Súlyos összegeket bukhatnak, akik nem figyelnek oda lakásvásárláskor

A lakás-adásvételi szerződések egy furcsa, általános hiányosságára hívja fel a figyelmet a Pénzcentrum.hu összeállítása. A portál azt a kérdést járja körbe, hogy az adás-vételt követően a lakás egyes hibáiért kit terhel a felelősség, illetve miképp szabályozzák a helyzetet a törvények.

Dr. Bergendi-Rácz Diána nemzetközi üzleti szakjogász szerint az eladónak és a vevőnek tisztáznia kell egymás között egy használt lakás állapotát. Mint fogalmaz, a legtöbb esetben az eladó már a hirdetésben feltünteti az ingatlan állapotát, azt képekkel is ábrázolva, a vevő pedig személyesen nézi meg az ingatlant és kérdéseket is feltesz. Ettől függetlenül

a feleknek szerinte tanácsos a szerződésben mindenre kiterjedő leírást adni a lakásról, ebben pedig legyen benne a használtság foka, a vezetékek jellege, a tető állapota, fajtája, a szigetelés leírása, a falakról pedig minden, amit tudni lehet, ezek segítenek elkerülni a későbbi vitás helyzeteket.

Mint rávilágít, az eladót a Polgári törvénykönyv kötelezi a "teljesítésre", vagyis meg kell felelnie a szerződéses és jogszabályi minőségi követelményeknek, ám nincs szó hibás teljesítésről, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.

Fontos:

az "ismerte" vagy "ismernie kellett" kifejezés a nyílt, vagyis a látható hibákra vonatkozik,

amelyeket "az általában elvárható módon, kellő körültekintéssel eljáró jogosult a részére adott tájékoztatás, a szerződéskötés körülményei, illetve a szolgáltatás természete alapján észlelhetett, felismerhetett, számításba vehetett."

A jogi szakértő megjegyzi még, hogy jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye, viszont amint a vevő (jogosult) hibát talál, haladéktalanul szólnia kell, a közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felel.

A jogosult kellékszavatossági igénye ingatlanok adásvétele esetén a teljesítés időpontjától (adásvételtől) számított 5 év alatt évül el. Annak megítélése, hogy a hiba független-e a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépte-e szakértői bizonyítást igénylő kérdés.