Az osztrák fővárosban egy különleges tokhalkaviár is jár most a bécsi szelet mellé a Spelunke nevű étteremben, amelynek kihívója is akadt Karintiában – igaz, ott ehető aranypelyhek helyett francia szarvasgombával van megszórva a rántott hús – írja az Index.

Több legenda is fűződik a rántott hús kialakulásához, melyek közül az egyik, hogy a dúsgazdag velenceiek aranypelyhekbe forgatott sülteket ettek, amit megirigyeltek a jóval szegényebb milánóiak, és ők is előrukkoltak a maguk panírozott, aranybarnára sütött húsukkal. Egy másik történet szerint a receptet Radetzky marsall vitte el Bécsbe 1857-ben, és Ferenc József császár személyesen tudakolta meg tőle az elkészítés módját, majd innen terjedt el a fogás az Osztrák-Magyar Monarchiában. Valójában már a 12. századból is vannak feljegyzések prézlivel panírozott húsról, és az aranypelyhek fogyasztásának hagyománya is az ókori Egyiptomig tekint vissza, ugyanis állítólag aranyport sütöttek a fáraóknak készült kenyérbe.

Az egyszerű ételek luxusfogássá fejlesztése sem új ötlet, számos étterem és szakács próbálkozott már a dologgal több-kevesebb sikerrel. Így született meg például a 8300 eurós pizza szarvasgombával, kaviárral, homárral és konyakkal.

A most híressé vált leopoldstadti Spelunke étterem étlapján hagyományos bécsi szelet is szerepel természetesen, de a felturbózott verzió, ami letarolta az osztrák sajtót, sokkal különlegesebb, ugyanis a Kaiser Franz fantázianévre hallgató, wagyu marhahúsból készült, 250 grammos sültet aranypehellyel szórják meg és citromparfümmel illatosítják. Köret gyanánt bébi burgonyát, vörös áfonyát és zsenge szívsalátát adnak mellé, valamint 125 gramm kaviárt az osztrák Royal Caviar márkától.

Az étterem virálissá vált fogása elég megosztó lett, a sajtóban sok szakértő kifogásolta az alapanyagok össze nem illőségét, de olyan kritikusi hangok is felbukkantak, amelyek fölösleges dekadenciát látnak ebben a húzásban, amikor Ausztriában éppen megszorítások vannak minden területen és emelkednek a megélhetési költségek.

Az étterem azonban nem akar polgárpukkasztani, és nem is virálisan jól terjedő PR-húzásnak szánta a dolgot, hanem állításuk szerint komolyan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy meddig lehet továbbgondolni az osztrák konyhát. Célcsoportként nem a helyieket, hanem a gazdag turistákat jelölték meg, a fogást megálmodó séf, Alexander Knelle pedig 163 euróra becsülte az anyagköltségét. Sokan az árat ennek ellenére mégis csak provokációnak látják.