésben benne van, hogy Magyarország egy kicsi, nyitott gazdaság, és össze van kötve Németországgal, az exportunk és az importunk miatt is. Ám Németország jelenleg a strukturális stagnálás időszakában van. Mint a közgazdász értékelt, a Merkel-kormány volt az utolsó, amelyik struktúrája, filozófiája, támogatottsága alapján jelentős változtatásokat lett volna képes végbevinni, de ez a kormányzat elhasználódott anélkül, hogy az általuk egyébként számtalanszor megígért reformok bármelyikét bevezette volna.
„A problémák nem tegnap óta vannak itt, de fölhalmozódtak, és most egy olyan kormány alakult, amelyik béna kacsa, mint az elődje volt, hogy tudniillik két olyan párt, amelyiknek gyenge a támogatottsága, nagy az elutasítottsága a szavazók körében, ámde ellentétes a felfogásuk arról, hogy mi segítene Németországon. Nyilvánvalóan abban tudnak csak megegyezni, hogy ha több pénz lenne, akkor azt mire lehetne elkölteni” – mondta Csaba László.
Hitelekből lesz több pénz, fegyverkezni is fog Németország, ilyen elképzeléseik vannak, de ezekről tudjuk, hogy nem jó elképzelések
– fogalmazott.
Példának hozta Olaszországot, ahol „igazán senki nem lépett a fékre”, ahol most már 140 százalék fölött van az államadósság nemzeti termékhez való viszonya, illetve Franciaországot, ahol ugyanez 110 százalék. Ide a németek el tudnak érni, de „egyik ország sem arról híres, hogy az ő gazdasága ennek hatására nagyon jól működne”. Nem lódult meg az innováció, nem látjuk az olasz vagy a francia kis és középcégeket, az informatikai cégeket, vagy más ilyen technológiában élen járó cégeket. Ellenkezőleg,
azok a jó nevű vállalatok, amelyek korábban még ilyen-olyan módon, mondjuk, épp a hadiiparhoz kötődően föl tudtak valamit mutatni, maguk is gondban vannak.
Ezért Csaba László úgy véli, hogy a német kormány iskolapéldája annak, hogy igenis bele lehet lépni még egyszer, és még egyszer ugyanabba a folyóba – abba a folyóba, amit már láttunk Japánban, láttunk Olaszországban, láttunk Franciaországban, láttunk Belgiumban, ezek az országok azáltal, hogy az állam többet költött, nem jutottak előre – fogalmazott Csaba László.
„És ugyanígy azt gondolnám, hogy Németország számára az a fajta hadiipari költekezés, ami most kibontakozóban van, ha meg is valósul, nemigen fog olyan multiplikátor hatással járni, mint az Egyesült Államokban, hogy ha elköltünk egy dollárt a hadiiparra, akkor az két vagy három dollárnyi keresletet teremt a gazdaság más területén. Ezt én Németország esetében nem látom” – jelentette ki az akadémikus.
Értékelése szerint olyan típusú a németek hadiipara, olyanok a költések, amelyeknek ez a fajta multiplikátor hatása nincs meg.
„Emiatt én azt gondolom, hogy fognak költeni a németek, valószínűleg fognak költeni a hadifelszerelésekre is, de inkább vásárolnak majd amerikai fegyvereket, nemcsak politikai, hanem praktikus okokból is, semmint hogy ők nekiállnának és kifejlesztenének saját bonyodalmas kiberfegyvereket és hasonlókat, ahogy azt a kínaiak teszik” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Csaba László közgazdász, akadémikus, egyetemi tanár.
