Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új jelentése a gazdasági fejlődés, a változó fogyasztói szokások, a növekvő világnépesség és a klímaváltozás mögötti mozgatórugókat vizsgálja, amelyek alakítják a holnap élelmiszerbiztonságát abból a szándékból, hogy a döntéshozók idejekorán felkészülhessenek a jövő kihívásaira.

A jövő izgalmas lehetőségeket tartogat az emberiség táplálására, legyen szó medúzáról, ehető rovarokról, mesterséges húsról, vagy olyan új technológiákról, mint a blokklánc, a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia. Ám ezek veszélyeket is rejtenek magukban.

„Olyan időket élünk, amikor a technológiai és tudományos innováció forradalmasítják az agrár-élelmezési szektort és ezen belül is az élelmiszerbiztonságot. Fontos, hogy a világ országai tartsák a lépést ezekkel a változásokkal és a FAO számára, hogy proaktívan, tanácsokkal segítse a tudomány és innováció kiaknázását” – idézi a FAO közleménye a szervezet vezető tudósát, Iszmahane Eluafit.

A Gondolva az élelmiszerbiztonság jövőjére című jelentés nyolc tág kategóriába sorolva vizsgálja a befolyásoló tényezőket és trendeket: klímaváltozás, új élelmiszer-források és termelési rendszerek, városi farmok és zöldségeskertek, változó fogyasztói szokások, körforgásos gazdaság, mikrobiom kutatások, technológiai és tudományos innováció és az élelmiszerhamisítás.

A jelentés főbb megállapításai

Növekvő kitettség a szennyeződéseknek – A változó időjárási mintákról sok szó esik, többek között a FAO is vizsgálta a klímaváltozás hatását az élelmiszerbiztonságra. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a klímaváltozás komoly hatással van az élelmiszerekben található biológiai és vegyi szennyeződésekre, befolyásolva fertőzőképességüket, gyakoriságokat és előfordulásukat. Hagyományosan a hűvösebb klímájú térségek felmelegszenek, elősegítve a mezőgazdasági termelést és megnyitva az utat a kártevők és ártó gombafajok előtt. Példaként meg lehet említeni

az Afrika egyes részein gyakori aflatoxinokat, amelyek már a Mediterráneumban is meghonosodtak.

Medúza, alga és rovarok – A medúzafélék ehető fajtáit generációk óta fogyasztják Ázsiában. Alacsony a szénhidrát- és magas a fehérjetartalmuk, ám szobahőmérsékleten könnyen megromlanak és terjeszthetik az emberre is veszélyes baktériumokat. A tengeri moszatok fogyasztása szintén Ázsiából ered és egyre népszerűbb az előnyös tápanyagösszetételük és fenntarthatóságuk miatt (termesztésükhöz nincs szükség műtrágyára és hozzájárulnak az óceánok elsavasodásának megállításához).

Aggodalomra okot adó tényező az esetleges magas nehézfém-tartalmuk

(arzén, ólom, kadmium, higany). Az élelmiszertermelés környezeti hatására irányuló figyelem növekedésével az ehető rovarok iránt is egyre nagyobb az érdeklődés. Értékes fehérje-, rost-, zsírsav- és mikrotápanyag-forrást jelentenek, miközben szennyezőanyagokat is tartalmazhatnak és allergiás reakciókat válthatnak ki egyeseknél.

Növényi alapú alternatívák – Egyre többen válnak vegetáriánussá vagy vegánná, gyakran az állatok jólléte és környezeti hatásuk miatt. Ennek folyományaként számos növényi húspótlék jelent meg a piacon és ezek terjedésével új élelmiszerbiztonsági aggodalmak is felütötték a fejüket, például allergének miatt.

Mesterséges hús – Valóra válni látszik Winston Churchill próféciája, hogy egy napon elhagyjuk annak az „abszurditását”, hogy egy egész csirkét neveljünk, csupán a melléért és a szárnyáért. Számtalan cég kezdett el steaket, hamburgerpogácsát vagy csirkehúst mesterségesen előállítani, amiben benne rejlik a veszély, hogy

a szérum eredetű állati sejtekből mikrobiológiai vagy kémiai szennyeződések kerüljenek a termékbe.

Új technológiák – Igazi technológiai forradalom megy végbe az agrár-élelmezési rendszerekben, hogy megvalósulhasson a többet kevesebből elképzelés. Említhető a termék élettartamát megnövelő okos csomagolás, az élelmiszer útját lekövető blokklánc-technológia, vagy a növényi alapanyagokból édességeket és műhúst előállító nyomtatók. És mint minden új technológiában, ezekben is rejlenek lehetőségek és kihívások. Hogy ezek elérhetők legyenek mindenki számára, kulcsfontosságú lenne alapvető szabványok és jó gyakorlatok elterjesztése, a hozzáférés a megbízható és aktuális adatbázisokhoz, a tanulságokról való kommunikáció, továbbá az átláthatóság és az információátadás.